Veres-hegyi-barlang

barlang Tatabányán

A Veres-hegyi-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecse hegységben található egyik barlang. Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Turista útikalauzokban is szerepel. Denevérek is előfordulnak benne.

Veres-hegyi-barlang
Hossz182,5 m
Mélység45 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés45 m
Tengerszint feletti magasságkb. 300 m
Ország Magyarország
TelepülésTatabánya
Földrajzi tájGerecse
Típuskorróziós eredetű
Barlangkataszteri szám4630-32
Elhelyezkedése
Veres-hegyi-barlang (Tatabánya)
Veres-hegyi-barlang
Veres-hegyi-barlang
Pozíció Tatabánya térképén
é. sz. 47° 34′ 56″, k. h. 18° 26′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 56″, k. h. 18° 26′ 04″

Leírás szerkesztés

Tatabánya külterületén, a Veres-hegy (Kopasz-hegy) meredek, sziklás ÉNy-i oldalában, a hegycsúcs alatt kb. 50 m-re helyezkedik el. ÉNy-ra néző, háromszög alakú, rácsajtóval lezárt bejárata 0,7 m széles és 0,9 m magas. A bejárati nyílás függőlegesen szakad rá a 3 m széles, 5 m hosszú és 7,5 m magas bejárati teremre. E teremhez három mellékág (Iker-terem, ÉK-i ág, DNy-i ág) is csatlakozik. A főjárat a Fehér-teremmel folytatódik. Ez a barlang legnagyobb terme, 6,7 m széles, 9,6 m hosszú és 9,1 m magas. A terem aljáról a 15 m hosszú, meredeken lejtő és függőleges lépcsőkkel tagolt tág Ferde-akna, majd rövid lankásabb rész után a 9,6 m mély függőleges Nagy-akna vezet tovább. Ennek aljától meredeken felfelé tartó mellékjárat ágazik le, a lépcsősen lefelé tartó főjárat pedig a 12 m-rel lejjebb található végponton ér véget.

A barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

Felső triász vastagpados mészkőben lévő bonyolult törésrendszer mentén jött létre. A fő törésirányok É–D, ÉK–DNy és ÉNy–DK irányúk. Formakincse alapján kialakulásában valószínűleg az e törések mentén feláramló langyos víz oldó hatása volt a meghatározó. Borsóköves kiválások figyelhetők meg a falain néhány helyen. Felső részében, leginkább a Fehér-teremben, kitöltésének felső rétege kőtörmelékkel kevert guanóból áll.

A barlang az átlagosnál szárazabb, gyenge csepegések csak hosszabb csapadékos időszakban figyelhetők meg. Levegőjének átlaghőmérséklete a Fehér-teremben 9,8 °C, a Nagy-akna tetejénél 10,2 °C, a végpontnál 10,7 °C. Szén-dioxid tartalma magasabb a normálisnál, ősszel és nyáron az 1,5–2,5 tf%-ot is eléri.

A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület végzett denevér-megfigyeléseket benne, amelyek során 7 denevérfaj; kis patkósdenevér, kereknyergű patkósdenevér, vízi denevér, horgasszőrű denevér, közönséges denevér, szürke hosszúfülű-denevér és nyugati piszedenevér jelenlétét állapították meg a csoporttagok. Az észlelési adatok és a rendszeresen fellelhető friss ürülék alapján a barlang helyi viszonylatban közepes faj- és egyedszámú állandó téli és kis faj- és egyedszámú nyári denevérszálláshelynek tekinthető. Párzóhelyként nem nagy jelentőségű.

1974-ben volt először Veres-hegyi-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Vasutas-barlang (Székely 1994), Vöröshegyi-barlang (Lendvay 1964), Vöröshegyi barlang (Vigh 1937), Vöröshegyi Ördög-lyuk (Bertalan 1976), Vörös-hegyi ördöglyuk (Kordos 1984), Vöröshegyi-sziklaüreg (Székely 1994) és Vöröshegyi sziklaüreg (Kadić 1952) neveken is.

Denevér-megfigyelések szerkesztés

Denevér-megfigyelések (1986–2014)
Dátum Rhin. hip. Rhin. eur. Myo. dau. Myo. nat. Myo. myo. Ple. aus. Bar. bar. Indet sp.
1986. január 5.
6
1
1988. január 17.
7
1988. október 15.
1
1988. december 17.
8
1
1989. február 18.
8
1
1
1989. április 4.
4
1989. július 15.
1989. szeptember 17.
1
1
1990. január 24.
10
1
1990. január 25.
13
1
1990. június 12.
1
1
1990. november 9.
4
1
1991. január 4.
4
1991. április 10.
1991. július 10.
1991. szeptember 16.
1991. november 17.
7
1
1992. február 9.
8
1
1992. február 16.
7
1
1993. január 23.
11
1993. február 21.
8
1993. március 31.
9
1
1993. május 1.
1
1993. október 31.
3
3
1993. november 30.
6
1993. december 30.
8
1
1994. január 30.
4
1
1994. február 28.
2
1994. március 31.
2
3
1994. április 30.
1
1994. május 30.
1
1994. június 30.
1994. július 30.
1994. augusztus 31.
1
1994. szeptember 30.
1
1994. október 30.
2
1994. december 30.
7
1995. január 30.
4
1995. március 11.
4
1995. április 8.
3
1
1995. május 6.
1
1
1995. június 3.
2
1996. február 17.
6
2
4
1996. március 24.
2
5
1996. október 19.
2
6
1
1996. november 29.
2
2
1997. január 12.
1
6
1997. február 16.
6
1
7
1997. március 23.
5
7
1997. április 27.
1
1
1997. május 31.
2
1997. június 29.
1997. július 31.
1997. augusztus 30.
1
1997. szeptember 28.
2
1
1997. október 31.
3
1997. december 7.
3
1
6
1997. december 29.
4
1
5
1998. január 25.
2
10
1998. február 28.
5
1
11
1
1998. március 31.
3
4
1998. április 26.
1998. május 30.
1998. július 4.
1998. augusztus 2.
1998. szeptember 6.
1998. október 4.
3
4
1998. november 1.
6
8
1998. november 15.
7
9
1998. december 5.
7
8
1998. december 30.
11
1
12
1999. január 30.
8
4
8
1999. február 28.
9
1
12
1
1999. március 30.
2
1
1999. április 30.
1
2
1999. május 30.
1
1999. július 3.
1
1999. október 30.
1
2
2000. január 30.
9
2
18
2
2000. február 27.
9
1
9
1
2000. március 25.
3
3
2000. április 30.
1
1
2
2000. június 3.
1
2000. július 1.
1
2000. augusztus 27.
1
1
2000. szeptember 29.
2
1
2000. október 28.
3
1
2000. november 25.
7
6
2000. december 30.
8
7
2001. január 28.
10
1
14
2001. február 25.
8
12
2001. március 31.
3
1
2001. április 21.
5
1
2001. május 26.
2
2
2001. június 23.
2001. augusztus 25.
1
2001. szeptember 28.
2
1
2001. október 27.
4
1
2001. november 28.
9
4
2001. december 30.
11
3
2002. január 26.
6
4
2002. február 24.
6
4
2002. március 26.
7 (és egy tetem)
8
2002. április 27.
1
1
2002. május 26.
1
2002. június 23.
