Vincze Lajos (néprajzkutató)

Vincze Lajos (Erdőgyarak, 1920. január 26.Bowling Green, Ohio, 1990. május 21.) erdélyi magyar zenefolklór-kutató, néprajzi író.

Vincze Lajos
Született 1920. január 26.[1]
Erdőgyarak
Elhunyt 1990. május 21. (70 évesen)[1]
Bowling Green

ÉletútjaSzerkesztés

A nagyváradi Gojdu Líceum magyar tagozatán érettségizett 1938-ban, majd egy évet végzett a kolozsvári Református Teológián és négy évet a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, ahol magyarolasz szakos tanári oklevelet, majd 1944-ben néprajzból doktori címet szerzett. Egyetemi évei alatt részt vett a siteri, bálványosváraljai, kolozsborsai és kismarjai néprajzi falukutató táborokban. A második világháborúban mint katonai segédszolgálatra behívott karpaszományos, rövid ideig egy kórházvonaton teljesített szolgálatot. Leszerelése után, 1945–47-ben Nagyszalontán tanított az Arany János Gimnáziumban.

1947-ben Olaszországba távozott, egy év múlva Argentínába vándorolt ki, végül 1964-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le és spanyol, francia, latin, olasz nyelvet tanított középiskolákban és egyetemeken. Pályája utolsó állomásaként, 1970–90 között, az Ohio állambeli Bowling Green állami egyetemének kulturális antropológia tanszékén adott elő.

MunkásságaSzerkesztés

Pályája elején tárgyi néprajzzal, népdalgyűjtéssel, később a pásztorkodás, a rokoni kapcsolatok kérdésével foglalkozott. Folyóiratokban és szakkiadványokban megjelent tanulmányainak túlnyomó része a magyar néprajz körében maradt. Fontosabb dolgozatai:

  • Síter (in: Adatok a téli néphagyományokhoz. Kolozsvár, 1939);
  • Síter község énekkultúrája (Hitel, 1939/4);
  • A kender termelése és feldolgozása Bálványosváralján (Erdélyi Néprajzi Tanulmányok, 1945/5).

Az Amerikai Egyesült Államokban is közölt magyar népköltészeti és néprajzi tárgyú cikkeket, könyvkritikákat a Magyar Világ, Magyarok Útja, Dél-amerikai Magyarság c. lapokban, illetve a Műveltség és hagyomány (Debrecen, 1996) c. kötetben, a Báthory Zsigmond-Emlékkönyvben (Budapest, 1989) és az Ethnographiában.

Posztumusz kötetét Sombori Sándor adta ki Levelek Amerikából címmel (Sepsiszentgyörgy, 1994).

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16813.htm, Vincze Lajos, 2017. október 9.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Craig Taliafero: Lajos Vincze Called Inspiring Teacher. Sentinel Tribune, 1991. június 11.
  • Gunda Béla: Vincze Lajos nem múló érdemei. Hajdú-Bihari Napló, 1990. december 21.;
  • Gunda Béla: In memoriam Vincze Lajos Néprajzi Hírek, 1991/1.
  • Sombori Sándor: Hat nyelven tanított. Romániai Magyar Szó, 1992. július 25–26.