Viosz-kastély (Andráshida)
A Viosz-kúria vagy Marton-kúria egykor a Zala vármegyei nemesi származású nemesvitai Viosz család tulajdona volt, amely Andráshidán, Zala vármegyében található. Manapság társasház.
| Viosz-kúria | |
| Ország |  Magyarország |
| Település | |
| Épült | 19. század |
| Család | nemesvitai Viosz család, korábban nemesnépi Marton család |
| Jelenlegi funkció | társasház |
| Elhelyezkedése | |
 Viosz-kúria
Pozíció Zala vármegye térképén
| |
 é. sz. 46° 51′ 40″, k. h. 16° 47′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 40″, k. h. 16° 47′ 36″ | |
Az épület története szerkesztés
Eredetileg a nemesnépi Marton család tulajdona. A 19. század elején nemesnépi Marton György (1730-1795), táblabíró, zalalövői főszolgabíró, feleségével, boczföldi Visy Annával (1743-1817) együtt költözött át Nemesnépről Andráshidára, ahol birtokosok lettek. Gyermekük, ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843), táblabíró, a zalalövői járás alszolgabírája örökölte meg a birtokot és a családi kúriát, majd nejétől, söjtöri Patay Rozáliától (1779-1845) gyermeke, Marton József lett az andráshidai jószág örököse.[1]
Nemesnépi Marton József (1797-1858), táblabíró, alszolgabíró volt a kúria utolsó Marton férfi családbeli tulajdonosa; nejétől, verbói Szluha Rozáliától (1816-1883) egyetlen leánya és örököse, nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) viszont az utolsó Marton családbeli tulajdonosa. Marton Zsófia két ízben ment férjhez: először nemesvitai Viosz Lajosnak (1836-1869), majd halála után a férje legjobb barátjának, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), boldogfai közbirtokosnak lett a felesége, akit később Zala vármegye számvevőjének is megválasztottak. Marton Zsófia születésétől fogva az andráshidai kúriában élt, az első és második házasságából származó gyermekei szintén ott születtek és nevelkedtek fel.[2][3]
Végrendeletében nemesnépi Marton Zsófia eldöntötte az andráshidai Marton kúria sorsát: legidősebb fiára, nemesvitai Viosz Ferenc (1861-1918) nagykanizsai főszolgabíróra hagyta, a három boldogfai Farkas fiú és egy leánygyermeke örökségét pedig pénzben fizette ki.[4][5] Ekkor vált Viosz kúriává az andráshidai épület, amely egészen 1945-ig a nemesvitai Viosz család kezében maradt; ekkor ifjabb nemesvitai Viosz Ferencet (1904-1983) családjával együtt kitelepítették és a kúriát államosították. Az udvarház egy közel 400 m² alapterületű egyszintes épület, amely a nagyobb nemesi kúriák kategóriájába sorolható.[6] Később társasház lett belőle.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)1849. Az év első fele. 195. o.
- ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton (nemesnépi) család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123. o.)
- ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Viosz család (nemesvitai). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2023. XIX. 240.o.)
- ↑ Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)1900-04-22 / 16. szám
- ↑ Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)
- ↑ Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)Dokumentumok a zala megyei zsidóság történetéből
.svg){kind=small}
