Főmenü megnyitása
Készülő vert csipke a Musée des Ursulines de Québecben

A vert csipke vagy klöpli olyan csipke, melyet több, orsókra tekert fonallal egyszerre dolgozva készítenek.[1]

KészítéseSzerkesztés

Csipkeverés bemutatása Szlovákiában

A vert csipke készítéséhez több eszköz is szükséges. Legalább négy fonallal készül, de ennél többel is dolgozhat a csipkeverő. A jellemzően cérna-, len-, gyapjú- vagy selyemfonalat fa orsókra („csipkeverő fácska”, „csipke verőke”) tekerik, ezekkel vezetik a fonalat. Az első verőkéket állati csontból készítették. A csipkeverő párna fűrészporral töltött, lehet henger vagy négyszög alakú, erre kerül a papírra rajzolt minta. A fonalakat gombostű segítségével kettesével a minta fölött letűzik. A legegyszerűbb mintákhoz elegendő négy orsó, nagyon bonyolult minták esetén akár 1200-at is használhatnak. A csipkeverés műveletei közé tartozik a fonás, a csavarás és a szövés. A csipkeverés bonyolultsága miatt hosszú időn át kell tanulni és gyakorolni ahhoz, hogy valaki művészi szintre fejleszthesse a képességeit.[1][2][3]

EredeteSzerkesztés

 
Arany- és ezüstfonalas vert csipke, 1570 körül

Legkorábbi említése egy 1493-ban keltezett, a milánói Sforza-családból származó végrendelet, melyben szó esik egy 12 orsóval készült csipkéről.[4]

A vert csipke a paszományból illetve rojtból fejlődött tovább a 16. századi Olaszországban, de a francia és a német csipkeverés is tovább fejlesztette, majd egész Európában elterjedt, köszönhetően annak, hogy anyagai megfizethetőek voltak és jobban fizetett, mint a fonás, a szövés vagy a varrás.[5][2]

A 17. században a flamand és normand textilközpontok túlszárnyalták az olaszokat, és a vert csipke elsődleges forrásaivá váltak, a gépesítés megjelenéséig azonban a kézi csipkeverést egész Európában gyakorolták.[5]

MagyarországonSzerkesztés

Magyarországon a vert csipke elterjedt, de jobbára készítési gócok ismeretesek. Az egyes falvakba vándorárusok segítségével jutott el, ami miatt helyenként „tót csipke” néven ismert. Eleinte nagy szerepet töltöttek be a német anyanyelvű csipkeverők. A Sárközben gabócát készítettek női ingek ujjára, általában fehér cérnából. Torockón színes gyapjúból készült a veréshez használt fonál, amely jobbára nem jellemző a vert csipkére. Kötényeket és mellényeket díszítettek vele. A Dél-Dunántúlon és a Felföldön is vertek fehér színű csipkét vastag fonalból.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Csipke (magyar nyelven). Magyar Néprajzi Lexikon. (Hozzáférés: 2018. október 6.)
  2. a b Mátó Erzsébet (2001). „Egy kis csipketörténet”. Marosvidék II (3), Kiadó: Marosvidék Baráti Társaság. ISSN 1586-7110.  
  3. bobbin lace (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2018. október 6.)
  4. La Dentelle Belge. Brussel: L. Lebègue, 10. o. (1912. szeptember 14.) 
  5. a b Santina M. Levey.szerk.: D.T. Jenkins: Lace in the Early Modern Period c. 1500-1780, Cambridge History of Western Textiles (angol nyelven). Cambridge University Press, 585-580. o. (2003) 

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a bobbin lace című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés