Vita Sándor (közgazdász)

(1904–1993) erdélyi magyar közgazdász, közgazdasági szakíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Vita Sándor (Nagyszeben, 1904. február 1.Budapest, 1993. január 26.) erdélyi magyar közgazdász, közgazdasági szakíró, szerkesztő, Vita Zsigmond bátyja.

Vita Sándor
Született1904. február 1.
Nagyszeben
Elhunyt1993. január 26. (88 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1940. október 10. – 1944)
SírhelyeFarkasréti temető (CC-658. fülke)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Mailáth Gimnáziumban, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végezte. 1922-ben érettségizett, ezután a budapesti és a bécsi Kereskedelmi Akadémián folytatta tanulmányait. Erdélybe hazatérve először Kolozsváron volt banktisztviselő, 1932-től a Hangya-szövetkezetek nagyenyedi központja, 1936 után a kolozsvári Hitel- és Tejszövetkezetek tisztviselője, egy ideig lapjuknak, a Szövetkezeti Értesítőnek a szerkesztője. Közben a szövetkezeti mozgalom jobb megismerése érdekében tanulmányutat tett Lengyelországban, Dániában és Finnországban. Az 1930-as években bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. 1938–44 között Albrecht Dezső, Kéki Béla és Venczel József mellett tagja volt a Hitel négytagú szerkesztőbizottságának, azon belül a folyóirat gazdasági szakértője. A vásárhelyi találkozó előkészítő bizottságának tagja, a Találkozón az erdélyi magyar gazdasági kérdésekről tartott előadást. 1939-ben tervezetet készített egy erdélyi magyar statisztikai központ létesítésére, s amikor az az EMGE keretében megvalósult, Szász Pál kérésére átvette irányítását.

1940–44 között az Ellenzék igazgatója; az Erdélyi Párt behívott képviselője a magyar országgyűlésben, s pártja képviselőcsoportjának tagjaként a józanság, a mértéktartás, nemzetiségi kérdésekben a humanitás érvényesítésére törekedett. 1944-ben a minisztériumban a zsidók deportálása ellen emelt szót, 1944 júliusától tagja volt annak az Erdélyi Párti csoportnak, amely tárgyalásokat folytatott a baloldali értelmiségiek Békepárt néven ismert csoportjával a fegyverszünet megkötéséről. Szeptemberben Mikó Imrével és másokkal együtt memorandumot intézett Horthy Miklóshoz, amelyben a háborúból való azonnali kilépést sürgették. (Ide vonatkozó interjúi: Tiszatáj, 1981/10, Valóság, 1982/4.) Az 1944 októberében Kolozsvárra bevonuló szovjet hadsereg elhurcolta, és csak egy év múlva szabadult. Ezután Budapesten telepedett le; egy ideig a református egyházi sajtóban dolgozott, de onnan Kádár Imre nyomására eltávolították. Ekkor egy kisipari szövetkezetnél kapott munkát, 1959-ben politikai vádakkal innen is kitették. 1959-től nyugdíjasként visszavonultan élt Budapesten.

Számos cikke jelent meg a Hitelben (többek között a Metamorphosis Transylvaniae rovatban). Fontosabbak ugyanitt:

  • Erdélyi szövetkezetek (1936/1. 45–56)
  • A Székelyföld iparosítása (1937/3. 264–267)
  • A Székelyföld önellátása (1937/4. 269–284)
  • Gazdaságpolitikánk lehetőségei (1939/1. 64–73)
  • Erdély mezőgazdaságának helyzetképe (1939/3. 211–228)
  • Tallózás az 1930. évi román népszámlálás köteteiben (1940/1. 27–43)
  • A németek Erdély gazdasági életében (1943/6. 375–379)
  • Kedves Zsigmond! Vita Sándor levelei Vita Zsigmondhoz; sajtó alá rend. Győrfi Dénes; Mentor, Marosvásárhely, 2009
  • A Hiteltől a Tisztelt Házig. Visszaemlékezés, napló (1943–1944), országgyűlési beszédek; sajtó alá rend., tan. Hunyadi Attila Gábor; Polis, Kolozsvár, 2014
  • Erdélyi gazdaság, erdélyi politika. Tanulmányok, cikkek, dokumentumok, 1933–1946; tan., jegyz. Sárándi Tamás; Polis, Kolozsvár, 2015

További információk

szerkesztés
  • Hitel. Kolozsvár, 1935–1944. I–II. Előszó Albert Tibor. Szerk. és bev. Záhony Éva. Budapest, 1991. I. 57–60.
  • Hajdú Farkas-Zoltán: Beszélgetések a Hitelről. Korunk, 1992/4.
  • Levél Lipcsey Ildikóhoz. Erdélyi Magyarság, 1993/1.
  • Tibori Szabó Zoltán: Teleki Béla erdélyisége. Kolozsvár, 1993
  • Pomogáts Béla: Erdély hűségében. Jegyzetek Vita Sándorról. Korunk, 1993/5.
  • Szász István Tas: Beszédes hallgatás, avagy három Hitel és ami utána következett. Kolozsvár, 2007