Főmenü megnyitása

Az 1910. október 11-én alapított Vilmos Császár Társaság egyik első kutatóintézete a Vilmos Császár Kémiai Intézet (Kaiser-Wilhelm-Institut für Chemie) lett — a másik a Vilmos Császár Fizikai Intézet.

Max-Planck-Institut für Chemie (Otto Hahn-Institut)
Dahlem Thielallee Hahn-Meitner-Bau.JPG

Korábbi neve(i)
  • Max-Planck-Institut für Chemie (1949–1959)
  • Kaiser-Wilhelm-Institut für Chemie (1912–1949)
Alapítva 1912
Székhely Mainz (é. sz. 49° 59′ 37″, k. h. 8° 14′ 35″)
Vezető Gerald H. Haug
Vilmos Császár Kémiai Intézet (Németország)
Vilmos Császár Kémiai Intézet
Vilmos Császár Kémiai Intézet
Pozíció Németország térképén
é. sz. 49° 59′ 37″, k. h. 8° 14′ 35″Koordináták: é. sz. 49° 59′ 37″, k. h. 8° 14′ 35″
A Max-Planck-Institut für Chemie (Otto Hahn-Institut) weboldala
A Vilmos Császár Kémiai Intézet és a Vilmos Császár Fizikai Kémiai és Elektrokémiai Intézet a Thielalle felől. A két épület közötti mellékutca a Faradayweg. Baloldalt Ernst Beckmann, jobboldalt Fritz Haber villája

Az első intézeteket az akkor még Berlintől délnyugatra található Dahlemben helyezték el; ez ma már a főváros egyik előkelő negyede. A fizikai és a kémiai intézet egymástól fél háztömbnyire állt a városka Faradayweg névre keresztelt utcácskájában.

TörténeteSzerkesztés

Az első két intézetet 1912. október 23-án nyitotta meg maga II. Vilmos császár; a számuk 1914 végéig hétre nőtt. Az ünnepélyes avatón részt vett mások mellett Adolf von Harnack teológus és egyháztörténész, a császár iskoláskori barátja, a társaság első elnöke. A megnyitón Otto Hahn egy mintegy 300 g rádiumot tartalmazó kristálycsoportot adott az uralkodó kezébe annak bemutatására, hogy milyen szórakoztató ábrákat lehet vele megjeleníteni egy képernyőn — azidőtájt még fogalmuk se volt a sugárzás káros hatásairól. Avató beszédében a császár elsősorban arról beszélt, milyen komoly problémákat okoz Németországnak a szénbányákban összegyűlő sújtólég. Sürgette a vegyészeket, hogy találjanak megoldást a probléma kezelésére.

Alapító igazgatója (az alapítástól a tényleges átadásig; 1911–1912) Ernst Beckmann volt; később ő a szervetlen kémiai és fizikai kémiai osztályt vezette.

Későbbi igazgatók:

Mindazt, amit a világháborús romok alól sikerült kimenteni, Tailfingen (1975-től Albstadt városrésze) textilgyárában helyezték el; az intézet átmenetileg ott folytatta működését. 1948. február 26-án Mainzba, a Johannes Gutenberg Egyetem épületegyüttesébe költöztették. Ettől fogva jogutódja a Max Planck Kémiai Intézet (Max-Planck-Institut für Chemie; más néven: Otto Hahn Institut).

Az épületSzerkesztés

A tudományos negyedet — így a kémiai intézetet is — Ernst von Ihne császári főépítész tervezte. A kémiai intézet a negyed főutcája — a Thielalle — és a Faradayweg sarkán állt; átellenben, a Faradayweg másik oldalán a nem sokkal később elkészült Vilmos Császár Fizikai Kémiai és Elektrokémiai Intézet (Kaiser-Wilhelm-Institut für physikalische Chemie und Elektrochemie) emelkedett.

A széles gyepsávval kerített, kétemeletes, meredek palatetejű épület a Faradayweg és a Thielalle sarkán állt — az efelé a keresztutca felé néző szárny tompaszögben csatlakozott a főépülethez. Kőfalait hatalmas, hatosztatú ablakok törték át; a bejárat fölötti timpanont négy dór oszlop támasztotta alá. A két épületszárny csatlakozásánál kupolás torony emelkedett három emelet magasba; a császár tetszését elsősorban ez az építészeti megoldás váltotta ki. A második világháborúban a bombatámadások lerombolták.

Az intézet híres kutatóiSzerkesztés

FordításSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés