Főmenü megnyitása

Vincenzo Gioberti (Torino, 1801. április 5.Párizs, 1852. október 26.) olasz filozófus és politikus.

Vincenzo Gioberti
Vincenzo Gioberti iii.jpg
Született 1801. április 5.[1][2][3][4][5]
Torino[6][7]
Elhunyt 1852. október 26. (51 évesen)[1][4][5]
Párizs[8][7]
Állampolgársága Szárd Királyság
Foglalkozása
  • filozófus
  • professzor
  • politikus
  • író
Tisztség
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1848. május 8. – 1848. december 30.)
  • minister without portfolio of the Kingdom of Sardinia (1848. július 20. – 1848. augusztus 4.)
  • minister of Public Education of the Kingdom of Sardinia (1848. július 27. – 1848. augusztus 15.)
  • Prime Minister of the Kingdom of Sardinia (1848. december 16. – 1849. február 21.)
  • minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Sardinia (1848. december 16. – 1849. február 21.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1849. február 1. – 1849. március 30.)
  • minister without portfolio of the Kingdom of Sardinia (1849. március 27. – 1849. május 7.)
  • minister of Public Education of the Kingdom of Sardinia (1849. március 27. – 1849. május 7.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1849. július 30. – 1849. november 20.)
Halál okaagyi érkatasztrófa
Sírhely Monumental Cemetery of Turin
A Wikimédia Commons tartalmaz Vincenzo Gioberti témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Teológiai tanulmányainak végeztével Torinóban pappá szentelték. 1825-től a torinói Athenaeumban a filozófia tanára, majd egyúttal a trónörökös káplánja volt. Amikor az «ifjú Olaszország» törekvéseiben való részvéttel gyanúsították, 1833-ban elfogták. Néhány hónap múlva kiszabadult ugyan, de száműzték. 1834-beb Párizsban járt, majd Brüsszelben magánintézetben volt tanító. Itt jelent meg tőle olasz nyelven 1838-ban a francia Cousin vallásos nézeteinek ismertetése, majd Teorica del sopranaturale (A természetfölöttinek tana, 2 kötet) és 1840-ben filozófiai fő műve: Introduzione allo studio della filosofia (2. kiadás Brüsszel, 1844, 4 kötet). Esztétikai és etikai nézeteit Del bello (u.o. 1841) és Del buono (u.o. 1842) című kisebb műveiben fejtegeti. Nevezetes még Degli errori filosofici di Ant. Rosmini (3. kiadás 1842, 2. kiadás 1846), melyet egyik legjobb művének tartanak.

Politikai fő műve 1843-ban jelent meg Brüsszelben: Del primato morale e civile degli Italiani (3 kötet, 2. kiadás 1845), melyben a nemzeti megújhodásnak és függetlenségnek szószólója; politikai eszményéül az olasz államoknak a pápa elnöklete alatt álló konföderacióját fejtegeti, melyet a Szárd-Piemonti Királyság fegyveres ereje támogatna. E mű hatása rendkívüli volt és 1848-ban visszahívták szülővárosába; képviselő lett és pár hétig miniszter volt. Élénk ronkonszenvvel viseltetett Magyarország ügyei iránt, sőt 1848. december 21-én Splényi Lajos torinói magyar követnek kinyilatkoztatta, hogy az olasz kormány elismeri Magyarország függetlenségét és hajlandó vele szövetségre is lépni, s még a Radeczkytől esetleg elpártoló magyar katonákat is szivesen fogadja. majd kormányát Párizsban képviselte. Torinóban temették el.

Hátrahagyott művei közül nevezetesek: Filosofia della rivelazione (Torino, 1856); Della riforma cattolica della chiesa (u.o. 1856) és különösen: Della protologia (u.o. 1857) Kiadatlan művei 11 kötetben jelentek meg 1856-63.[9]

ForrásSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Indiana Philosophy Ontology Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Джоберти Винченцо, 2015. szeptember 28.
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. V. ö. Massari, Ricordi biografici e carteggio di V.G. (Torino, 1860-73, 3 k.)