Wenckheim Béla

(1811–1879) magyar politikus, miniszterelnök

Báró Wenckheim Béla (teljes nevén Wenckheim Béla Ferenc Xavér; Pest, Osztrák Császárság, 1811. február 16. – Budapest, Ausztria–Magyarország, 1879. július 7.), a Wenckheim családból való magyar arisztokrata földbirtokos, politikus, Békés vármegye főispánja, előbb magyar belügyminiszter az Andrássy-kormányban, majd a Magyar Királyság miniszterelnöke 1875 márciusa és októbere között. 1871-től haláláig a király személye körüli miniszter volt.

Wenckheim Béla
Magyar Királyság 7. miniszterelnöke
Hivatali idő
1875. március 2. – 1875. október 20.
Uralkodó I. Ferenc József
Előd Bittó István
Utód Tisza Kálmán
Magyar Királyság 3. király személye körüli minisztere
Hivatali idő
1871. május 19. – 1879. július 7.
Uralkodó I. Ferenc József
Előd Festetics György
Utód Orczy Béla
Magyar Királyság 2. belügyminisztere
Hivatali idő
1867. február 20. – 1869. október 21.
Kormányfő Id. Andrássy Gyula
Előd Szemere Bertalan
Utód Rajner Pál

Született 1811. február 16.
Pest
Elhunyt1879. július 7. (68 évesen)
Budapest
Sírhely Wenckheim-vadászkastély
Párt Deák-párt (1867–1875)
Szabadelvű Párt (1875–)

Szülei Wenckheim József
Orczy Terézia
Foglalkozás táblabíró, miniszter
Vallás római katolikus

Wenckheim Béla aláírása
Wenckheim Béla aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Wenckheim Béla témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

 
Fadrusz János: Wenckheim Béla mellszobra (tanulmány) 1901

Báró Wenckheim József (1778–1830) és második felesége, báró Orczy Terézia (1790–1875) gyermeke. Fiatalon vármegyei szolgálatban képezte magát a közpályára. Békés vármegye jegyzőkönyveiben sűrűn megtalálhatóak az ő jegyzései. Már 21 éves korában táblabíróvá választották és még harmincéves sem volt, mikor első alispánja lett Békés vármegyének. Két év múlva, 1839-ben követül küldték az országgyűlésre, ahol a reformpártban jó nevű szónoknak ismerték.

1848-ban az új magyar kormány Békés vármegye főispánjává nevezte ki és ugyanezen időben István főherceg nádornak is udvarmestere lett. A szabadságharcban részt vett és emiatt menekülnie kellett és amikor amnesztia útján hazakerült, 1860-ban kezdett újra szerepelni. 1865-ben megint békési főispán lett, majd a kiegyezés után, 1867. február 20-tól 1869. október 21-ig gróf Andrássy Gyula kormányában belügyminiszter. Vesebaja miatt két év múltán visszavonult, és csak 1871. május 19-től vállalta el a király személye körüli miniszterséget, amelyet a Lónyay-, Szlávy- és Bittó-kormányokban is megtartott, egészen 1879. június 7-ig. 1875. március 2. és október 20. között, a fúzió ideje alatt miniszterelnöki tisztséget is betöltött. Kormányában Tisza Kálmán volt a belügyminiszter. 1878. október 11. és 1878. december 5. között belügyminiszter volt.

Emlékezete szerkesztés

A család síremléke, kriptája a szülőföldjükön, Körösladányban, vadászkastélya Bélmegyeren található.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Wenckheim Béla
Wenckheim család
1811. február 16. – 1879. július 7.
Előző
Bittó István
Magyarország miniszterelnöke
1875. március 2. – október 20.
Következő
Tisza Kálmán
Előző
Festetics György
Király személye körüli miniszter
1871. május 19. – 1879. július 7.
Következő
Orczy Béla
Előző
Szemere Bertalan
Magyarország belügyminisztere
1867. február 20. – 1869. október 21.
Következő
Rajner Pál
Előző
Bonyhády Gyula
Békés vármegye főispánja
1865. augusztus 23. – 1867.
Következő
Tomcsányi József
Előző
Torkos Kálmán
Békés vármegye főispánja
1860. november 18. – 1862. október 26.
Következő
Keresztessy József
Előző
Károlyi György
Békés vármegye főispánja
1848. április 21. – 1849.
Következő
Szűcs Sámuel
Előző
Novák Antal
Békés vármegye (másod)alispánja
1837. április 17. – 1840. november 23.
Következő
Wenckheim József