Vida Károly

(1819-1862) hírlapíró és szerkesztő

Vida Károly (Páké (Háromszék megye), 1819. március 19.Nagyvárad, 1862. január 4.) hírlapíró és szerkesztő.

Vida Károly
Született 1819. március 19.
Páké
Elhunyt 1862. január 4. (42 évesen)
Nagyvárad
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása hírlapíró,
szerkesztő

ÉleteSzerkesztés

Pákéban született, ahol apja a széknek bírája és vagyonos ember volt. Vida hétéves korában a székelyudvarhelyi kollégiumba küldetett, a humaniorákat Nagyenyeden végezte. Nehány hétig Nagykunságon volt mérnöki gyakorlaton. 1838-ban Németországban, Franciaországban és Belgiumban tett utazást tudományos szempontból, különösen a répacukorgyártást szándékosan megismerni. Egy év mulva hazatérvén, a politikai lapokban lépett fel mint levelező és iparűző. 1843-ban mint szerkesztői segéd foglalkozott az Erdélyi Híradó mellett. A lap megszűnése után Magyarországra költözött és jelen volt az 1843. évi országgyűlésen. 1844-ben Párizst látogatta meg és ott a természeti tudományokat, különösen a vegytant tanulmányozta egy évig, mikor újra tapasztalati utazást tett Dél-Franciaországban, Észak-Németországban és Svájcban. 1845-ben visszatérvén hazájába, szakadatlanul a zsurnalisztika terén az akkori konzervatív párt táborában működött. Ipari és gazdászati cikkeket írt a Műiparba (1841), a Magyar Gazdába (1842, 1847), a Hetilapba (1846), Természetbarátba (1847) és az Új Magyar Múzeumba (I. 1851-52). Mint a Budapesti Híradó rendes munkatársa számos cikket írt, melyek közül említésre méltók: a «Gázvilágítás», mely nem csekély meglepetést okozott, továbbá a Nád- és répacukorról szóló értekezése. Kossuth Lajos ellen intézett levélciklus «Levél a szerkesztőséghez» c. alatt; «Az erdélyi szászokról»; «Helyzetünk s a legsürgetősb reformok» cikksorozat; «Egy plebejus gr. Dessewffy Emilhez» kilenc levél; «Talpon legyünk» sat. Írt birálatokat is. 1848. március 18-án az eddig is általa vezérelt lap már szerkesztői firmája alatt jelent meg (megszűnt július 15-én); 1848. július 19-én a «Figyelmező» politikai napilapnak volt kiadó-szerkesztője Pesten és utóbb Pozsonyban; ez azonban 1850 elején betiltatott és Vida Erdélybe falusi magányába vonult. Végre még egyszer mint szerkesztő szerepelt, ugyanis 1856. április 1-től június 30-ig kiadószerkesztője volt a Kolozsvári Közlönynek és 1856. július 1-től a Magyar Futár című Kolozsvárt hetenként kétszer megjelent politikai lapnak, mely 1859 nyarán a «Közcsend háborítás» címen indított per befejeztéig szünetelt; míg 1859. október 15-én végképp megszűnt.

MunkáiSzerkesztés

  • Elmélkedések a magyar nemzet viszontagságainak története felett. Pest, 1852.
  • A növekedő új világhatalom. Szózat a földbirtok érdekében. Kolozsvár, 1860.
  • Restaurátió vagy revolutió? Őszinte szó a magyar nemzethez. Lipcse, 1861. (Névtelenül.)
  • Ausztriával-e vagy a nélkül? Második őszinte szó a magyar nemzethez. A restauratio vagy revolutio szerzőjétől. Pest, 1862. (Névtelenül.)

ForrásokSzerkesztés