Vincze Ottó (zeneszerző)

(1906–1984) magyar zeneszerző, karnagy
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 13.

Vincze Ottó (eredeti neve: Winkelhoffer Ottó) (Visegrád, 1906. július 9.Budapest, 1984. augusztus 14.) kétszeres Erkel Ferenc-díjas (1954, 1957) magyar zeneszerző, karnagy. Innocent-Vincze Ernő (1903–1978) magyar drámaíró, librettista, dalszövegíró, dramaturg testvére.

Vincze Ottó
Életrajzi adatok
Születési névWinkelhoffer Ottó
Született1906. július 9.[1][2]
Visegrád
Elhunyt1984. augusztus 14. (78 évesen)[1][2]
Budapest[3]
SírhelyFarkasréti temető
Pályafutás
Díjak
Tevékenység
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Szülei: Vincze (1911-ig Winkelhoffer) Antal mérnök és Roediger Kamilla voltak. 1922–1929 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult, ahol Siklós Albert oktatta. 1928-tól a felszabadulásig színházi karnagy és karmester volt. 1939–1942 között az állástalan zenészeket tömörítő Melles Béla-zenekart vezényelte. 1943–1945 között a Magyar Rádiónál dolgozott karmesterként és zeneszerzőként. 1945-ben az Igazolóbizottság feddésre ítélte, így a Rádiótól mennie kellett. 1946–1949 között a Miskolci Nemzeti Színházban dolgozott. Egy évadon át az Állami Bányász Színháznál (1949–1950), ezután az Úttörő Színháznál és Ifjúsági Színháznál dolgozott művészeti vezetőként 1950–1957 között. 1957–1960 között a Budapesti Operettszínház, majd 1961–1966 között a Petőfi Színház zenei vezetője és karnagya volt.

Az 1953-ban megrendezett II. Zenei Plénum keretében a Budapesti Operettszínházban bemutatták daljátékát (Boci-boci tarka), amellyel nagy sikert aratott. Sok filmzenét, komoly és könnyed jellegű dalokat írt zenekarra. Műveiből 8 hanglemez készült.

Sírja a Farkasréti temetőben található (26/1-3-6).

Színházi munkái

szerkesztés

Zeneszerzőként

szerkesztés

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 18.

Karmesterként

szerkesztés

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 28.

  • Babay József: Csodatükör (1937)
  • Zerkovitz Béla: Csókos asszony (1947)
  • Szirmai Albert: Alexandra (1947)
  • Rossini: Sevillai borbély (1948)
  • Jacobi Viktor: Leányvásár (1948)
  • Strauss: Cigánybáró (1948)
  • Strauss: Denevér (1948)
  • Nóti Károly: Nyitott ablak (1948)
  • Planquette: Rip van Winkle (1948)
  • Scserbacsov: Dohányon vett kapitány (1949)
  • Hervé: Nebáncsvirág (1949, 1959)
  • Romasov: Mindenkivel megtörténik (1953)
  • Török Tamás: Az eltüsszentett birodalom (1953)
  • Heltai Jenő: Szépek szépe (1955)

Zeneszerzőként

szerkesztés

Zenei vezetőként

szerkesztés
  1. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven)
  3. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 11.)

További információk

szerkesztés
  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985
  • Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők. [Budapest.], Athenaeum 2000 Kiadó, 2000
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 4. átdolgozott, bővített kiadás. Szerkesztette: Hermann Péter. Bp., Kossuth, 1981
  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerkesztette: Székely András. Budapest, Zeneműkiadó, 1979
  • Könnyűzenei lexikon. Szerkesztette: Sebők János-Szabó Béla. Budapest, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1987
  • Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerkesztő: dr. Bartha Dénes, szerkesztő: Tóth Margit. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1965
  • Mudrák József – Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006
  • Révai új lexikona XVIII. (Tob–Z). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-641-6, ISBN 978-963-955-641-6  
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8