Warga László
Diósadi és tamáshidai Warga László (Jászberény, 1878. november 21. – Budapest, 1952. június 19.)[4] építészmérnök, műegyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952). A városépítés nemzetközileg elismert magyar úttörője.
| Warga László | |
 | |
| Született | 1878. november 21. Jászberény |
| Elhunyt | 1952. június 19. (73 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Warga Lívia |
| Foglalkozása | építész |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1902) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (37/2-1-117)[2][3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Warga László témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása
szerkesztésWarga László és Staffenberger Ilona fia. A budapesti műegyetemen tanult, ahol 1902-ben kapta oklevelét. 1910-ben a főváros mérnöke, 1911-ben főmérnöke lett. 1913-tól műszaki tanácsosként működött. 1922-től vezetője volt a fővárosi városrendezési alosztálynak. 1929-ben részt vett az újonnan megalakult Városépítési Tanszék, később Intézet megszervezésében és annak vezetésében. Tervei közül, melyek a főváros közlekedésügyi szempontból fontos részeinek rendezésére irányultak, külföldi kiállításokon is feltűnést keltettek. Ezek egyik volt 1910-ben a Tabán első rendezésének terve. 1913-ban Kelenföld rendezési tervében nemzetközi viszonylatban is elsőként alkalmazta a keretbeépítési elvet, amit a modern városépítésben is használnak. Az első világháború után több rendezési tervet készített, pl. Kelenföld, Gellérthegy, Sas-hegy, amelyek Budapest modern nagyvárosias fejlődését is elősegítették. Nem csupán forgalmi és gazdaságossági szempontok szerint készítette terveit, hanem a fásított területek arányos elosztására és összefüggő zöldövezetté alakítására is gondot fordított. 1934-ben vonult nyugdíjba. Az 1930-as években a budapesti városközpont, a tabáni fürdőközpont és az óbudai hídfeljáró kialakításának terveit, egyúttal Nagykőrös, Miskolc, Székesfehérvár, Szombathely, Salgótarján és több nagyváros rendezési tervét is megalkotta. Az 1917-es gyöngyösi tűzvész után megtervezte Gyöngyös újjáépítését és mai településszerkezetét. I. díjat nyert a Belgrád és Brassó rendezésére kiírt nemzetközi pályázaton, valamint III. díjjal jutalmazták az Antwerpen rendezésére meghirdetett pályázaton. Első jelentős képviselője és rendszerezője volt a korszerű városrendezés elveinek, amelyet az építészképzésben is meghonosított. Tagja volt az Országos Középítési Tanácsnak, az Országos Képzőművészeti Tanácsnak és a Műemlékek Országos Bizottságának. A II. osztályú polgári hadiérdemkereszt és a magyar királyi kormányfőtanácsosi cím tulajdonosa. Halálát koszorúér-elzáródás, érelmeszesedés okozta. Felesége Muhoray Margit volt.
Emlékezete
szerkesztés
1997-ben Gyöngyösön emlékművet állítottak neki valamint utcát is elneveztek róla, 2000 óta Budapest XI. kerületében, Lágymányoson utca viseli a nevét. Ezenkívül tábla őrzi emlékét a XI. kerület Mészöly utca 4. falán, azon a házon, amelyet Kismarty-Lechner Jenővel közösen tervezett és ahol 1909 és 1934 között lakott.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. június 22.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 419/1952. folyószáma alatt.
Források
szerkesztés- Csonka Pál: Warga László élete és munkássága. Építés-Építészettudomány, (bibliográfiával és tervjegyzékkel.) 1978.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. Magyar életrajzi lexikon
- A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
- Budapest teljes utcanévlexikona. Szerk. Ráday Mihály. (hely nélkül): Sprinter. 2003. ISBN 963 9469 06 8 545. old.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
szerkesztés- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
- Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
- A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
- Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
- Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. Bp., Magyar Politikai Lexikon Kiadóvállalat, 1935.
- Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.