Főmenü megnyitása

Verebélÿ Tibor (orvos, 1875–1941)

orvos, 1875–1941

Verebélyi id. Verebélÿ Tibor (Budapest, 1875. január 28.Budapest, 1941. március 28.) orvos, sebész, patológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sebészorvosi munkássága a legkülönfélébb elváltozások műtéti gyógyítására kiterjedt, emellett sokat tett a sebészeti kórtan és kórismetan megszilárdításáért. 1914-től 1941-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán a sebészeti tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt.

verebélyi id. Verebélÿ Tibor
Verebélÿ Tibor.jpg
Életrajzi adatok
Született1875. január 28.
Budapest
Elhunyt1941. március 28. (66 évesen)
Budapest
Ismeretes mint orvos
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Budapesti Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület orvostudomány
Kutatási terület sebészet, patológia
Tudományos fokozat orvosdoktor (1900)
Munkahelyek
Pázmány Péter Tudományegyetem, Budapest ny. rk. egyetemi tanár (1913–14), ny. r. egyetemi tanár (1914–41)
Más munkahelyek Stefánia Szegénygyermek Kórház és Új Szent János Közkórház (1906–14)
Szakmai kitüntetések
Corvin-koszorú (1930), Corvin-lánc (1938)
Akadémiai tagság levelező tag (1922),
rendes tag (1935)
A Wikimédia Commons tartalmaz verebélyi id. Verebélÿ Tibor témájú médiaállományokat.

Id. Verebélÿ László (1841–1922) orvos, sebész fia, ifj. Verebélÿ László (1883–1959) villamosmérnök, akadémikus bátyja, ifj. Verebélÿ Tibor (1910–1986) orvos, sebész apja.

ÉletútjaSzerkesztés

1895-ben a Budapesti Tudományegyetem kórbonctani intézetében helyezkedett el mint gyakornok. Közben orvosi tanulmányait végezte az egyetemen, orvosdoktori oklevelét 1900-ban szerezte meg. 1901-től 1908-ig az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott mint műtőorvos (noha műtőorvosi képesítését csak 1902-ben szerezte meg), majd mint tanársegéd. 1908 után a fertőzéses sebészeti betegségek tárgykör magántanára, 1913–1914-ben nyilvános rendkívüli tanára volt az egyetemen. Egyidejűleg 1906 és 1914 között két gyógyintézetben is praktizált: a Stefánia Szegénygyermek Kórház sebész főorvosa, illetve az Új Szent János Közkórház osztályvezető főorvosa volt.

1914-től haláláig az orvosi karon a sebészet nyilvános rendes tanára, egyúttal az egyetem III. számú, 1919 után I. számú sebészeti klinikájának igazgatója volt. Egyetemi-klinikai munkája mellett az első világháború éveiben, 1915 és 1918 között első osztályú honvéd főtörzsorvosi rangban három katonai kórház munkáját felügyelte főorvosként, illetve igazgatóként, valamint a Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal Révész utcai kórházát is igazgatta. 1938–1939-ben az egyetem rektori tisztét töltötte be.

Verebélÿ részt vett a szabadkőműves-mozgalomban, miután 1905-ben belépett a Madách páholyba. 1936-tól haláláig az egyetem képviseletében a felsőház tagja volt.

MunkásságaSzerkesztés

Orvosi pályája és kutatásai elsősorban az ér- és idegsebészeti eljárások vonatkozásában jelentősek, de munkásságával hozzájárult többek között a lép-, gyomor-, bél-, hasnyálmirigy-betegségek és -elváltozások, a gyomorfekély, a golyva, a csontdaganatok műtéti úton való gyógyításának tökéletesedéséhez is.

Nagy szerepet tulajdonított a helyes diagnózishoz vezető sebészi patológiának, ezért behatóbban foglalkozott a harctéri és sportsérülések, a csontbetegségek és álízületek, a rákbetegségek, a hasnyálmirigy-elváltozások kórtani leírásával. Szakmája legapróbb részleteit és vonatkozásait is beemelte a sebészet szakirodalmába, így például tanulmányozta és összefoglalta a testalkat, az életkor és a nem sebészeti vonatkozásait, a szervezet reakcióját a műtéti varratokra, valamint a helyi érzéstelenítés szerepét az idegsebészetben.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1935-ben rendes tagjává választották. Halálakor egy sor szakmai egyesület elnöke volt, így 1922 óta a Magyar Sebész Társaságnak, 1926-tól az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, 1934-től a Magyar Országos Orvosszövetségnek és a Budapesti Orvosegyesületnek, 1936-tól az Országos Orvosi Kamarának. 1940–1941-ben a Magyar–Német Társaság társelnöke volt.

Orvosi munkássága elismeréseként 1930-ban a Corvin-koszorú, 1938-ban a Corvin-lánc díjazottjai közé tartozott. 1940-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetem díszdoktorává avatták.

Főbb műveiSzerkesztés

  • A vastagbél elsődleges sarcomája. Budapest: Pesti Lloyd. 1904.  
  • A varróanyagok a szervezetben. Budapest: Pesti Lloyd. 1906.  
  • A sebészet tankönyve I–III. Budapest: (kiadó nélkül). 1910–1911.   (Manninger Vilmossal)
  • Sebészeti jegyzetek. Szerk. Gáspár Ferenc. Budapest: Mai. 1921.  
  • A lép sebészete. Budapest: Magyar Tudományos Társaság Sajtóvállalata. 1924.  
  • Az alkat sebészi jelentősége. Budapest: Egyetemi ny. 1927.  
  • A szemüreg sebészete I–II. Budapest: Egyetemi ny. 1930–1931.  
  • Sebészklinikai előadások I–IV. Budapest: Eggenberger. 1930–1934.  

ForrásokSzerkesztés