Főmenü megnyitása

Vizkelety András (Tata, 1931. augusztus 26. –) Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, filológus, középkorkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A középkori német és latin nyelvű kéziratok neves kutatója.

Vizkelety András
Született 1931. augusztus 26. (88 éves)
Tata
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
filológus,
középkorkutató,
egyetemi tanár
Kitüntetései Széchenyi-díj, Herder-díj

ÉletpályájaSzerkesztés

1950 és 1954 között teológiai tanulmányokat folytatott a Piarista Teológiai Főiskolán. Mellette 1953-ban felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–német szakára. Itt 1957-ben szerzett tanári diplomát.

Tanári diplomájának megszerzése után az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) munkatársa lett, a középkori kéziratok referenseként. Itt elsősorban német nyelvű kéziratok tudományos feltárásával foglalkozott. 1971-ben az OSZK-s munkája mellé az Eötvös Loránd Tudományegyetem német tanszékén kezdett el középkori és kora újkori irodalomtörténetet oktatni. 1976-ban címzetes egyetemi docensi, 1991-ben címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott. 1984-ben a Magyar Tudományos Akadémia és az OSZK közös, középkori iratokkal foglalkozó Fragmenta codicum Kutatócsoportjának vezetője lett, később kutatóprofesszori megbízást kapott. 1993-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Germanisztikai Intézetének alapítója és első vezetője lett. 2003-ban mint professor emeritus vonult nyugdíjba.

1975-ben védte meg az irodalomtudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. 1994-ben az MTA közgyűlési képviselője lett, majd 1998-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező és 2004-ben annak rendes tagjává. Alelnöke lett az MTA Irodalomtudományi Bizottságának, valamint a Magyar–Osztrák Irodalom- és Kultúrtudományi Vegyesbizottságának elnökévé választották. Ezenkívül a Könyv- és Folyóirat-kiadói Bizottság elnöke is volt.

Több hazai és nemzetközi tudományos társaság vette fel tagjai közé: a Magyar Germanisták Társasága, az Internationale Vereinigung für Germanische Sprach- und Literaturwissenschaft és a Comité Internationale de Paléographie Latine. Az Irodalomtudományi Közlemények és a Magyar Könyvszemle című szakfolyóiratok szerkesztőbizottsági tagjaként is dolgozott.

MunkásságaSzerkesztés

Kutatási területei a magyarországi középkori német és latin kéziratok, a többnyelvűség a középkorban és a szövegkiadások.

Munkássága során feldolgozta a középkori német írásbeliség magyarországi emlékeit. Vizketely fedezte fel és adta ki a Duna-völgyi német lovagi líra addig ismeretlen szövegeit, valamint kilenc kötetben Wolfhart Spangenberg mesterdalnok műveit. Foglalkozott az esztergomi és győri latin nyelvű kódextöredékek katalógusának kiadásával is. Jelentős érdemeket szerzett a tudományos utánpótlás-nevelésben is.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Beschreibendes Verzeichnis der alideutschen Handschriften in ungarischen Bibiliotheken I–II. (1969–1973)
  • Wolfhart Spangenbergs sämmtliche Werke I–IX. (1969–1982)
  • „Világ világa, virágnak virága.” Az Ómagyar Mária-siralom (1986)
  • Nikolaus Lenau, Werke und Briefe (1989)
  • Az európai prédikációirodalom recepciója a Leuveni Kódexben (2004)
  • Mittelalterliche lateinische Handschriften der Széchényi-Nationalbibliothek (2007)
  • Irodalmak születése (2008)
  • Múltidőben: Visszaemlékezés, 1. kiadás: Budapest, 2008. 2., bővített kiadás: Budapest, 2012
  • Ad fontes. Válogatott tanulmányok. / Ausgewählte Schriften; Szent István Társulat, Bp., 2011 (Abrogans)
  • Irodalmak születése; MTA, Bp., 2013 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)

ForrásokSzerkesztés

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1389–1390. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1186. old., ISSN 1787-288X
  • Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
  • "Swer sînen vriunt behaltet, daz ist lobelîch". Festschrift für András Vizkelety zum 70. Geburtstag; szerk. Nagy Márta et al.; PPKE Filozófia Tanszék, Piliscsaba, 2001 (Abrogans, 1.; Budapester Beiträge zur Germanistik, 37.)