2002. július 28.
1
2002. augusztus 24.
2
2002. szeptember 29.
2002. október 28.
2
2002. november 27.
6
1
1
2002. december 29.
6
1
6
2003. január 28.
12
8
1
2003. február 25.
8
1
12
2003. március 23.
3
6
1
2003. április 27.
1
1
2003. május 28.
2003. június 29.
2003. július 30.
2003. augusztus 26.
2003. szeptember 28.
2003. október 24.
3
1
2003. november 28.
8
2003. december 30.
10
1
1
2004. január 25.
6
2004. február 28.
9
2
3
2004. március 28.
3
1
2
2004. április 26.
1
2004. május 25.
2
2004. június 29.
1
2004. július 25.
2004. augusztus 28.
2004. szeptember 25.
2004. október 23.
2
1
2004. november 28.
5
2004. december 22.
7
2
2005. január 23.
12
5
2005. február 26.
12
8
2005. március 26.
3
6
1
2005. április 27.
3
2005. május 28.
2
2005. szeptember 25.
2
2005. október 31.
5
2
2005. november 27.
8
2
2005. december 31.
8
1
7
2006. január 22.
6
1
8
2006. február 25.
9
1
6
1
2006. március 28.
4
4
2006. április 30.
1
1
2006. május 26.
4
2006. június 30.
2006. július 30.
1
2006. augusztus 26.
1
2006. szeptember 30.
2006. október 23.
1
1
2006. november 25.
1
2
1
1
2006. december 27.
4
1
1
2007. december 23.
14
2008. február 24.
13
2009. január 31.
6
4
2009. február 28.
5
9
2009. március 28.
2
2009. április 29.
2009. május 31.
2
2009. június 28.
2009. július 31.
2009. augusztus 30.
2009. szeptember 26.
2009. október 31.
4
2
2009. november 28.
4
2
2009. december 30.
11
1
2
2010. január 31.
8
8
2010. február 27.
6
8
2010. március 28.
3
2
2010. április 25.
2010. május 29.
2010. június 26.
2010. július 25.
2010. augusztus 29.
1
2010. szeptember 26.
2010. október 31.
4
1
2
2010. november 30.
8
3
2010. december 30.
10
1
3
2011. január 30.
11
4
2011. február 26.
10
2
2011. március 27.
5
1
2011. április 29.
2011. május 27.
2011. június 30.
2011. július 30.
2011. augusztus 30.
2011. szeptember 29.
2011. október 29.
2011. november 28.
4
1
2011. december 31.
11
3
2012. január 31.
16
2
2
2012. február 29.
15
2
2012. március 29.
2
2
2012. április 28.
2012. május 27.
2012. június 30.
2
2012. július 29.
2012. augusztus 26.
1
2012. szeptember 29.
1
1
2
2012. október 28.
7
1
2012. november 25.
7
2012. december 30.
9
1
2013. január 26.
10
3
2013. február 23.
10
4
2013. március 31.
11
1
3
2013. április 30.
1
2013. június 2.
2013. július 5.
2013. augusztus 3.
2013. október 1.
3
2013. október 27.
1
2013. december 2.
2
2014. január 26.
5
1
2014. március 14.
4
2014. július 5.
2014. december 27.
19
2

Kutatástörténet szerkesztés

A Földgömb 1934. évi évfolyamában lévő tanulmány szerint a Szelim-lyuk 1,5 km-es körzetébe sorolható a Vörös-hegy Ny-i lejtőjén nyíló barlang, amely a Lengyel-barlanghoz hasonlóan sajátos keveréke az ördöglyuk típusú barlangnak és a vízszintes járatú barlangnak. Az 1935-ben publikált, Kokas János által írt kiadvány szerint a Szelim-lyuk körül van néhány barlang, amelyek különböző méretűek. A turul emlékműtől DK-re, Alsógallán emelkedő Veres-hegy (341 m) Ny-i lejtőjén nyílik egy barlang, amely a Lengyel-barlanghoz hasonlóan sajátos keveréke az ördöglyuk típusú barlangnak és a vízszintes járatú barlangnak. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában publikált összeállításban az van írva, hogy a Vöröshegyi barlang az alsógallai Veres-hegy Ny-i lejtőjén, a piros és zöld jelzésű turistaút közelében nyílik. Gaál István szerint a feltárásra váró barlang a Lengyel-barlanghoz hasonlóan bonyolult.

A Pesti Újság 1941. március 14-i számában szó van arról, hogy az alsógallai Vörös-hegy Ny-i lejtőjén régen fel lett fedezve egy nagykiterjedésű barlang. Kadić Ottokár 1952-es kéziratában röviden ismertetve van Vöröshegyi sziklaüreg néven a barlang, amelyet addig senki nem kutatott. Az 1959-ben kiadott Gerecse útikalauzban meg van említve, hogy a Gerecse hegységben az ismertebb barlangokon kívül pl. sok kisebb barlang, hasadék, kőfülke és víznyelő van, pl. a tatabányai (alsógallai) Vörös-hegyen. Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban napvilágot látott, hogy a Vasútépítő Törekvés II. sz. barlangkutató csoportja 1964-ben felmérte a gerecsei Vöröshegyi-barlangot.

Az 1965. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent, hogy a Vöröshegyi-barlang az alsógallai Vörös-hegy Ny-i lejtőjén, az egykori piros és zöld jelzésű turistaút közelében, az úttól kb. 30 m-re helyezkedik el. 90–100 cm magas és kb. 70 cm széles bejárata, amelynek teteje tulajdonképpen rácsúszott kőlapokból, mészkőtömbökből áll. Emiatt a barlangba folyik a kövek rései között a lejtőn lefolyó csapadékvíz. A barlang előcsarnoka és az előcsarnok alatt lévő járatrész csapadékos időben mindig nagyon sáros. Az 5,5 m mély bejárati aknán lefelé haladva az előcsarnokba, majd az előcsarnokból enyhe lejtéssel omladékokon átmászva a Fehér-terembe lehet jutni. A Fehér-terem a barlang legnagyobb terme, amelynek tetején és oldalán jól megfigyelhetők a hévizes oldásnyomok. Alja közepesen fel van töltve agyaggal. Innen pár m-es járaton lefelé haladva az Iker-terem következik. Ez tulajdonképpen két terem, de nagyon hasonlítanak egymásra, mindkettőben vastag vörösagyagréteg van. Az első Iker-teremben kb. 40 cm mély kutatógödröt ásott valaki. A 65 m hosszú barlang felszíni talaja általában mindenhol bolygatott, de mégis eredményes lehet egy régészeti próbaásatás.

Négy, teremnek nevezhető rész van a barlangban, a Bejárati-terem, a Fehér-terem, az Iker-termek és ez a négy terem majdnem egybefolyik a barlang elején. A járatok közepesen vannak kitöltve. A kitöltés anyaga kőtörmelék, vörösagyag és humusz. A barlang többi részét szűk kuszodák és fülkék alkotják, amelyek közepesen kitöltöttek kőtörmelékkel. A barlangban a Vasútépítő Törekvés 1. sz. kutatócsoportja az 1964. évi kutatótáborozáskor kb. 12 m³ üledéket mozgatott meg. Ennek a kitöltésnek csak kis hányadát hordta ki a felszínre, a többi visszacsúszott és eltömte a kiásott járatrészt. A hévizes eredetű, képződményekben nagyon szegény barlangban néhány helyen elenyésző mennyiségű borsókő látható. A Fehér-terem környékén és a Fehér-teremben vannak gömbfülkék.

A barlang levegőjének hőmérséklete a bejárattól 5 m-re 13 °C, a barlang legtávolabbi pontján 9 °C. Kifelé irányul a légmozgás. A barlangban nem képződnek cseppkövek. Denevér és rovarok fordulnak elő benne. A felmérés tájolóval és mérőszalaggal történt, többfokos eltérés lehetséges. Munkaruha, 10 m kötél és világítóeszköz kell a barlang bejárásához. A barlangleíráshoz fel lett használva Vigh Gyula 1937. évi tanulmánya. Az 1966. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban kiadott jelentés szerint 1965-ben a Vasútépítő Törekvés II. kutatócsoport folytatta a kutatómunkát a barlangban.

A Fényes Elek Barlangkutató Szakosztály 1974-ben, a Veres-hegyi-barlangban sikeresnek mondható bontást végzett és az új, 27 m-es szakaszban kimondottan hévizes oldásnyomokat figyelt meg, valamint elkezdte a bejárati akna alatti agyagos-köves kitöltés eltávolítását a barlangból. Az év végéig 8 munkatúrán kb. 12–13 m³ kitöltés lett kihordva. Az 1974. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent közleményben az van írva, hogy a Fényes Elek Barlangkutató Csoport 1974. április 8-tól 14-ig a Veres-hegyi-barlangban dolgozott.

Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára kéziratban az olvasható, hogy a Gerecse hegységben, a tatabányai Alsógallán, a Veres-hegy Ny-i lejtőjén, kb. 285 m tengerszint feletti magasságban van 0,7 m széles bejárata, amely egy 5,5 m mély aknába vezet. A hévizes eredetű, több gömbfülkéből, 4 teremből álló bonyolult barlangrendszer 65 m hosszú, 0,6–6,2 m széles és 8 m mély. Guanót termeltek ki belőle. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 publikáció és 1 kézirat alapján íródott. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő, alsógallai barlang Vöröshegyi-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 4 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1978. évi MKBT Beszámolóban kiadott ismertetés szerint 1978 decemberében Vendégh Árpád és Juhász Márton gyűjtöttek a barlang két pontjáról holocén korú csontmaradványokat. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Veres-hegyi-barlangnak 4630/32. a barlangkataszteri száma. Az 1982. évi Karszt és Barlangban megjelent közlemény szerint a Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának egyik kutatási területe a Veres-hegyi-barlang.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Gerecse hegység barlangjai között a 4630/32 barlangkataszteri számú barlang Veres-hegyi-barlang néven Vörös-hegyi ördöglyuk névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1985. évi MKBT Műsorfüzetben publikált, Juhász Márton által írt közleményben az olvasható, hogy a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport 1985. március 29. és április 8. között rendezte meg tavaszi kutatótáborát a Tatabánya melletti Veres-hegyen. A 16–20 fős tábor célja a Veres-hegyi-barlang feltárása volt. A munka április 5-én eredménnyel járt, sikerült kb. 40 m hosszú új barlangszakaszt feltárni. Az új rész végpontján homokos-kőtörmelékes eltömődés gátolta meg a továbbjutást és ennek bontása az eddigi masszív agyagdugó után nehéz feladatnak tűnik.

Az 1990. évi MKBT Műsorfüzetben megjelent, Juhász Márton által írt hír szerint az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján a Gerecse Barlangkutató Egyesület látja el a gerecsei, lezárt Veres-hegyi-barlang gondozását. Túralehetőséget, igény, illetve szükség esetén túravezetést előzetes egyeztetés alapján biztosít az egyesület. Az 1994. évi Limesben közölt, Székely Kinga által írt dolgozatban az van írva, hogy a 4630/32 barlangkataszteri számú Veres-hegyi-barlang további nevei Vasutas-barlang, Vöröshegyi Ördög-lyuk, Vöröshegyi-barlang és Vöröshegyi-sziklaüreg. Bertalan Károly barlangleltárában a 80-as számú cédulán szerepel az üreg. A Barlangtani Intézetben nincs a barlangnak kataszteri törzslapja, de térképe, fényképe, kutatási törzslapja és irodalmi törzslapja van.

Az 1994. évi Limesben lévő, Hakl József tanulmányban az olvasható, hogy a Veres-hegyi-barlangnak a Tatabánya melletti Veres-hegy DNy-i oldalában, kb. 270 m tszf. magasságban van bejárata. A dachsteini mészkőben keletkezett barlang tág járatai meredeken lejtenek vagy függőlegesek. Kb. 150 m hosszú és 42,5 mély. A barlang nagyon közel van a Tatabányai-medence és a Gerecse hegység közötti fő tektonikai vonalhoz, melynek alsó oldalán eocén üledéksor fekszik. Ez a távolság a barlang esetében maximum 200–300 m. Az MTA Atommagkutató Intézete Nyomdetektor Csoportja Juhász Márton és a Gerecse Barlangkutató Egyesület közreműködésével 1991-ben kezdett el radonméréseket folytatni a barlangban.

