Vyšehrad

Vyšehrad Prága egyik történelmi városrésze az Újvárostól délre a róla elnevezett kerületben a Moldva jobb partján; A fővárosban a Moldva ehelyütt a legszélesebb.[1] Területe 36,26 hektár. 1883-ban egyesült Prágával. 2001-ben 1731 lakosa volt.

Prága történelmi belvárosa
Világörökség
Vyšehrad a Moldva felől
Vyšehrad a Moldva felől
Adatok
OrszágCsehország
TípusKulturális helyszín
Felvétel éve1992
Elhelyezkedése
Vyšehrad (Csehország)
Vyšehrad
Vyšehrad
Pozíció Csehország térképén
é. sz. 50° 03′ 52″, k. h. 14° 25′ 04″50.064427°N 14.417644°EKoordináták: é. sz. 50° 03′ 52″, k. h. 14° 25′ 04″50.064427°N 14.417644°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Vyšehrad témájú médiaállományokat.
a Vyšehradi temető árkádja

A 42 méter magas domb meredeken szakad le a folyó felé.

Története

szerkesztés

A sziklás magaslat a cseh történelem egyik legemlékezetesebb helyszíne, ekképp egyfajta nemzeti zarándokhely.[2]

Vyšehradról számos legenda szól; állítólag a mitikus Krok fejedelem alapította; egyes vélemények szerint Prága legrégibb része. Az ásatások tanúsága szerint a kezdeti favárat a 9. század vége felé építették. A terület neve ekkor még Chrasten, azaz Cserjés, illetve Harasztos volt, a Vyšehrad (Magasvár) nevet jóval később kapta.[2] A 10. század vége felé itt verték az úgynevezett „cseh dénárokat”[3] avagy „prágai ezüstdénárokat”.[2]

A monda szerint itt jósolta meg Libuše fejedelemasszony (az ugyancsak legendás Krok fejedelem lánya) a Přemysl-ház és vele Prága felemelkedését és dicsőségét. Vyšehrad a legősibb cseh mondák helyszíne.[2][4] A legkülönbözőbb művészeti alkotásokban megjelenő monda jelenleg legismertebb változata Bedřich Smetana: Libuše című operájának cselekménye.

Amikor a 11. század második felében a Přemysl-házban ellentétek robbantak ki, I. Vratiszláv (ur. 1061–1092) a prágai várból ide költöztette udvartartását és itt koronáztatta meg magát. Ő alapította 1072-ben a vyšehradi káptalant (ebben az időben a várban már állt egy körtemplom). II. Vratiszláv román stílusú palotát építtetett terméskőből. Ugyancsak ő építtette a Szent Péter és Pál-bazilikát, a Szent Lőrinc-körtemplomot és a Szent Márton-körtemplomot. Ezeket az építkezéseket utódai is folytatták, de I. Szobeszláv halála (1140) után Vyšehrad sokat vesztett jelentőségéből, mert az utána következő uralkodók már vagy a prágai várba költöztek, vagy a mai Lőportorony környékén rendezték be udvarukat.[2]

IV. Károly alatt végleg elvesztette kiváltságait és Prága része lett. Károly újjáépítette, és az újonnan alapított Újváros erődítményeihez kapcsolta a várat, ami ezzel az egykori központból a külső védőöv része lett.

A várat 1420-ban a husziták ostromzár alá vették, hogy kiéheztessék a védőket. A kitörő császáriakat a domb alatt elterülő pankráci csatában verték meg, majd felgyújtották a várat. A közelben álló emmauszi kolostorban ettől fogva már a husziták miséztek. A leomlott várfalak közé a város szegényei és kézművesei költöztek, és megalapították ott „Vyšehrad hegyének városa” nevű településüket, amelynek Podjebrád György szabadalmas jogokat adott.[2]

Ezt a várost az 1550-es években fokozatosan elhagyták lakói, és a dombot szőlővel ültették be. Ez idő tájt termelték Prágában a legtöbb bort, a zömmel savanyú vinkók azonban nem állták a versenyt a messze földön híres sörökkel.[2]

A 15. és a 19. század között Vyšehrad az alvárral együtt önkormányzati város volt.

Újabb katonai célú átalakítását 1654-ben kezdték el különféle téglaépítményekkel, és a város erődítésének részeként barokk erőddé vált. Ekkor építették a Tábor városáról elnevezett Tábor-kaput, a Lipót-kaput és a temető harangtornyát is. A maradék polgári lakosságot kitelepítették.[2]

A harmincéves háború után a Habsburgok kiképzőközpontot hoztak itt létre az osztrák hadsereg számára. A vyšehradi káptalan 1848-ig önálló volt, majd 1883-ban Prágához csatolták. Ekkor létesítettek a nemzeti temetőt.

Az ódon, addigra már több mint 200 éves erődítéseket 1866-ban lerombolták. Mára csak néhány bástyafal maradt meg; ezek tetején kellemes sétányt alakítottak ki.

1904-ben a Vyšehrad sziklán át alagutat vágtak, és összekötötték a Moldva két partját.

Látnivalói

szerkesztés

A dombot az 1885–1887-ben átépített, majd 1902-ben két toronnyal kiegészített, neogótikus Szent Péter és Pál-bazilika uralja. A bazilika előtti kis temetőben építették fel a Slavín nemzeti pantheont.[2] A bazilika és a sírkert a turisták két fő célpontja. Itt nyugszik többek között Antonín Dvořák, Alfons Mucha, Bedřich Smetana és Jan Neruda is. A parkká átalakított, szabadon látogatható területet 1962-ben nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánították.

A legfontosabb és legismertebb építmény a vár, illetve az ennek helyén létrehozott és Josef Václav Myslbek szobraival díszített vyšehradi park.[3]

Itt áll Prága legrégibb Tours-i Szent Mártonnak szentelt rotundája (körtemploma).[5]

Az Ásatások Múzeumát (Sobešlav ulice 14.) a hajdani káptalan palotájában rendezték be.[2]

A régi préposti épület a temető mellett áll. Az 1700-as évek elején épült magánlakásnak; falait értékes freskók díszítik. A mellette álló, neogótikus új préposti épületet 1872-ben építették.[2]

A préposti épületek előtt a parkban áll Szent Vencel lovasszobra.

  1. Csehszlovákia
  2. a b c d e f g h i j k Szombathy
  3. a b Idegenvezető
  4. Karel Krejčí, 1967: Prága legendái. Gondolat kiadó, 1976, ISBN 963 280 300 0, p. 12–26.
  5. Praguebestplaces.com:Rotunda of St. Martin
  • Csehszlovákia: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1981.)
  • Idegenvezető: Jindřich Pokorný et al.: Prága. Idegenvezető. (Sportovní a turistické nakladatelstcí) Praha, 1957. p. 63–65.
  • Szombathy: Szombathy Viktor: Prága (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Budapest) p. 157.
  • Barangoló: Prága barangoló útikönyv. Lingea, Berlitz, 2016. p. 41.

További információk

szerkesztés