Főmenü megnyitása

A vuhani csata a második kínai–japán háború egyik összecsapása volt 1938. június 11. - október 27. között. A csata Hupej tartomány székhelyének, Vuhannak a birtoklásáért zajlott. A kínai Nemzeti Forradalmi Hadsereg több mint egy millió katonát mozgósított a város védelmére, akik személyesen Csang Kaj-sek parancsnoksága alatt küzdöttek a japán császári hadsereg ellen. A közel négy és fél hónapig tartó ütközetben azonban a kínaiak elvesztették Vuhant, de a várostól nyugatra huzamosabb időre megállították a japán előnyomulást.

Vuhani csata
Kínai géppuskafészek
Kínai géppuskafészek

Konfliktus második kínai–japán háború
Időpont 1938. június 11.október 27.
Helyszín Vuhan, Hupej tartomány
Eredmény japán hadászati győzelem, stratégiai kínai győzelem.
Szemben álló felek
Flag of Japan.svg
Japán Birodalom
Flag of the Republic of China.svg
Kínai Köztársaság
Parancsnokok
Japán Kotohito japán herceg
Japán Okamura Jaszudzsi
Japán Hata Sunroku
Flag of the Republic of China.svg Csang Kaj-sek
Flag of the Republic of China.svg Hszüe Jüe
Flag of the Republic of China.svg Csen Cseng
Flag of the Republic of China.svg Paj Csung-hszi
Szemben álló erők
350 0001 100 000
Veszteségek
107 000 fő225 000 fő
Térkép
Vuhani (Wuhani) csata (Kína)
Vuhani (Wuhani) csata
Vuhani csata
Pozíció Kína térképén
é. sz. 30° 34′ 00″, k. h. 114° 16′ 01″Koordináták: é. sz. 30° 34′ 00″, k. h. 114° 16′ 01″
A Wikimédia Commons tartalmaz Vuhani csata témájú médiaállományokat.

ElőzményekSzerkesztés

A második kínai-japán háború 1937-es kitörését követően a japán csapatok gyors ütemben nyomultak előre Kína területén. Alig egy hónap leforgása alatt elesett Peking és Tiencsin, melynek következtében a teljes Kínai-alföld rövidesen a japánok kezére került. November végén japán megszállás alá került Sanghaj, majd decemberben, egy rövid ostrom után, a főváros, Nanking is, a kínai kormány kénytelen volt Csungkingba menekülni.

Nanking eleste után az ottani ipari létesítmények többségét a Jangce és Han folyók egybefolyásánál fekvő Vuhanba menekítették át, mely egyúttal a térség fontos vasúti csomópontjának is számított. Ennek következtében a Nemzeti Forradalmi Hadsereg hadvezetése számára a város megvédése prioritást élvezett, de az a japán haditervekben is kiemelt szerepet kapott, ugyanis a japán hadvezetés ennek bevételétől remélte a kínai ellenállás letörését.

A csataSzerkesztés

A japán szárazföldi csapatok Vuhan elleni invázióját egy közel egy hónapig tartó légi hadjárat előzte meg, ezeknek a támadásoknak a zömét azonban a kínai légierő - a szovjet önkéntes légi hadosztály segítségével - sikeresen visszaverte. Június 11-én a szárazföldi csapatok is támadásba lendültek és már 13-án bevették a Vuhanhoz közeli Ancsing várost. Ezzel párhuzamosan a japán 11. hadsereg csapatainak zöme a Jangce déli folyása mentén próbált előrenyomulni a város irányába, július 23-án elérve Csiucsiangot. A kínai csapatok megkísérelték a város bevételének megakadályozását, de már július 26-án kénytelenek voltak a város feladására.

A Jangce folyótól északra a japán 6. hadosztály a Taj-tó térségében lépett támadásba, augusztus elejére elfoglalva a teljes Anhuj területét, október 24-én már Hankou térségében jártak.

Október elejére, a japán előrenyomulás következtében bezárult az ostromgyűrű Vuhan körül. A kibontakozó ostromban egyes források szerint a japánok mérges gázt is bevetettek a város védői ellen.[1] A kínai csapatok október végéig folytatták az ellenállást, mikor azonban október 26-án elesett Hankou és Hanjang is, október 27-én feladták a várost és visszavonultak a Hsziusuj-folyó mögé, ahol feltartóztatták a japán előrenyomulást.

KövetkezményekSzerkesztés

A vuhani csatában részt vevő japán csapatok súlyos, 30%-os veszteséget szenvedtek, melynek következtében Kína középső területein jelentős mértékben lelassult a japán előrenyomulás, majd 1939 októberében Csangsa térségében teljesen meg is állt, és a japán hadvezetés csak 1944-ben tudott a frontszakaszon újabb áttörést elérni.

A csata következményeként a japán hadvezetés kénytelen volt a Kvantung-hadsereg hét hadosztályát Kínába küldeni, ezáltal csökkentve a szovjet határ térségében állomásozó japán csapatok számát (mely fontos következményekkel bírt a szovjet–japán határkonfliktusok idején).

ForrásokSzerkesztés

  • Stephen R. MacKinnon: Wuhan 1938: War, Refugees, and the Making of Modern China. Berkeley, University of California Press, 2008.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Archivált másolat. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.)