A Venyera–7 (oroszul: Венера–7) szovjet 4V–1 típusú űrszonda, melyet a Venyera-programban indítottak a Vénusz bolygó felé.

Venyera–7
Ország Szovjetunió
ŰrügynökségNPO Lavocskin
GyártóNPO Lavocskin
Küldetés típusaleszállás
Küldetés
CélégitestVénusz
Indítás dátuma1970. augusztus 17.
Indítás helyeBajkonur
HordozórakétaMolnyija–M
Megérkezés1970. december 15.
Az űrszonda
Tömeg1180 kg

Küldetés

szerkesztés

Az automatikus bolygóközi szondát az NPO Lavocskin vállalat fejlesztette ki és építette meg. Az indításra 1970. augusztus 17-én került sor. Feladata volt az előző szondák tevékenységének folytatása, a vénuszi légkör vizsgálata, üzembiztos kapcsolat a leereszkedés során. A repülés során megtett 31,5 millió kilométer alatt 85-ször létesítettek rádiókapcsolatot. 1970. december 15-én elérte a Vénusz légkörét, és sima leszállást hajtott végre.

Ez volt az első űrszonda, amely leereszkedést követően adatokat közvetített a Vénusz felszínéről.

A Venyera–7 indítása után öt nappal indították a Venyera-program következő űrszondáját, de az a hordozórakéta végfokozatának hibája miatt Föld körüli pályán maradt és később a Koszmosz–359 jelzést kapta.

Jellemzői

szerkesztés

Elődeinél 100 kilogrammal nehezebb volt, ami elégséges védelmet jelentett a műszerek értékelhető tevékenységéhez. Leszálló gömbtartálya 1 méter átmérővel rendelkezett, amit a bolygótól 25 000-37 000 kilométerre választottak le az űrszondáról. A leválasztás előtt -8 °C-ra hűtötték le a gömbtartályt. A kapszulát úgy tervezték, hogy legalább 30 percig ellenálljon 180 atmoszféra nyomásnak és 540 °C hőmérsékletnek. Fékezés után kinyitotta az elődökhöz képest kisebb ejtőernyőjét, hogy a leszállás a korábbiaknál rövidebb ideig tartson. Ereszkedés közben 35 percen keresztül mérési adatokat továbbított. Leérkezés után még 23 percig működött, majd elhallgatott.

  • Felszálló tömeg: 1180 kg
  • Leszálló tömeg: 500 kg
  • Anyag: titánötvözet

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–7 témájú médiaállományokat.