Zafírkék pálmalóri

Zafírkék pálmalóri
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae);
Alcsalád:	Lóriformák (Loriinae);
Nemzetség:	Lórirokonúak (Loriini);
Nem:	Vini;
Faj:	V. peruviana;
Tudományos név
	Vini peruviana; (Müller, 1776)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Zafírkék pálmalóri témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Zafírkék pálmalóri témájú médiaállományokat és Zafírkék pálmalóri témájú kategóriát.

A zafírkék pálmalóri (Vini peruviana), korábban zafírlóri, a madarak osztályába, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Philipp Ludwig Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, a Psittacus nembe Psittacus peruvianus néven.^[3] Egyes szervezetek a Coriphilus nembe sorolják, Coriphilus peruvianus néven.^[4]

Előfordulása szerkesztés

A Csendes-óceán déli részén a Francia Polinéziához tartozó a Társaság-szigetektől, Tahitiig honos, valamint betelepítették a Cook-szigetekhez tartozó Aitutaki szigetre is. Nagyjából 20 különálló szigeten fordul elő.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.^[5]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 18 centiméter, testtömege 31-34 gramm.^[6] Fehér arca és torka kivételével tollazata mélykék.

Életmódja szerkesztés

A trópusi szigeteken található kókuszpálmák virágainak nektárjával és virágporával táplálkozik. Gyorsan és ügyesen mászik a fák ágain, csőrét eközben kevésbé használja, inkább szokatlanul erős lábával kapaszkodik. Nem gyors repülő.

Szaporodása szerkesztés

Faodvakba készíti fészkét. Két tojást rak, melyeken három hétig kotlik. A fiókák kirepülési ideje 8-9 hét. A költésben valószínűleg a hím is részt vesz.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 4300-6300 példány közötti és csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.^[5]

A külvilágtól elzárt szigeteken a kis madárkolóniák sorsa bizonytalan. Mivel gyenge repülő, igen ritkán, szinte soha nem távolodik el attól a szigettől ahol kibújt a tojásból, így a populációkban nagy a beltenyészet. Fő veszélyeztető tényezője az erdőirtás, a szigetekre behurcolt patkányok fészekrabló tevékenysége és korábban az illegális madárbefogás. Ma a bennszülött lakosok próbálják védeni a kipusztulástól, elsősorban az erdőirtások mérséklésével, a költőhely gyanánt szolgáló kókuszpálmák törzsére fémgyűrűk húzásával (amely a patkányok ellen véd), és a természetes ellenségük, a mocsári rétihéja ritkításával. A térségben korábban végrehajtott kísérleti atomrobbantások is tovább tizedelték az egyébként is gyér állományt. Ezek szerencsére mára megszűntek.