Főmenü megnyitása

Warga László

magyar építészmérnök, műegyetemi tanár

Diósadi és tamáshidai Warga László (Jászberény, 1878. november 21.Budapest, 1952. június 19.)[2] építészmérnök, műegyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952). A városépítés nemzetközileg elismert magyar úttörője.

Warga László
Született 1878. november 21.
Jászberény
Elhunyt 1952. június 19. (73 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása építész
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1902)
Sírhely Farkasréti temető (37/2-1-117)[1]

PályafutásaSzerkesztés

Warga László és Staffenberger Ilona fia. A budapesti műegyetemen tanult, ahol 1902-ben kapta oklevelét. 1910-ben a főváros mérnöke, 1911-ben főmérnöke lett. 1913-tól műszaki tanácsosként működött. 1922-től vezetője volt a fővárosi városrendezési alosztálynak. 1929-ben részt vett az újonnan megalakult Városépítési Tanszék, később Intézet megszervezésében és annak vezetésében. Tervei közül, melyek a főváros közlekedésügyi szempontból fontos részeinek rendezésére irányultak, külföldi kiállításokon is feltűnést keltettek. Ezek egyik volt 1910-ben a Tabán első rendezésének terve. 1913-ban Kelenföld rendezési tervében nemzetközi viszonylatban is elsőként alkalmazta a keretbeépítési elvet, amit a modern városépítésben is használnak. Az első világháború után több rendezési tervet készített, pl. Kelenföld, Gellérthegy, Sas-hegy, amelyek Budapest modern nagyvárosias fejlődését is elősegítették. Nem csupán forgalmi és gazdaságossági szempontok szerint készítette terveit, hanem a fásított területek arányos elosztására és összefüggő zöldövezetté alakítására is gondot fordított. 1934-ben vonult nyugdíjba. Az 1930-as években a budapesti városközpont, a tabáni fürdőközpont és az óbudai hídfeljáró kialakításának terveit, egyúttal Nagykőrös, Miskolc, Székesfehérvár, Szombathely, Salgótarján és több nagyváros rendezési tervét is megalkotta. Az 1917-es gyöngyösi tűzvész után megtervezte Gyöngyös újjáépítését és mai településszerkezetét. I. díjat nyert a Belgrád és Brassó rendezésére kiírt nemzetközi pályázaton, valamint III. díjjal jutalmazták az Antwerpen rendezésére meghirdetett pályázaton. Első jelentős képviselője és rendszerezője volt a korszerű városrendezés elveinek, amelyet az építészképzésben is meghonosított. Tagja volt az Országos Középítési Tanácsnak, az Országos Képzőművészeti Tanácsnak és a Műemlékek Országos Bizottságának. A II. osztályú polgári hadiérdemkereszt és a magyar királyi kormányfőtanácsosi cím tulajdonosa. Halálát koszorúér-elzáródás, érelmeszesedés okozta. Felesége Muhoray Margit volt.

EmlékezeteSzerkesztés

1997-ben Gyöngyösön emlékművet állítottak neki valamint utcát is elneveztek róla, 2000 óta Budapest XI. kerületében, Lágymányoson utca viseli a nevét. Ezenkívül tábla őrzi emlékét a XI. kerület Mészöly utca 4. falán, azon a házon, amelyet Kismarty-Lechner Jenővel közösen tervezett és ahol 1909 és 1934 között lakott.

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html, 2019. augusztus 24.
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 419/1952. folyószáma alatt.

ForrásokSzerkesztés

  • CSONKA Pál: Warga László élete és munkássága. Építés-Építészettudomány, (bibliográfiával és tervjegyzékkel.) 1978.
  • Magyar életrajzi lexikon
  • A Magyar Társadalom Lexikonja. Budapest, 1931.
  • Budapest teljes utcanévlexikona. Sprinter Kiadó, 2003. 545. old.
  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információkSzerkesztés

  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. Bp., Magyar Politikai Lexikon Kiadóvállalat, 1935.
  • Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.