Főmenü megnyitása

Veress Sándor László (Heves, 1934. július 12. –) Munkácsy Mihály-díjas, érdemes művész címmel kitüntetett magyar festőművész. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2012).

Veress Sándor László
Született 1934. július 12. (85 éves)
Heves
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festő,
főiskolai tanár
Kitüntetései Munkácsy Mihály-díj
Nuvola apps kview.png
Copyright-uncertain.svg
Nem található szabad kép.(?)
PDmaybe-icon.svgNuvola apps kview.png
Portré

Életpályája, munkásságaSzerkesztés

Felsőfokú képzőművészeti tanulmányait 1956 és 1962 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Kmetty János és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Pályakezdését a Derkovits-ösztöndíj (1964–1967) segítette. 1969–1997 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított alakrajzot és festészetet.

„Képei hol rejtett, hol nyílt utalásokkal kapcsolódnak a 20. század és a régebbi korok festészetének egy-egy mesteréhez - Manet, Chagall, Adriaen Brouwer képtémák, kompozíciók, gondolat-tartamok jelölhetőek meg tám-, vagy kiindulópontokként -, de talán ennél is fontosabb, lényegi jellemzője e piktúrának a sodró expresszív hevület. A visszafogott színvilágú, a pasztell árnyalatokból építkező kompozíciók is feszültséggel sugározzák a kifejezés mély átéltségét, már-már indulatosságát, a vásznak már visszahőköltetik, vagy elementáris erővel ragadják magukkal a képszemlélőt. Köznapi különösségekbe nem emelkedő jeleneteket fest: úgynevezett közéleti embercsoportokat, cirkuszi pillanatképeket, salakmotoros nagymenőket. A képfelületek a durván felhordott festékrétegek egymásra rakódásából épülnek töredezettekké, karcosokká, s a kráteressé szilárdult foltok közé kollázs elemek illeszkednek: fotók, újságkivágások, gyufás skatulyák, sőt szerves képalkotó elemmé szintetizálódhat egy megviselt seprű is. A kollázs technika, az idegen elemek beépítése, a kolorisztikus egység és ellenpont mind-mind külsődleges, alárendelt képalkotó tényező: a Veress Sándor László-kép lényege a köznapiságban, a kisszerűségben varázslattá avatott szürke történésfolyam megállítása, a már-már érdektelenségbe fulladó valószerű jelenségek költészetté, vízióvá emelése.”[1] Képeit a Magyar Nemzeti Galéria, a szolnoki, a szombathelyi és a kaposvári múzeumok őrzik.

Kiállításai (válogatás)[2]Szerkesztés

EgyéniSzerkesztés

  • 1976 • Műcsarnok, Budapest (katalógussal)
  • 1988 • Művelődési Ház, Heves
  • 1991 • Barcsay Terem, Budapest
  • 1998 • MOL Galéria, Szolnok
  • 1999 • Vigadó Galéria, Budapest
  • 2009 • Szobák és aluljárók, Körmendi Galéria, Budapest
  • 2015 • Élethelyzetek, Pesti Vigadó, Budapest (a kiadvány bevezető szövegeket írta: Fodor András, Gerzson Pál, Wehner Tibor, Fábián László, Szemadám György ) Budapest, Magyar Művészeti Akadémia, 2015., [12] p.

CsoportosSzerkesztés

  • 1966 • Fiatal Művészek Stúdiója VI. Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1968 • Fiatal Művészek Biennáléja, Párizs
  • 1989 • Magyar művészek kiállítása, Brüsszel
  • 1986–96 • Szegedi Festészeti Triennálék
  • 1995 • Viski Balás László és tanítványai, Budapest Galéria, Budapest
  • 1996 • Hommage à Millecentenárium, Kempinski Galéria
  • 2004 • DOYENEK III.,[3] KOGART Ház, Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Budapest, 2009
  • 2009 • Festő-szobrászok – festőművészeink szobrai és szobrászaink festett szobrai, Zikkurat Galéria - Nemzeti Színház parkja, Budapest

Társasági tagságSzerkesztés

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • Fiatal Képzőművészek Stúdiója kiállításának első díja (1966);
  • Stúdió-díj (1968);
  • Ezüstgerely pályázat fődíja (1982);
  • IV. Képzőművészeti Triennálé díja, Szolnok (1984);
  • Szegedi Nyári Tárlat fődíja (1986);
  • Szegedi Táblaképfestészeti Trinnálé fődíja (1996);
  • Hommage à Millecentenárium, az V. kerületi önkormányzat díja, Kempinski Galéria (1996);
  • IX. Képzőművészeti Triennálé Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzatának díja, Szolnok (1999);
  • Munkácsy Mihály-díj (2004)
  • Szeged Tábla - Képfestészeti Biennálé MAOE-díj (2006)
  • Érdemes művész (2018)

HivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 Online elérés
  • Veress Sándor László; szöv. Fodor András, Gerzson Pál, Wehner Tibor; Paletta, Bp., 2005

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés