Vita:Birkózás

Ez a szócikk témája miatt a Sportműhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Bővítendő Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nélkülözhetetlen Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Mdavid89 (vita), értékelés dátuma: 2008. december 24.

Sport témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Van már 1 linkünk, hurrá! OsvátA. 2005. augusztus 31., 09:31 (CEST)

Írtam a "szerzőnek", ha nem jelentkezik, akkor feltesszük szavazásra - hogy ez miért nem azonnali ilyenkor? -- Serinde 2005. augusztus 31., 09:35 (CEST)

Tényleg. Mért nem? OsvátA. 2005. augusztus 31., 09:37 (CEST)

Mart a törlési irányelvek nem engedik meg. Mondjuk némileg spamgyanús meg nem is egészen a főtémáról szól, henam egy klubról, de attól még meg kell adnunk az esélyt a kibővítésére. Ha senki nem él vele, akkor viszlát birkózás, legközelebb találkozunk. -- Serinde 2005. augusztus 31., 13:56 (CEST)

A külső linkek tartalmából vígan megírható a szócikk.

Ha csak mindenki annyít írna, mint a törléshez, akkor kész lenne a szócikk.--81.182.127.126 2005. augusztus 31., 14:39 (CEST)

Aki elkezdi, utánanézhet előtte a témának, és akkor lenne egy olyan szócikk, amit érdemes felkeresni, mert tartalmas.--Rodrigó 2005. augusztus 31., 15:07 (CEST)

A birkózás

-két egyed közötti, vetélkedés, mely arra irányul, hogy egyikük akaratát a másikra kényszerítse.

-fizikai küzdelem, amelyben nem szabad ütni, eszközt használni, a másiknak sérülést okozni, fogásokkal, az ellenfél testrészeinek, vagy ruházatának megragadásával kell elérni a győzelmet.

-alapvető, játékos, ösztönös mozgás és harc, amely szinte minden fiatal állatnál is megfigyelhető, a felnöttkorra való felkészülés, a serdülő kori rivalizálás során.

-Az embernél szintén, elsősorban fiatal korban, ösztönösen igényelt és nagyon kedvelt játék, melynek sportszerű formái is kialakultak.

Fogalma mélyen beivódott a társadalom köztudatába, amiről számtalan, átvitt értelemben is használt szófordulat tanúskodik: „megbirkózik” a feladattal, az egyik futball csapat „kétvállra fekteti” a másikat, „porondra” lép, „legyűri” a nehézségeket, „ölre mennek, hajba kapnak”, stb.

Formái: Számtalan válfaja ismert, a letámasztott könyökkel egymás tenyerét markoló és az ellenfél karját lenyomni igyekvő szkanderezőktől a birkózás határán már túllépő verekedésig: a pankrációig.

Az akarat rákényszerítése sokféle szabály szerint történhet, a földre rajzolt körből való kitaszítástól (szumo), az ellenfél felemelésén (grundbirkózás) át a kétvállra fektetésig, vagy a feladás kikényszerítéséig.

A birkózás fajtáját már az öltözet is jellemzi: -Öv-kabát (belt and jacket) birkózásnál a versenyzők dolgát megkönnyíti, hogy deréktól felfelé egymás ruháját derékövét is megragadhatják. (szambó, kurash,)

-Megragadásos (catch-hold) birkózásnál az egész testet ruha fedi, azaz a kabátot és nadrágot is meg lehet fogni. (judo, jiu jistu)

-A meztelenül (testhezálló mezben, vagy kisnadrágban) végzett birkózásban a ruha megfogása tilos.

Az erőkifejtés iránya szerint is lehet csoportokat felállítani, de ezek gyakran keverednek:

-A könyökre támasztott kéz ledöntése (arm-wrestling, szkander) karbirkózás

-A kimozdításos (break stance) birkózásban az erőkifejtés az ellenfél elmozdítására, alaphelyzetéből való kimozdítására irányul (körből való kilökés, vagy ledöntés: szumo, állohelyzetből levitel – kurash).

-A ledöntéses (toppling) birkózásoknál a cél az ellenfél földre vitele. Ilyen volt az előzőeken kívül az ókori olimpiák pentatlon birkózása is.

-A tusra menő (pin-fall) birkózásban az győz, aki ellenfelét a hátán (két vállán) leszorítja. Ez a mai sportszerű birkózások alapja. -Az alávetéses (submission) birkózásban az ellenfelet kényszeríteni kell, hogy a küzdelmet feladja.

Látható, hogy a birkózás fajták között átmenetek lehetségesek. A judoban például a nagyívű, hirtelen dobás-levitel, a leszorítás, a feladásra kényszerítés, a szumóban a levitel és kilökés egyaránt a győzelem elérésének eszköze lehet.

Fentieken belül ezerféle formája létezik a birkózásnak, amelyek egymástól függetlenül alakultak ki a nép körében. (Iránban például legalább harminc egymástól különböző, népi formáját gyakorolják) Ezek közül legismertebbek a skót ledöntéses, a svájci tusra menő, a török olajbirkózás, a mongol sasbirkózás, a magyar baranta és a kunsági derékhúzás, lovasbirkózás.

Elterjedt a professzinális cirkuszi birkózás is, mely artista mutatvány, és többnyire csak imitációja a birkózásnak.

A birkózás népszerűsítésére dolgozták ki a népi birkózásokból a grundbirkózást a gyerekek számára, illetve az általános igények kielégítésére a bárhol űzhető standbirkózást.

A birkózás számtalan tréfás változata is előfordul, mint az iszapbirkózás.

A sportszerű birkózás két formája a legismertebb: a szabadfogású és a kötöttfogású birkózás.

(A judót nem szokták a birkózások közé sorolni, pedig az egyik legnyilvánvalóbb fajtája, ezért, most mi is eltekintünk tőle.)

Mindkettőnél cél az ellenfél kétvállra fektetése, vagy a pontozók által értékesebbnek tartott, a szabályokban rögzített fogások végrehajtása.

Ütni, vagy rugni nem szabad.

Szabadfogásban az egész testen lehet fogást végrehajtani és a láb cselekvő használata, azaz a lábkulcs, vagy a gáncs megengedett.

Kötöttfogásban csak derék felett lehet megfogni az ellenfelet és gáncsolni sem szabad.

A sportszerű birkózást nők is végzik, ők a szabadfogás szabályai szerint küzdenek.

A versenyzők puha cipőt és testhezálló mezt viselhetnek, alatta alsónadrággal a nőknél esetleg polóinggel. Nem hordhatnak gyűrűt fülbevalót, a hosszú hajat fel kell kötni, a körmöket rövidre kell vágni.

Nem szabad veszélyes, vagy fájdalmas fogásokat alkalmazni és minden sportszerűtlenség tiltott. (harapás, karmolás, fül vagy hajhúzás, és természetesen az ütés és rugás is.)

A versenyzőket súlycsoportokba sorolják. Ezeket a nemzetközi versenyek számára nemzetközi szövetség előírásai tartalmazzák, de a nemzeti szövetségek egyes versenykiírásokban ettől kisebb mértékben eltérhetnek. A súlycsoportok időnként változnak, ahogy egyes fogásokat is hol megengednek, hol nem.

Akciók pontozása: A szőnyegen végrehajtott akciókat a mérkőzésidő korlátozása óta 1-5pont között dijjazzák. A mérkőzés végén a győzelem arányától függően 0, 1, 3, 4 pozitív pontot lehet kapni. Kétvállas győzelem 4: 0 Technikai tus 10 pont különbségnél, ha az ellenfélnek nincs akciópontja 4: 0, ha van 4: 1 hasonlóan a leléptetéshez. Pontozásos győzelemnél, ha a vesztesnek nincs akciópontja 3: 0, ha legalább 3 pontja van 3: 1 A pontozás. Bírói döntéssel hozott győzelemnél 1: 0, ha az egyik versenyzőnek sincs akció pontja. Pontegyenlőség esetén vagy 3 akciópont hiányában 2 perc hosszabítás következik.

A korosztályok (gyermek, diák, serdülő, ifi /kadet/, junior, felnőtt, veterán) szerint változnak a súlycsoportok és –némileg- a szabályok is. (A gyereknél a veszélyesebb fogások, dobások tiltottak.)

Súlycsoportok különböző korosztályokban 2001-től.

Felnőtt férfiak 55, 60, 66, 74, 84, 96 és 120

Felnőtt nők: 48 51 55 59 63 67 72 kg (Olimpián: 48 55 63 72)

Juniorok 18-19-20 évesek: 50 54 58 63 69 76 85 97 120.

Ifjúságiak 16-17 évesek: 42 46 50 54 58 63 69 76 85 100 +100

Serdülők 14-15 évesek: 32 35 38 42 47 53 59 66 73 85 +85

Diák I 12-13 évesek: 29 32 35 38 42 46 50 55 61 68 75 +75

Diák II 10-11 évesek: 24 26 28 31 34 37 41 45 50 55 60 +60

A veteránoknál 58 63 76 85 97 130 (női súlycsoportok jelenleg nincsenek)

A veterán korosztályok: A 35-40 B 41-45 C 46-50 D 51-55 E 56 felett

A mérkőzés idő is változó, jelenleg jellemzően 3x 2 perces menetekből áll. Minden menet után eredményt hirdetnek és aki két menetben győz, már megnyerte a meccset. Döntetlen esetén a hosszabbításban elért első értékelhető fogást végrehajtó nyer. Manapság érdekes fejlemény, hogy a menet egy perces eredménytelen állóharca után sorsolással (korong feldobással) döntik el, melyik versenyző menjen alárendelt helyzetbe, majd ha a felülre kerülő így sem tud akciót végrehajtani ő kerül alulra kötöttfogásban térdelő támaszba szabadfogásban féltérdre. Kötöttfogásban ilyenkor a felüllevő az alullevő derekát támadhatja, szabadfogásban a lábán kereshet fogást. Ezen szabályok nem örökéletűek, gyakran változnak, csak a birkózás lényege marad.

A jelenleg érvényes szabályok [1]