Viktor Petrovics Szavinih

Viktor Petrovics Szavinih (oroszul: Ви́ктор Петро́вич Савины́х) (Berjozkini, 1940. március 7. –) szovjet űrhajós.

Viktor Petrovics Szavinih
Született	1940. március 7. (84 éves)
Állampolgársága	szovjet orosz
Foglalkozása	űrhajós író fedélzeti mérnök politikus repülőmérnök
Tisztsége	rektor
Iskolái	Moszkvai Állami Geodéziai és Katrográfiai Egyetem (1963–)
Kitüntetései	emlékérem Moszkva 850. évfordulójára Jubilee Medal "300 Years of the Russian Navy" Russian government prize for science and technology Munka Veteránja Érdemérem A Haza Szolgálatáért Érdemérem 1. fokozata Russian President's Prize in the field of education Prize of the Government of the Russian Federation in the field of education Kirov díszpolgára Friendship Order Russian Federation Government Certificate of Honour A Szovjetunió űrhajós pilótája (1981) a Szov­jetunió érdemes sportolója (1981) Lenin-rend (1981. május 26.) Szovjetunió Hőse (1981. május 26.) Arany Csillag (1981. május 26.) Mongol Népköztársaság Hőse (1981. október 22.) Szühebátor-rend (1981. október 22.) Lenin-rend (1985. december 20.) Szovjetunió Hőse (1985. december 20.) Arany Csillag (1985. december 20.) Bolgár Népköztársaság Hőse (1988) Georgi Dimitrov Érdemrend (1988) Lenin-rend (1988. június 17.) A Szovjetunió Állami Díja (1989) A Haza Szolgálatáért érdemrend 3. fokozata (1994. november 11.) az Oroszországi Föderáció Állami Díja (1996) A Haza Szolgálatáért érdemérem 2. fokozata (2000. március 6.) Sztara Planina Érdemrend (2003. június 9.) Becsületrend (2004. november 2.) A Haza Szolgálatáért érdemrend, IV. osztály (2010. december 12.) Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktor Petrovics Szavinih témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpálya

1969-ben Moszkvában geodéziából és térképészetből szerzett diplomát. 1985-ben műszaki tudományokból doktori jelöltje, 1995-ben a műszaki tudományok doktora. A moszkvai Geodéziai és térképészeti egyetem rektora, a Fotográfiai Intézet vezetője. 1978. december 1-től részesült űrhajóskiképzésben. 252 napot, 17 órát és 38 percet töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 1989. február 9-én fejezte be.

Űrrepülések

• Szojuz T–4 kutatómérnökeként repült az űrállomásra,
• Szojuz T–13 fedélzetén kutatómérnökként indult a Szaljut–7 űrállomásra, a Szojuz T–14 fedélzetén érkezett vissza a Földre,
• Szojuz TM–5 kutatómérnökeként repült a világűrbe, a Szojuz TM–4-el érkezett vissza a Földre.

Bélyegen is megörökítették az űrrepülését.

Tartalék személyzet

• Szojuz T–3 tartalék fedélzeti mérnök,
• Szojuz T–7 tartalék fedélzeti mérnök,
• Szojuz T–8 tartalék űrhajós,
• Szojuz T–10 tartalék fedélzeti mérnök,
• Szojuz T–12 tartalék fedélzeti mérnök,
• Szojuz TM–3 tartalék fedélzeti mérnök,

Kitüntetések

Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

Források

• Nemzetközi adatok.^[forrás?]

Külső hivatkozások

• Viktor Petrovics Savinyin. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. április 15.)
• Viktor Petrovics Savinyin. astronautix.com. (Hozzáférés: 2012. április 15.)
• Viktor Petrovics Savinyin. warheroes.ru. (Hozzáférés: 2012. április 15.)