Főmenü megnyitása

A Wet Tropics Nemzeti Park ausztrál világörökségi helyszín nagyjából 8 940 km² trópusi esőerdőt foglal magában és végighúzódik a Nagy-Vízválasztó-hegység északkelet-queenslandi részén. A nemzeti park eleget tesz a természeti helyszínekkel szemben támasztott négy lehetséges követelmény mindegyikének.[1] A címet 1988-ban nyerte el.[2] A Wet Tropics Nemzeti Park 2007 májusában az Australian National Heritage List (Ausztráliai Nemzeti Örökség) tagja lett.[3]

Wet Tropics Nemzeti Park
Világörökség
Esőerdő Daintree (Queensland) környékén
Esőerdő Daintree (Queensland) környékén
Adatok
OrszágAusztrália
TípusTermészeti helyszín
KritériumokVII, VIII, IX, X
Felvétel éve1988

Az esőerdőben találhatók a földön a legnagyobb koncentrációban a primitív virágos növények családjai.[4] Csak Madagaszkár és Új-Kaledónia - történelmi elszigeteltségüknek köszönhetően - rendelkezik az endemikus élőlények hasonló szintű, nedves, trópusi régióival.[2]

FöldrajzSzerkesztés

 
Josephine Falls, 2008

A Wet Tropics Nemzeti Park Townsville-től Cooktownig húzódik, közel párhuzamosan a Nagy Korallzátonnyal (szintén világörökségi helyszín).[5]

Területe szaggatott. A Nagy-Vízválasztó-hegység és számos kisebb parti terület, felföld, fennsík, hegyláb és hegyoldal határozza meg a tájat.

Az örökségi helyszín magában foglalja a queenslandi trópusi esőerdő északi szakaszát, beleértve a Daintree-esőerdőt is. Az esőerdők 16 különböző típusát azonosították itt.[6][7]

A nemzeti parkban található Ausztrália legmagasabb, Wallaman Falls nevű vízesése. 13 nagyobb folyó érinti: az Annan, a Bloomfield, a Daintree, a Barron, a Mulgrave, a Russell, a Johnstone, a Tully, a Herbert, a Burdekin, a Mitchell, a Normanby és a Palmer folyó.[7] Ugyancsak a nemzeti park területén fekszik a Copperlode Dam, a Koombooloomba Dam és a Paluma Dam nevű duzzasztómű.[7]

Védett területekSzerkesztés

 
A Barron-szurdok a Barron Gorge Nemzeti Parkban

A terület 15%-a nemzeti parkként védett.[6] A nemzeti parkok közül az alábbiak tartoznak a Wet Tropics Nemzeti Park területéhez:

  • Barron Gorge Nemzeti Park
  • Black Mountain (Kalkajaka) Nemzeti Park
  • Cedar Bay Nemzeti Park
  • Daintree Nemzeti Park
  • Edmund Kennedy Nemzeti Park
  • Girringun Nemzeti Park
  • Kirrama Nemzeti Park
  • Kuranda Nemzeti Park
  • Wooroonooran Nemzeti Park

Van továbbá több mint 700 egyéb védett terület, köztük magántulajdonban lévők is.

1983-ban alakították meg a Wet Tropics Intéző Bizottságot. Ez a szervezet a felelős azért, hogy a helyszín eleget tegyen az Ausztrália által a Világörökség Egyezményben vállalt kötelezettségeknek.[8] Az ügynökség 2012-ben 12 embert foglalkoztatott a queenslandi Department of Environment and Heritage Protection (Környezet- és Örökségvédelmi Minisztérium) részeként. Igazgatótanács irányítja, mely a Wet Tropics Ministerial Council (Wet Tropics Miniszteri Tanács) alá tartozik, amelybe úgy a queenslandi, mint a szövetségi kormány küld képviselőket.[8]

NövényvilágSzerkesztés

 
Daintree-esőerdő, 2011

A helyszínen több mint 390 ritka növényfaj él, melyek közül 74 a fenyegetett fajok közé tartozik.[5] Legalább 85 faj endemikus élőlény - azaz természetes állapotban csak ezen a területen található meg -, 13 különböző esőerdei típus és 29 mangrove, több mint bárhol máshol az országban.[5] A földön előforduló 19 primitív virágos növénycsalád 12 tagja fellelhető a nemzeti parkban, közülük kettő kizárólag itt van jelen.[9] Ez legalább ötven egyedi fajt jelent, melyek endemikus jellegűek a területen.[2]

Az orchideafélék 90 faját jegyezték fel.[10] A mirtuszfélék közé tartozó hatalmas, ritka Stockwellia fák csak a Wet Tropics esőerdős felföldjén nőnek. Ezek a leszármazottai az egykori Gondwana (őskontinens) nagyon hasonló, megkövesedett fajainak, melyeket az eukaliptusz-félék egyik ősének tartanak, és amelyek oly sok változatban terjedtek el mára.[11] Ausztrália haraszt fajainak 65%-a nő itt védetten, beleértve mind a hét ősi haraszt fajt.[6]

ÁllatvilágSzerkesztés

Állat Faj Endemikus
faj
Monotipikus
taxon
Madár 370 11 0
Emlős 107 11 2
Hüllő 113 24 3
Kétéltű 51 22 0
Források:[1][12]
 
Az erszényesek közé tartozó pézsma-patkánykenguru csak a Wet Tropics ökorégió lakója.

