Főmenü megnyitása

Vojtech Budinský-Krička v. Budaváry (Rózsahegy, 1903. július 24.Kassa, 1993. január 5.) szlovák régészprofesszor, a szlovákiai régészet úttörője.

Vojtech Budinský-Krička
Született

Rózsahegy
Elhunyt 1993. január 5. (89 évesen)[1]
Állampolgársága csehszlovák
Foglalkozása régész
A Wikimédia Commons tartalmaz Vojtech Budinský-Krička témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Emléktáblája Kassán a Régészeti Intézet kihelyezett épületén

Tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetemen, valamint Krakkóban a Jagelló Egyetemen végezte. Fiatalon a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Múzeum, később pedig a Csehszlovák Állami Régészeti Intézet munkatársa. A terepbejárások és ásatások egyik fő szervezője.

1928-1929-ben a znióváraljai gimnázium tanára.[2] 1939. március 1-jétől a Szlovák Nemzeti Múzeum mellett működő Régészeti és Konzervátori Intézet vezetője és 1942-es megalakulásától pedig az önálló Állami Régészeti Intézet első igazgatója[3] egészen 1951-ig. 1940 és 1950 között a Comenius Egyetem prehistorikus régészeti tanszékének professzora.

1951-ben a kommunista diktatúra 8 évi börtönre ítélte. Az enyhülés csak 1954 után következett (Eisner közbenjárására szabadon engedték), amikor a nyitrai Régészeti Intézet munkatársa lett. Későbbiekben mint a kihelyezett kassai kutatóközpont vezetője tevékenykedett (1958-1974), nagyban hozzájárulva Kelet-Szlovákia régészeti kultúráinak megismeréséhez.

Kulcsfontosságúak a Kelet-Szlovákia őskori történetével, valamint a szláv kultúra, legfőképpen a megtelepedés fejlődésének problémakörével foglalkozó munkái, melyek számtalan terepbejárására és szórványgyűjtésére alapultak.

Főbb ásatásai többek között: Eperjes, Karasznyán, Kiscsepcsény, Királyhelmec, Ragyolc, Sárosremete, Szakolca, Turócszentmárton, Zemplén, Zsebes, Zsitvatő és számos csehországi leletmentés. Életműve több mint 300 művet foglal magában, felöleli a szlovákiai régészeti kutatás csaknem minden területét.

Jellemét a szívósság, kitartás, szerénység és természetes kutatói adottsága formálta. Az utána következő generációk hálásak úttörő munkásságáért és őrzik példamutató emlékét.

Főbb műveiSzerkesztés

  • 1936 Zpráva o výskume „Homôlky“ v Malom Čepčíne (okr. Turčiansky sv. Martin) r. 1936. Sborník Múzeálnej Slovenskej Spoločnosti XXX, 94-99. (Budaváry néven)
  • 1942 Výtvarný prejav slovanského praveku
  • 1947 Slovensko v mladšej dobe kamennej
  • 1949 Ďalšie výskumy v oblasti pravekých mohýl na východe Slovenska (Časopis Muzeálnej slovenskej spoločnosti XL)
  • 1952 Nové nálezy v Topoľčanoch (Arch. Roz. IV)
  • 1956 Pohrebisko z neskorej doby avarskej v Žitavskej Tôni na Slovensku. Slovenská archeológia.
  • 1959 Slovanské mohyly v Skalici - Slawische Hügelgräber in Skalica
  • 1959 Výskum na sídlisku s bukovohorskou kultúrou vo Šváboch, okr. Prešov (Arch. Roz. XI)
  • 1961 Východoslovenská nížina v praveku (Arch. Roz. XIII)
  • 1961 Miedzy Wyhorlatem a pasmem Tokajsko-preszowskim (Acta Arch. Carp. III)
  • 1963 Žiarové hroby z doby medenej v Malých Zalužiciach-Lažňanoch (Arch. Roz. XV)
  • 1964 Pohrebisko z neskorej doby kamennej v Malých Zalužiciach-Lažňanoch (Štud. Zvesti 13)
  • 1965 Gräberfeld der späten schnurkeramischen Kultur in Veselé (Slov. Arch. XIII-1)
  • 1967 Východoslovenské mohyly (Slov. Arch. XV-2)
  • 1973 Das altmagyarisches Fürstengrab von Zemplín (Fettich Nándor tsz.)
  • 1991 Šebastovce – Gräberfeld aus der Zeit des awarischen Reiches (Anton Točík tsz.)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • 1993 Slovenská Archeológia XLI–1.
  • 1993 Zbor. SNM Archeológia 3, 111-112.
  • Dušan Čaplovič 1999: Život a dielo Vojtecha Budinského-Kričku, nestora slovenskej archeológie. In: Klára Kuzmová (zost.): Vojtech Budinský-Krička a najstaršie dejiny Liptova. Nitra, 9-38.
  • 2013 Informátor SAS XXIV/1-2, 51-58.
  • 2014 Informátor SAS XXV/2, 33-35.