Főmenü megnyitása

Vöröstorony

falu Romániában, Szeben megyében
(Verestorony szócikkből átirányítva)
A Vöröstoronyi-szorosról külön oldal szól!

Vöröstorony, más néven Porcsesd (románul Turnu Roșu, 1964-ig Porcești, németül Portschescht vagy Schweinsdorf) falu Romániában, Szeben megyében, Porcsesd község központja. Nagyszebentől 24 kilométerre délkeletre, az Olt bal partján fekszik, az azonos nevű szoros bejáratához közel.

Vöröstorony (Turnu Roșu)
TurnuRoşu.jpg
Vöröstorony címere
Vöröstorony címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségPorcsesd
Rang községközpont
Irányítószám 557285
Körzethívószám 0269
SIRUTA-kód 145943
Népesség
Népesség1827 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság< 3[2]
Népsűrűség23,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság450 m
Terület77,84 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vöröstorony (Románia)
Vöröstorony
Vöröstorony
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 38′ 34″, k. h. 24° 17′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 34″, k. h. 24° 17′ 55″
Vöröstorony weboldala

Tartalomjegyzék

Nevének eredeteSzerkesztés

A Porcsesd név a 'disznó' jelentésű román porc szóból származik. A 14. században Disznajó-ként szerepelt (1364-ben Gyznoyow, 1366-ban Diznoio, 1385-ben Dyznov), 1488-ban németesen Porckendorff-ként, majd 1496-ban először mint Portschest. A szorosban álló, Bojca községhez tartozó várromról előbb vasútállomását nevezték el, majd magát a falut is.

TörténeteSzerkesztés

A falu területén bronzkori leleteket tártak fel. A római korban kőfejtő és rézbánya volt itt.[3] Bár először magyaros névalakban említették, nincs nyoma középkori katolikus lakosságának. 1366 és 1476 között a havasalföldi vajdák birtoka volt. A 18. század elején papírmalmot létesítettek benne. Ortodox apácakolostorának létezéséről onnan tudunk, hogy Olsavszky Mihály csernekhegyi görögkatolikus püspök 1747-ben az itteni apácák elűzését sürgette.[4] 1786-ban tekintélyes méretű falunak számított 1112 lakossal és 5 pappal. A lakosok 79%-a volt jobbágy, 16%-ba zsellér. Megbecsültek voltak az itteni szűcsök. Céhüket 1808-ban alapították, 1849-ben 208 mester és céhlegény tagja volt. Talmácsszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott. 1897-ben megépült az Alvinc–Vöröstorony vasút. 1900-ban egy tűzvész házainak egyharmadát elpuszította, a károsultak közül sokan Amerikában vállaltak munkát, a legtöbben sosem tértek haza. 1923-ban népbankot hoztak létre a faluban. 2005-re befejeződött az Olt szabályozása, és ezzel együtt az éves rendszerességgel bekövetkező árvizek.

LakosságaSzerkesztés

1850-ben 1839 lakosából 1800 volt román és 38 cigány nemzetiségű; egy kivételével valamennyien ortodox vallásúak.

2002-ben 1943 lakosából 1925 volt román és 15 cigány nemzetiségű; 1924 ortodox vallású.

NevezetességekSzerkesztés

  • A falu ortodox templomát Matei Basarab havasalföldi vajda alapította 1653-ban. Az eredeti templomból fennmaradt a hajó és az előtér, mindkettő csegelyes kupolájú. Látszanak az eredeti festés részletei, amelyek az ószövetségi prófétákat és a hajó kupoláján a Pantokrátort ábrázolják. A 18. század elején tornácot, 1750-ben tornyot építettek hozzá. 1827–28-ban hajóját kelet felé meghosszabbították és mellékapszisokat építettek. Ritkaság, hogy a votív képet kívül, az északi homlokzaton helyezték el. Ezen Matei Basarab látható a feleségével. Ugyanezen a felületen 1750-ből származó freskók is találhatók: Szent György, az Istenanya a gyermekkel, alatta cirill betűkkel a három festő neve és az évszám. A nyugati homlokzaton négy falmélyedésben az evangélisták, a tornác belső falán az Utolsó ítélet látható. A festményeket 1993–98-ban restaurálták.
  • A falutól délkeletre hatvan hektáron terül el az őslénytani rezervátum, amelynek létezése a népi kőbányászatnak köszönhető. Az itteni mészkő 53 millió éves. A fosszíliák között kagylókon és csigákon kívül hatvan féle hüllő maradványait különböztették meg. A területből 26,4 hektár áll védelem alatt.
  • Az 1896-ban épült, tekintélyes méretű vasútállomás. 1918-ig itt működött a vasúti vámhivatal.
  • A falutól három kilométerre délkeletre, a Curechiuri nevű magaslaton áll az a kolostor, amelynek elődjét 1761-ben Buccow parancsára rombolták le. Az első kolostor alapításának időpontja kérdéses. A feltárások során egy 1601-ből származó, feliratos téglát és egy 1661-ből keltezett fazsindelyt találtak. Az elpusztult kolostor helyén 1850-ben építettek újra egy kis templomot. A mai kolostort és fatemplomot 1994-ben szentelték fel, sőt mára a villanyt és a vizet is bevezették. 2009 óta újabb templomot építenek.
  • A falubeli templom mellett, az egykori iskola épületében 1978-ban rendezték be a falu múzeumát.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [2]
  4. Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000

ForrásokSzerkesztés

  • A község honlapja (románul)
  • Marius Porumb: Dicționar de pictură veche românească din Transilvania. București, 1998

További információkSzerkesztés

KépekSzerkesztés