370 madárfajt figyeltek meg a területen.[10] Közülük 11 sehol máshol nem található meg.[1]

A veszélyeztetett sisakos kazuár és a ritka óriás erszényesnyest a fenyegetett fajok közé tartozik, míg a pézsma-patkánykenguru egyike annak az 50 állatfajnak, melyek csak ehhez a területhez kötődnek.[4] A pézsma-patkánykenguru azért jelentős, mert a kenguruk fejlődésének egy korai állomását reprezentálja.[2] A ritka állatok közé tartozik még a sárgahasú erszényesmókus és az ecsetfarkú patkánykenguru.[10] 107 emlős fajt azonosítottak.[1] Ausztrália legritkább emlősét, a rovaerevő csőorrú denevért szintén itt fedezték fel.[10] Az ausztráliai rágcsálófajok negyedét szintén a nemzeti parkban találták meg.[6]

113 féle hüllőt, köztük 24 endemikus fajt találtak a területen, és él itt 51 kétéltű faj is, melyek közül 22 ehhez a területhez kötődik.[1] Az endemizmus magas fokának egyik oka, hogy a táj geomorfológiailag változatos, ami szigetszerű élőhelyeket eredményezett, melyeken jól megkülönböztethető alfajok jöttek létre.[2] Néhány faj bizonyos hegyhez vagy hegycsoporthoz kötődik.[13]

ÉghajlatSzerkesztés

A csapadék mennyisége jelentős mértékben változik a magasságtól és a tengerpart irányultságától, e két legmeghatározóbb tényezőtől függően.[7] Az éves csapadékátlagok 1200 és 8000 mm közé esnek.[6] A Cairns és Tully között húzódó legnagyobb hegyek kapják a legtöbb csapadékot, főleg az orografikus tényezők hatására. A Mount Bellenden Ker a legnedvesebb meteorológiai állomás a körzetben, más hasonlóan esős hegycsúcsok és keleti lejtők mellett.[6] A csapadék többsége november és április között hullik le. A területet a trópusi ciklonok sem hagyják érintetlenül.

A környezetet fenyegető veszélyekSzerkesztés

Az alföldi cukornádtermelés bővülése komoly fenyegetést jelent a veszélyeztetett ökoszisztémára. Részben elvesztette egybefüggő voltát és természetes vegetációja elszegényedett.[6] Az invazív kártevő fajok más jellegű problémát jelentenek, mint az utak és távvezetékek miatti belső töredezettség.[6][13] A rovar- és lárvafajok speciális gondot okoznak, mert néhányukat igen nehéz felfedezni.[13] A terület egy részét elzártak a nyilvánosság elől, megelőzendő a gombakártevők behurcolását.[13] A sisakos kazuárok gyakran válnak a közlekedési eszközök áldozataivá.[13]

HivatkozásokSzerkesztés

  1. a b c d e World Heritage List: Wet Tropics of Queensland. UNESCO World Heritage Centre. United Nations. (Hozzáférés: 2013. március 21.)
  2. a b c d e Steve Goosen & Nigel I. J. Tucker: Wet Tropics Overview. Repairing the Rainforest: Theory and Practice of Rainforest Re-establishment in North Queensland's Wet Tropics. Wet Tropics Management Authority, 1995 (Hozzáférés: 2013. március 21.)
  3. Wet Tropics of Queensland. Department of the Environment, Water, Heritage and the Arts. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  4. a b Wet Tropics. Department of National Parks, Recreation, Sport and Racing, 2012. május 14. (Hozzáférés: 2013. március 21.)
  5. a b c Reid, Greg. Australia's National and Marine Parks: Queensland. [South Yarra, Victoria: Macmillan Education Australia, 13. o. (2004). ISBN 0-7329-9053-X 
  6. a b c d e f g h Queensland tropical rainforests, Encyclopedia of Earth. Environmental Information Coalition, National Council for Science and the Environment (2012) 
  7. a b c d McDonald, Geoff. Securing the Wet Tropics?: A Retrospective on Managing Australia's Tropical Rainforests. Federation Press, 17–19. o. (2000). ISBN 1862873496. Hozzáférés ideje: 2012. december 3. 
  8. a b Wet Tropics Management Authority. Wet Tropics Management Authority. (Hozzáférés: 2013. március 24.)
  9. World heritage forests: the world heritage convention as a mechanism for conserving tropical forest biodiversity. CIFOR, 36. o. (1999). ISBN 9798764234. Hozzáférés ideje: 2013. március 21. 
  10. a b c d Riley, Laura and William. Nature's Strongholds: The Worlds' Great Wildlife Reserves. Princeton, New Jersey: Princeton University Press, 599–600. o. (2005). ISBN 0-691-12219-9. Hozzáférés ideje: 2011. július 12. 
  11. Visions of a Rainforest: A year in Australia's tropical rainforest, Illustrated by William T. Cooper. Foreword by Sir David Attenborough., 1st, East Roseville: Simon & Schuster Australia (1992). ISBN 0-7318-0058-3 
  12. Endemic and rare species. Wet Tropics Management Authority. (Hozzáférés: 2013. április 7.)
  13. a b c d e Stork, Nigel E.. The Theory and Practice of Planning for Long-term Conservation of Biodiversity in the Wet Tropics Rainforests of Australia, Tropical Rainforests: Past, Present, and Future. University of Chicago Press, 522–523. o. (2005). ISBN 0226044688. Hozzáférés ideje: 2013. március 23. 

Külső hivatkozásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés