Vetter Pál

(1856–1917) szőlész

Vetter Károly Pál (Pozsony, 1856. november 15.Miskolc, 1917. május 14.) borász, a 19. századi filoxéra elleni védekezés fő előmozdítója és vezetője Nyugat-Magyarországon, császári és királyi szőlőművelési és borászati főfelügyelő.

Vetter Pál
Született 1856. november 15.
Pozsony
Elhunyt 1917. május 14.
Miskolc
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Frenzl Karola
Gyermekei Vattay Antal
Foglalkozása borász, borászati főfelügyelő
A Wikimédia Commons tartalmaz Vetter Pál témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A klosterneuburgI gyümölcstermesztési és borászati iskolában végzett, 1877-től pedig a Pettau melletti Ankenstein kastély jószágkormányzója lett, majd 1889-ben átvette a város vezetését. Innen Sopronba került, ahol a helyi borászati iskolában tanított. Ekkor észlelték először itt a filoxérát. A szőlősgazdák eleinte el sem akarták hinni, hogy egy apró rovar tönkre tudja tenni a szőlőiket. Vettert kinevezték a kártevő elleni védekezés vezetőjévé, aki eleinte más módszer híján a fertőzött tőkéket felhúzatta és elégette, de esetenként egész ültetvényeket felégettetett. Emiatt a szőlősgazdák ellenségként kezelték Vettert, akinek a testi épségére folyamatosan rendőr vigyázott az atrocitások elkerülése végett. A közeli Ruszton ekkor már elkezdték az Európában máshol már sikerrel alkalmazott szén-diszulfidos gyérítést, amit némi késéssel Sopron környékén is megkezdtek. 1900-ban Vetter az Egyesült Államokba utazott, ahol rábukkant egy a filoxérának ellenálló ősi szőlőfajtára. Ezt aztán hazahozta magával Magyarországra, és megalapította a ma is Sopronhoz tartozó János-telepet. Itt amerikai alanyokra oltotta a helyi fajtákat, összesen 27 különböző faját. Főleg fehérborszőlőkkel foglalkoztak, de kékfrankost is oltottak. Ennek köszönhetően kezdődhetett meg a szőlők fokozatos felújítása. Ezek az oltványok nem csak Sopron környékén, de az egész országban, sőt, Ausztriában és Horvátországban is keresettek voltak. Soproni működése után Vetter 1908-ban Tapolcára került, ahol ugyancsak borászati ismereteket oktatott, de ezen kívül a talajjavítás, a különböző kártevők elleni hatékonyabb védekezés és a magyarországi pezsgőgyártás előmozdítása érdekében is működött. Borászati ismereteket szülővárosában is tanított. Több munkája, tanulmánya és újságcikke is megjelent, a pozsonyi borászati egyesületnek és a szőlőművelők egyletének is választmányi tagja volt. Munkája elismeréséül 1914-ben császári és királyi szőlőművelési és borászati főfelügyelővé nevezték ki.

Családja szerkesztés

Feleségül vette frenzlheimi Frenzl Karolát (18551930), aki három gyermeket szült neki:

Munkái szerkesztés

  • Die Kultur der amerikanischen Reben, Sopron, 1894–96.
  • Lehrer der Genologie und Pomologie in Oedenburg. Sopron, 1896. két kötet. Rajzokkal.
  • A gyümölcsfatenyésztés és nagybani gyümölcstermelésnek jelentősége közgazdasági szempontból. Pozsony, 1898.
  • Ein Beitrag zur Lösung der Weinbau-Calamität. Pozsony, 1898.
  • Ein Beitrag zur Bodenkunde. Vortrag. Pozsony, 1898.
  • Ein Beitrag zur Bekämpfung der Obstbaumschädlinge. Die Blutlaus. Schixoneura laningera Hartig. Vortrag. Pozsony, 1899.
  • Die gefährlichen Schädlinge des Weinstockes. Pozsony, 1900.
  • Díszbeszéd az egylet (szőlészeti) negyven éves fennállásának alkalmából. Pozsony, 1901. (Magyar és német szöveg.)
  • Das verbesserte Stratifications-Verfahren, mit widerstandsfähigen, veredelten Reben nach den neuesten Anforderungen. Pozsony, 1902.
  • Der Traubenwickler, Cochyles ambiguella (anch Heu- und Sauerwurm) ein gefährlicher Schädling des Weinbaues. Mit einer colorirten Farbendruck-Tafel und 5 Abbildungen in Text. Pozsony, 1903.
  • Der Rebschnitt, Pozsony, 1904.
  • Die Wiege des ungarischen Champagner (J. E. Hubert). Pozsony, 1907.
  • Über Bodenkultur. Pozsony, 1908.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés