Főmenü megnyitása

Vladimir Horowitz (Владимир Самойлович Горовиц) (magyar fonetikus átírásban Vlagyimir Szamojlovics Horovic) (Kijev, 1903. október 1.New York, 1989. november 5.) orosz zongoraművész.

Vladimir Horowitz
(Владимир Самойлович Горовиц)
Vladimir Horowitz 1986.jpg
Született Владимир Самойлович Горовиц
1903. október 1.[1][2][3][4]
Kijev
Elhunyt 1989. november 5. (86 évesen)[1][2][5][3][4]
New York[6]
Állampolgársága
Házastársa Wanda Giorgina Toscanini (h. 1933)
Gyermekei Sonia Horowitz († 1974)
Foglalkozása
Iskolái Tchaikovsky National Music Academy of Ukraine
Kitüntetései
  • National Medal of Arts
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
  • Grammy-díj
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1974)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1990)
Halál okaszívinfarktus
Sírhely Cimitero Monumentale di Milano

Vladimir Horowitz aláírása
Vladimir Horowitz aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Horowitz témájú médiaállományokat.

A 20. század egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze; az ő színre lépésével nagyban átalakult a zongorázás egésze; elképesztő virtuozitásával, játékának tónusával sokat formált a zenei gondolkodáson is.

ÉleteSzerkesztés

Orosz zsidó családban született negyedik, és egyben legfiatalabb gyermekként. Apja óvakodott attól, hogy fiát katonai szolgálatra vigyék, nagy veszélyt jelentett volna ez a fiatal zongorista kezeire, így születési dátumát 1904-re módosították, mely később is feltűnik a róla írott anyagokban.[7] Már kilencévesen a kijevi konzervatóriumban tanult, és már nagyon fiatalon, az 1917-es forradalom után segélykoncerteket adott, ezzel is támogatva a körülötte élőket. A Szovjetunióból először Berlinbe, majd Párizsba ment, végül 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Egy legenda szerint feleségét, aki mellesleg Arturo Toscanini lánya volt (Wanda Toscanini), egy, a Fehér Házban adott koncertje után ismerte meg, aki azonnal beleszeretett Chopin egyik mazurkájának játéka közben.[8]

KarrierjeSzerkesztés

Már a húszas évektől kezdve koncertezett világszerte; New Yorkban, illetve Berlinben egyaránt; játékának egyedisége egyrészt a sebességben volt szembeötlő, illetve hogy improvizatív jelleggel interpretált olyan műveket, mint Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, vagy például Liszt Ferenc h-moll szonátája. Repertoárján a teljes romantikus zeneirodalom megtalálható volt; több mint 150 hanglemezt készített. Utolsó koncertjét Hamburgban adta, 1987-ben. Még életében legenda lett.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  7. Vladimir Horowitz Biography. Biography.com. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 9.)
  8. Archivált másolat. [2010. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 28.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés