Főmenü megnyitása

Villáscsápúak

a soklábúak (Myriapoda) altörzsének egyik osztálya

A villáscsápúak (Pauropoda) osztályát kicsiny, halvány színezetű, százlábúszerű ízeltlábúak alkotják. Mintegy 500 faját két rendbe és tíz családba soroljuk. Fajaik világszerte előfordulnak, talaj-, avar-, illetve korhadéklakók.[1]

Infobox info icon.svg
Villáscsápúak
Evolúciós időszak: 40–0 Ma
Az eocéntól napjainkig
Pauropus huxleyi
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Soklábúak (Myriapoda)
Osztály: Villáscsápúak (Pauropoda)
Rendek
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Villáscsápúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Villáscsápúak témájú kategóriát.

Tudományos nevük (Pauropoda) görög eredetre tekint vissza, jelentése: pauro - kis és podo - láb.

Evolúciójuk és rendszertanukSzerkesztés

Bár 35-40 millió évvel ezelőttről eddig nem sikerült villáscsápúak maradványaira bukkanni, úgy tűnik, hogy egy régi csoportjuk szorosan kapcsolódik a százlábúak (Chilopoda) osztályához. Szájszervük, ivari nyílásaik elhelyezkedése, sőt egyedfejlődésük is nagy hasonlóságokat mutat. A két csoport valószínűleg közös eredettel rendelkezik.

Két rendjük a Hexamerocerata és Tetramerocerata.[2] A Hexamerocerata rend egyedei 6 szelvényű csáppal, 12 szelvényű törzzsel és 11 pár lábbal rendelkeznek. Képviselőik fehérek, testük hossza arányos szélességükkel. Az egyetlen család a rendben a Millotauropodidae. Egy nemzetség és néhány faj található benne.[2]

A Tetrameroceraták 4 szelvényű csáppal és 8-10 pár lábbal rendelkeznek. Egyedeik általában nagyon aprók. Színezetük fehér vagy barnás. A legtöbb faj kifejlett példányai 9 pár lábbal rendelkeznek. Kilenc család tartozik a rendhez, legnagyobb fajszámmal a Pauropodidae család rendelkezik.

Fizikai jellemzőikSzerkesztés

Ezek a fehér vagy barnás állatok viszonylag rövidek, 0,5-2,0 milliméteres, nagyon rugalmas törzzsel rendelkeznek. Mind vakok, és rendelkeznek néhány szokatlan érzékszervvel. Törzsük mentén öt pár hosszú érzékszőr található. Csápjaik bonyolult szerkezetűek, három ostorra hasadtak. Ezen szervek segítségével érzékeli az állat a külső környezetét és a fizikai hatásokat.

12 törzsszelvény jellemző rájuk. Fejük kicsi, lefelé irányított, szem nélküli, azonban rendelkeznek szemhez hasonló érzékszervvel. Az utolsó törzsszelvény mögött a vízszintesen osztott pygidium található. Ez a hátsó végbéllemez az egyik legkülönösebb dolog az osztály képviselőin, ez bír a legnagyobb jelentőséggel a fajok azonosításakor. Szinte minden villáscsápúfajnak egyedi jellemzői vannak e lemezt tekintve. Eltérhet a formája, mérete, borítása, szerkezete, és ha van függelék, akkor ezeknek száma, hossza, alakja, illeszkedési pontja. Egyes fajok már az első lárvaállapotukban felismerhetők e lemez alapján.

ElterjedésükSzerkesztés

A Hexamerocerata rend tisztán trópusi fajokkal bír, míg a Tetramerocerata rend legtöbb nemzetsége szubkozmopolita.
Magyarországon 10 fajuk él.[3]

ÉletmódjukSzerkesztés

A legtöbb közegben ritkás az előfordulásuk, néha azonban négyzetméterenként több ezres nagyságrendben is előfordulhatnak, akár mezőgazdasági élőhelyeken is. Könnyedén rájuk bukkanhatunk kövek alatt, korhadó fákban, és nedves talajban a mohaszőnyeg alatt. A talajban 10–20 cm mélyen a legsűrűbb az állományuk. Habár ásni nem tudnak, a gyökerek és földben lévő hasadékok mentén a felszín alatti vizekhez is eljutnak.

ViselkedésükSzerkesztés

Rejtőzködő életmódjuk miatt gyakran kövek és faágak talaj felőli oldalán találhatók meg. A villáscsápúak érzékenyek a fényre, ha tehetik, a talaj repedéseibe vagy más búvóhelyekre húzódnak előle. Gyors, szaggatott mozgással menekülnek. A környezet feltérképezéséhez csápjaikat folyamatosan, szokatlanul nagy sebességgel mozgatják. A talaj nedvességtartalmának változásakor függőleges vándorlásuk figyelhető meg.

SzaporodásukSzerkesztés

A szaporodás során a hímek spermiumcsomagot helyeznek a talajba, amit a nőstények felkeresnek és felszednek. Ezenkívül semmilyen ismeretünk nincs szociális viselkedésükről, illetve kommunikációjukról.

ForrásokSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pauropoda című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  1. Gillott, C. (2005). Entomology, 3rd Edition. Springer
  2. a b Peter Ax. Pauropoda, Multicellular Animals: The phylogenetic system of the Metazoa, Volume 2 of Multicellular Animals: A New Approach to the Phylogenetic Order in Nature. Springer, 231–233. o. (2000). ISBN 9783540674061 
  3. http://mek.niif.hu/02100/02185/html/147.html