Viktor Hambarcumján

örmény születésű szovjet-orosz csillagász

Viktor Hambarcumján (örményül: Վիկտոր Համբարձումյան, oroszul: Виктор Амазаспович Амбарцумян / Viktor Amazaszpovics Ambarcumjan) (Grúzia, Tbiliszi, 1908. szeptember 18.Örményország, Bjurakan, 1996. augusztus 12.) örmény születésű szovjet-orosz csillagász.

Viktor Hambarcumján
Született1908. szeptember 5.[1][2][3]
Tbiliszi[2][3]
Elhunyt1996. augusztus 12. (87 évesen)[1][4][5][6][7]
Byurakan[8][3]
Állampolgársága
Gyermekeinégy gyermek:
  • Rafael Hambardzumyan
  • Ruben Hambardzumján
SzüleiHamazasp Hambardzumyan
Foglalkozása
Tisztsége
  • igazgató (1946–)
  • elnök (1947–1993, Örmény Tudományos Akadémia)
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja (1950–1990)
  • elnök (1961–1964, Nemzetközi Csillagászati Unió)
  • elnök (1968–1972, International Council for Science)
Iskolái
  • Herzen Állami Pedagógiai Egyetem (1924–1925)
  • Szentpétervári Egyetem Fizika és Matematika Kar (1925–1928)
  • Pulkovói Obszervatórium (1928–1931)
Kitüntetései
  • Jereván díszpolgára
  • Az Örmény SZSZK érdemes tudósa
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Szocialista Munka Hőse
  • A Magyar Népköztársaság Zászlórendje
  • Order of Cyril and Methodius
  • Honored Scientist of Armenia
  • Sztálin-díj
  • Lengyel Köztársasági Érdemrend
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje (1944. február 21.)
  • Lenin-rend (1945. június 10.)
  • State Stalin Prize, 2nd degree (1946)
  • A Szovjetunió Állami Díja (1946)
  • State Stalin Prize, 1st degree (1950)
  • A Szovjetunió Állami Díja (1950)
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje (1953. szeptember 19.)
  • Jules Janssen-díj (1956)
  • Janssen Medal (1956)
  • Lenin-rend (1958. szeptember 17.)
  • Bruce-érem (1960)
  • Királyi Csillagászati Társaság Aranyérme (1960)
  • Medal "For Labour Valour" (1960. szeptember 26.)
  • Lenin-rend (1968. szeptember 17.)
  • Sarló és kalapács érem (1968. szeptember 17.)
  • Foreign Member of the Royal Society (1969. április 24.)[12]
  • Lomonoszov-aranyérem (1971)[13]
  • Helmholtz-érem (1971)
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje (1973)
  • Lenin-rend (1974)
  • Cothenius Medal (1974)
  • Lenin-rend (1978. szeptember 15.)
  • Sarló és kalapács érem (1978. szeptember 15.)
  • Októberi Forradalom érdemrend (1983. szeptember 16.)
  • Armenian SSR State Prize (1988)
  • Méltóság Érdemrendje (1988. december 23.)
  • Örményország nemzeti hőse (1994. október 11.)
  • az Oroszországi Föderáció Állami Díja (1995)
SírhelyeByurakan[3]

A Wikimédia Commons tartalmaz Viktor Hambarcumján témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Tbilisziben született, alsó- és középiskoláit itt végezte. A leningrádi egyetemen szerzett diplomát 1928-ban, 1934-től az egyetem professzora lett, majd 1935-ben a fizikai-matematikai tudományok doktora.[14] A Leningrádhoz közeli pulkovói obszervatórium munkatársaként is dolgozott, majd 1939-ben az egyetemen megalapította az asztrofizikai tanszéket. 1939-től a Szovjet Tudományos Akadémia levelező-, 1943-tól rendes tagja lett. 1943-ban megalapította az Örmény Tudományos Akadémiát, melynek évtizedekig elnöke volt. Több ország akadémiájának – így az MTA-nak is – tagja volt. 1946-ban az örményországi Bjurakanban megalapította a Bjurakani Asztrofizikai Obszervatóriumot, amelynek első igazgatója lett. Csillagászati eredményeit nemzetközileg is elismerték, így 1948-1955 között alelnöke, 1961–1964 között elnöke a Nemzetközi Csillagászati Uniónak. Politikai szinten is magas tisztségeket töltött be: a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, az Örmény SzSzK Legfelső tanácsának elnöke volt. Magas állami kitüntetéseket kapott, egyebek mellett a Lenin-rendet is elnyerte. Tudományos munkásságáért több külföldi kitüntetés mellett 1960-ban az Angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérmét és a Bruce-érmet is megkapta.

Munkássága szerkesztés

Hambarcumján a 20. század szovjet csillagászatának meghatározó személyisége, de asztrofizikai eredményei nemzetközileg is elismertek. Az 1930-as években a gázködök, planetáris ködök, szupernóvák körüli ködök sugárzási elméletét dolgozta ki. Később a kettőscsillagok és csillaghalmazok dinamikai problémái foglalkoztatták, majd a csillagkeletkezés és -fejlődés elméletében alkotott maradandót. 1947-ben felfedezte a csillagtársulások két csoportját: az O és T asszociációkat. Életműve a szupersűrű presztelláris anyag létének megállapításában csúcsosodott ki. Ennek az instabil anyagnak szétrobbanásakor csillagok keletkeznek (ezek a fiatal csillagok alkotják az asszociációkat), de sűrűsége folytán a galaxisok magjaként a tömeget is biztosíthatja. Az extragalaxisok fejlődése és a Földön kívüli civilizációk kutatása is fokozottan érdekelte. Több kiváló tankönyvet írt. Szerkesztésével 1939-ben jelent meg az Elméleti asztrofizika c. könyv. 1960-ban két kötetben kiadták az addig megjelent összes publikációit.[14] Róla nevezték el az 1905-ös számú kisbolygót.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés