Vesekövesség

a kiválasztórendszer betegsége
(Vesekő szócikkből átirányítva)

A vesekövesség (latinul: nephrolithiasis) a vizeletkiválasztó rendszer betegsége, melynek során a vizeletben található kristályok kicsapódnak, követ formálnak.[1] Ezek a kövek változó összetételűek és méretűek lehetnek, előfordulnak homokszemcse nagyságúak, de akár akkorák is, mint egy golflabda vagy egy tyúktojás. Akár tünet nélkül is távozhatnak a vizeletelvezető rendszeren keresztül. Tünetek rendszerint akkor jelentkeznek, ha elzáródást okoznak. Ekkor erős, görcsös fájdalom léphet fel (vesegörcs). A betegségben legtöbbször a 20-40 év közötti korosztály az érintettebb, és a férfiak hajlamosabbak rá.[2]

Vesekövesség
Egy 8 mm-es vesekő
Egy 8 mm-es vesekő

LatinulNephrolithiasis
AngolulNephrolithiasis, kidney stone
Osztályozás
BNO-10N20.0N20.9
BNO-9592.0, 592.1, 592.9
Adatbázisok
DiseasesDB11346
MedlinePlus000458
eMedicinemed/1600 
MeSH IDD007669
A Wikimédia Commons tartalmaz Vesekövesség témájú médiaállományokat.
 
A vesekövesség lokalizációja
  • nagyon éles, "a tapasztalat szerint a legkínzóbb", görcsös fájdalom a lágyékban és az ágyékban, de előfordulhat a hát alsó részén is,
  • hányinger, hányás, székelés,
  • véres vizelet a vese és/vagy a húgycső sérülése miatt,
  • genny a vizeletben,
  • a vizelést égető érzés kíséri,
  • a vizelet mennyisége a húgyhólyag vagy a húgycső elzáródása miatt csökken vagy pang,
  • a vesemedence és a kelyhek puffadása, tágulása.

A vesekövesség okai

szerkesztés

A vesekő általában felnőtt betegekben fordul elő a veseparenchimákban, a vesekelyhekben és a vesemedencén. Férfiakban gyakoribb mint a nőkben. A vesekő kialakulását befolyásoló tényezők a vizeletpangással járó betegségek, illetve az idült uroinfectio, az anyagcserezavarok, és a hajlam, melynek hátterében genetikai okok is fellelhetők.

A vesekövek típusai

szerkesztés

Kalcium-foszfát összetételű vesekő alakulhat ki, ha

  • kalciumtartalmú élelmiszert fogyaszt a beteg nagy mennyiségben huzamosabb időn keresztül.
  • hypercalcaemia fennállásánál, amelyet hyperparathyreosis vagy daganatos csontszövet roncsolódása okoz.
  • nagy adag D vitamin bevitele, tartós immobilisatio, és a renális tubularis acidosis is okozhatja.

Oxalátkő

szerkesztés

(Kalcium-oxalátkő) a húgykövek 50%-ában található, képződésüket serkenti a vegetáriánus táplálkozás, a C-vitamin túladagolása és az ileumbetegség.

Rózsaszínű húgysavkő. Állati eredetű fehérjében dús táplálkozásnál, köszvényes betegnél, myeloproliferatív betegségnél (leukémia, limfóma) várható. Az urátkövek a vesekövek 5-13%-át teszik ki, és főleg férfiak szenvednek az általa okozott vesekövességben.

Örökletes cisztinuriánál fordul elő. A vesekő nagysága eltérő, a homokszem nagyságúak spontán ürülnek, egyes kövek korall alakúak, kitöltik a vesekelyheket és a vesemedencét, roncsolják a veseszövetét, vérzést, vizeletpangást és kiújuló gyulladást okoznak. A húgyvezetékben (ureter) beékelődött kő megakadályozza a vizelet ürülését, minek következtében a húgyvezeték kitágul (hydroureter), a tartós vizeletpangás a vesemedencét is kitágítja (hydronephrosis) majd szétroncsolja a vese szövetét. A búzaszem nagyságú kövek a vesemedencéből a húgyvezetékbe, majd a húgyhólyagba vándorolnak és innen a húgycsőn keresztül a külvilágba távoznak.

A cisztein anyagcserezavara a vizelet magas cisztein-szintjét okozza. Hajlamos a kristályképzésre, és ez kövek kialakulásához vezethet. Ezek a kövek nagyon ritkák, a veseköveknek mintegy 1-3%-a cisztein kő.

Struvitkő

szerkesztés

Csak fertőzött vizeletben alakul ki, összetevője magnézium, ammónia és foszfát.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kidney stone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
  1. Sakhaee K, Maalouf NM, Sinnott B. (2012. June). „Clinical review. Kidney stones 2012: pathogenesis, diagnosis, and management.” (angol nyelven). J Clin Endocrinol Metab. 97 (6), 1847-60. o. DOI:10.1210/jc.2011-3492. PMID 22466339.  
  2. Archivált másolat. [2017. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 27.)