Wertheimer Ede

(1848–1930) magyar történész, publicista, egyetemi tanár, az MTA tagja

Monori Wertheimer Ede vagy németesen Eduard von Wertheimer (Pest, 1848. június 2.[3]Berlin, 1930. december 26.) történész, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a Habsburg Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia belpolitikájának és külkapcsolatainak vizsgálata volt, legjelentősebb munkája Andrássy Gyula-monográfiája.

Wertheimer Ede
Született1848. június 2.[1]
Pest
Elhunyt1930. december 25. (82 évesen)[2]
Berlin
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Wertheimer Fülöp kereskedő és Trebitsch Karolina fia. Középiskoláit Pesten fejezte be. A Pesti Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd 1866–1867-ben a bécsi, 1867–1869-ben a berlini egyetemen folytatta tanulmányait. Ezt követően évekig az Osztrák Történetkutató Intézetben (Institut für Österreischische Geschichtsforschung) képezte tovább magát. 1876-ban egyetemes történelemből magántanárrá habilitált a Kolozsvári Tudományegyetemen. 1877-től a nagyszebeni, 1885-től a kolozsvári, 1886-tól pedig a pozsonyi jogakadémián volt a történelem rendes tanára. 1914-ben nyugalomba vonult, érdemei elismeréseképpen udvari tanácsossá nevezték ki, és Bécsbe, majd 1925 körül Berlinbe költözött.

Munkássága

szerkesztés

Wertheimer fő kutatási területe a Habsburg Birodalom és Magyarország, valamint Franciaország 18–19. századi politikája és diplomáciatörténete volt. Pályája korai szakaszában még a korábbi évszázadok köztörténeti vonatkozásai foglalkoztatták, így például behatóan vizsgálta I. Miksa 1565–1566. évi törökellenes harcait. De már ekkor megmutatkozott a dinasztikus és diplomáciai kapcsolatok iránti érdeklődése, amikor több nagy lélegzetű tanulmányban elemezte I. Erzsébet angol királynő Angliája és a korabeli Habsburg Birodalom közötti politikai, dinasztikus és vallási kapcsolatokat (1876–1879).

Az 1880-as évektől érdeklődése már határozottan a 18–19. századi Habsburg Birodalom diplomáciatörténete felé fordult. Kutatásaiban feltárta az európai nagyhatalmak 1787–17980 közötti közeledését egy törökellenes szövetség reményében (1880), II. József és a porosz II. (Nagy) Frigyes kapcsolatának részleteit (1883), a napóleoni Franciaország ellen összefogó második koalíció történetét, valamint a napóleoni háborúk 1809. évi hadtörténeti vonatkozásait és lezárulását (1889). Ugyanebben az időszakban készült el az 1800-as évtizedbeli Habsburg Birodalom és Magyarország történetének nagymonográfiájával, amely magyarul és németül egyaránt megjelent (1890).

Az elkövetkező időszakban folytatott kutatásai szintén a 18–19. századforduló körüli történeti eseményekre irányultak. Jelentősebb eredményei közé tartozik I. Ferenc birodalomerősítő dinasztikus kapcsolatairól írott tanulmánya első három – Erzsébet Vilmával, Mária Teréziával és Mária Ludovikával kötött – házasságán keresztül (1893), behatóan foglalkozott a napóleoni premier empire 1814–1815-ös bukásával (1897) és a kisded II. Napóleon uralkodásával (1902), valamint az 1813. évi tiroli forradalmi mozgalmakkal (1904).

Ezt követően készült el élete fő művével, melynek témája időben is közelebb állt saját korához: Andrássy Gyula életéről és politikai tevékenységéről, történelmi szerepéről írt nagymonográfiájával (1910–1913). Munkájáért 1914-ben elnyerte az MTA Szilágyi-alapítványának díját. Nyugdíjas éveiben előbb az európai békekonferenciák és békeszerződések 19–20. századi történetét tekintette át (1917), majd Kossuth Lajos amerikai útjáról (1925), illetve a törökországi Kossuth-emigrációról (1928) írott tanulmányaival keltett feltűnést.

Több évtizeden keresztül munkatársa volt hazai német nyelvű napilapoknak, a Pester Lloydnak és a Neue Freie Pressének. Szakcikkei főként a Historische Zeitschrift, a Századok és a Budapesti Szemle című lapokban jelentek meg.

Társasági tagságai és elismerései

szerkesztés

1900-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1926-ban rendes tagjává választották. Az uralkodó 1906-ban nemességgel tüntette ki és a „monori” nemesi előnévvel ruházta fel.

Főbb művei

szerkesztés
  1. Wertheimer, Eduard (BLKÖ)
  2. Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  3. Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 100/1848. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 25.)