A járatok elhelyezkedése, a külső meteorológiai paraméterek hatásának eredményeként kialakuló áramlások befolyásolásával, jelentősen hat a keletkező folyamatok időbeli lefutására is. Ez az effektus jól látható a függőleges jellegű Veres-hegyi-barlang esetében, melyre a téli hígító hatások jellemzők. Ezek a hígító hatások a barlangban a mélység növekedésével egyre gyengülnek és végül eltűnnek. A publikációban található, a vizsgált barlangok radonkoncentrációjának jellemző paramétereit szemléltető táblázatban láthatók a Veres-hegyi-barlang radonkoncentrációját jellemző paraméterek. A 2. ábrán a külső hőmérséklet, a barlangban mért radon aktivitáskoncentráció és a barlang relatív hőmérsékletének változásai figyelhetők meg.

Az 1994. évi Limesben napvilágot látott, Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című összefoglalás szerint 1979-ben a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoporthoz csatlakozott Vendégh Árpád 6 fős társasága, akik addig a Veres-hegyi-barlangban folytattak kis bontásokat. Belépésük után elkezdődött a barlang nagyszabású feltárásának előkészítése. 1980-ban le lett zárva a barlangbejárat, meg lettek tisztítva a barlang bejáratközeli részei és nagy mennyiségű törmelék eltávolításával újra fel lettek tárva a korábban már ismert ÉK-i ág járatai. 1981-ben kezdődött el a Fehér-terem talpszintsüllyesztése. Ezzel párhuzamosan egy új, kb. 20 m hosszú járat lett kibontva, mely a terem alá vezet.

1982-ben további talpszintsüllyesztéssel megvalósul a Fehér-terem és az 1981-ben felfedezett járat összenyitása. A bontás folytatásának eredménye újabb 20 m hosszú feltárás. 1983-ban a Fehér-terem alatt megnyitott járat végpontját 8 m-rel sikerült süllyeszteni. 1984-ben a barlangban folytatott bontások nem hoznak számottevő eredményt. 1985-ben újabb 40 m hosszú járat lett felfedezve kitartó bontással és a barlang 42 m méllyé vált. 1986-ban elsősorban állagmegóvó jellegű munka folyik a barlangban, nem születik jelentős feltárási eredmény. 1987-ben az április 3-a és 12-e között tartott táborozáskor kis bontás történt a barlangban. 1991-ben fejeződött be a barlang részletes felmérése. A tanulmányban lévő, a tatabányai barlangkutató csoportok jelentősebb barlangfeltárásainak kronológiáját szemléltető ábrán nyomon követhető a barlang feltárástörténete.

Az 1994. évi Limesben lévő, Takácsné Bolner Katalin publikációban az olvasható, hogy a Veres-hegy és Kő-hegy terület termálkarsztos eredetű barlangjait a Veres-hegyi-barlang és a Lengyel-barlang képviselik. A függőleges elrendeződésű gömbfülkékkel jellemezhető Veres-hegyi-barlang Alsógalla felett, a Lengyel-barlanggal azonos tengerszint feletti magasságban, kb. 300 m tengerszint feletti magasságban nyílik. A terület barlangjai közül említésre méltó ásványkiválások csak ebben a két barlangban vannak, nyomokban fennmaradt, visszaoldott kalcitbevonat és több-kevesebb borsókő, valamint a Veres-hegyi-barlang esetében törmelékből előkerült apró baritkristályok formájában. A kupolában végződő üregekből álló bokorszerű rendszerek közé sorolható például a Veres-hegyi-barlang. Boxwork-szerkezet figyelhető meg benne. A tanulmányhoz mellékelve lett a barlang K–Ny irányú kifejtett hosszmetszet térképe, amely 1991-ben lett szerkesztve.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Gerecse hegységben található Veres-hegyi-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben található Veres-hegyi-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben elhelyezkedő és 4630/32 kataszteri számú Veres-hegyi-barlang, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang.

A Juhász Márton által írt, 2007-ben kiadott tanulmányban részletesen ismertetve van a barlang. A publikációban az van írva, hogy a Tatabányán lévő Veres-hegyi-barlang egyéb elnevezései Vasutas-barlang, Vöröshegyi Ördög-lyuk és Vöröshegyi-sziklaüreg. Közhiteles barlangnyilvántartási száma 4630-32, UTM-kódja CT07D1. A barlang 182,5 m hosszú és 45 m mély. 1951-ben Venkovits István a barlang kőtörmelékkel kevert guanójának vastagságát 70 cm-nek, térfogatát 8 m³-nek mérte. A barlang denevérlakottságát először, 1979-ben Lendvay Ákos említette, de nem közölt fajt és egyedszámot. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1986 és 2006 között 46 téli, 44 tavaszi, 45 nyári és 43 őszi (összesen 178) denevér-megfigyelést végzett, amelyek közül 48 téli, 36 tavaszi, 14 nyári és 33 őszi (összesen 131) volt eredményes. Az ellenőrzések 1993–1994-ben és 1997 januárjától havonta történtek.

Denevér-megfigyelések (1986–2006)
Dátum Rhin. hip. Rhin. eur. Myo. dau. Myo. nat. Myo. myo. Ple. aus. Bar. bar. Indet sp.
1986. január 5.
6
1
1988. január 17.
7
1988. október 15.
1
1988. december 17.
8
1
1989. február 18.
8
1
1
1989. április 4.
4
1989. szeptember 17.
1
1
1990. január 24.
10
1
1990. január 25.
13
1
1990. június 12.
1
1
1990. november 9.
4
1
1991. január 4.
4
1991. november 17.
7
1
1992. február 9.
8
1
1992. február 16.
7
1
1993. január 23.
11
1993. február 21.
8
1993. március 31.
9
1
1993. május 1.
1
1993. október 31.
3
3
1993. november 30.
6
1993. december 30.
8
1
1994. január 30.
4
1
1994. február 28.
2
1994. március 31.
2
3
1994. április 30.
1
1994. május 30.
1
1994. augusztus 31.
1
1994. szeptember 30.
1
1994. október 30.
2
1994. december 30.
7
1995. január 30.
4
1995. március 11.
4
1995. április 8.
3
1
1995. május 6.
1
1
1995. június 3.
2
1996. február 17.
6
2
4
1996. március 24.
2
5
1996. október 19.
2
6
1
1996. november 29.
2
2
1997. január 12.
1
6
1997. február 16.
6
1
7
1997. március 23.
5
7
1997. április 27.
1
1
1997. május 31.
1
1997. augusztus 30.
1
1997. szeptember 28.
2
1
1997. október 31.
3
1997. december 7.
3
1
6
1997. december 29.
4
1
5
1998. január 25.
2
10
1998. február 28.
5
1
11
1
1998. március 31.
3
4
1998. október 4.
3
4
1998. november 1.
6
8
1998. november 15.
7
9
1998. december 5.
7
8
1998. december 30.
11
1
12
1999. január 30.
8
4
8
1999. február 28.
9
1
12
1
1999. március 30.
2
1
1999. április 30.
1
2
1999. május 30.
1
1999. július 3.
1
1999. október 30.
1
2
2000. január 30.
9
2
18
2
2000. február 27.
9
1
9
1
2000. március 25.
3
3
2000. április 30.
1
1
2
2000. június 3.
1
2000. július 1.
1
2000. augusztus 27.
1
1
2000. szeptember 29.
2
1
2000. október 28.
3
1
2000. november 25.
7
6
2000. december 30.
8
7
2001. január 28.
10
1
14
2001. február 25.
8
12
2001. március 31.
3
1
2001. április 21.
5
1
2001. május 26.
2
2
2001. augusztus 25.
1
2001. szeptember 28.
2
1
2001. október 27.
4
1
2001. november 28.
9
4
2001. december 30.
11
3
2002. január 26.
6
4
2002. február 24.
6
4
2002. március 26.
7 (és egy tetem)
8
2002. április 27.
1
1
2002. május 26.
1
2002. július 28.
1
2002. augusztus 24.
2
2002. október 28.
2
2002. november 27.
6
1
1
2002. december 29.
6
1
6
2003. január 28.
12
8
1
2003. február 25.
8
1
12
2003. március 23.
3
6
1
2003. április 27.
1
1
2003. október 24.
3
1
2003. november 28.
8
2003. december 30.
10
1
1
2004. január 25.
6
2004. február 28.
9
2
3
2004. március 28.
3
1
2
2004. április 26.
1
2004. május 25.
2
2004. június 29.
1
2004. október 23.
2
1
2004. november 28.
5
2004. december 22.
7
2
2005. január 23.
12
5
2005. február 26.
12
8
2005. március 26.
3
6
1
2005. április 27.
3
2005. május 28.
2
2005. szeptember 25.
2
2005. október 31.
5
2
2005. november 27.
8
2
2005. december 31.
8
1
7
2006. január 22.
6
1
8
2006. február 25.
9
1
6
1
2006. március 28.
4
4
2006. április 30.
1
1
2006. május 26.
4
2006. július 30.
1
2006. augusztus 26.
1
2006. október 23.
1
1
2006. november 25.
1
2
1
2006. december 27.
4
1
1

A barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásával látogatható. A denevéres téli időszakban az igazgatóság teljes látogatási tilalmat, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség pedig kutatási korlátozást vezet be. Rácsajtóval van lezárva a barlang bejárata. Egyéb védelmi intézkedés, beavatkozás jelenleg nem szükséges. A barlangban végzett denevér-megfigyelésekkel kapcsolatos irodalom Juhász Márton 20 kéziratából és 2 publikációjából, Kordos László 3 publikációjából, Lendvay Ákos kéziratából és Venkovits István kéziratából áll.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Gerecse hegységben elhelyezkedő Veres-hegyi-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4630-32 kataszteri számú Veres-hegyi-barlang, 2012. február 25-től, a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint, megkülönböztetetten védett barlang. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Veres-hegyi-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2015. évi MKBT Tájékoztatóban publikált, Juhász Mártonról szóló nekrológban meg van említve, hogy a barlang jelentős része Juhász Márton nélkül nem lett volna feltárva. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Veres-hegyi-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom szerkesztés

További irodalom szerkesztés

  • Ács Tivadar: Feljegyzés a barlangi foszfátok tárgyában. Kézirat. Budapest, 1950. december 3. 3. old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
  • Albert Béla – Glöckner K. (Károly?): Jelentés és térkép. Kézirat, 1944. február 6. (Alaprajz és hosszmetszet térkép, melyek 1:100 méretarányban készültek.) (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben, Bertalan Károly hagyatékában.)
  • Dienes István: Beszámoló a Vöröshegyi barlangban végzett kutatásról. Túranaptár 1967. A Vasútépítő Törekvés kiadványa.
  • Gyémánt Gyula: A Déli-Gerecse karsztos jelenségei és ezek összefüggései a bányászattal. Tatabányai Szénbányák Műszaki-Közgazdasági Közleményei, 1971. (10. évf.) 160–163. old.
  • Holényi László: Gerecse útikalauz. Budapest, 1967.
  • Kadić Ottokár: Csonka-Magyarország barlangjainak rövid ismertetése. Kézirat, 1952. 18. old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
  • Papp Ferenc: Dunántúl karsztmorfológiája. Kézirat. Budapest, 1961. 71 old. (A kézirat megtalálható a Bibliotheca Speleologica gyűjteményében.)
  • Schőnviszky László: A Gerecse barlangjai. Kézirat, 1967?
  • Schőnviszky László: A gerecsei barlangokra vonatkozó irodalom jegyzéke, egyéb feljegyzések. 1930–1970 közötti kutatások adatai.
  • Szentes Ferenc: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához. L-34-I. Tatabánya. Budapest, 1968. MÁFI kiadvány. (Jelentősebb barlangok táblázatát Bertalan Károly állította össze.)
  • Venkovits István: Jelentés az 1951. évi barlangi foszfátkutatásokról. Kézirat. Budapest, 1952. június 7. 3 old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
  • Vigh Gyula felvételi lapja. MÁFI TUK. A-4961/3-2
  • –: Főtitkári beszámoló az 1976. április 24-i küldöttközgyűlésre. Budapest, 1976. (MKBT kiadvány.) 21–23. old.

További információk szerkesztés