Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon/2012 II.

Tudnivalók

Ezen az oldalon jelöljük a kezdőlapra a cikkeket, a 2012-es év második felére.

27. hét

július 2. 0.00 és július 5. 11.59 között: Selyem

A jelölt cikk: Selyem (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A selyemhernyó gubói

Selyemnek a köznyelv általában a hernyóselymet, a selyemlepke (Bombyx mori) mirigyváladékát nevezi; ez fontos textilipari nyersanyag. Tágabb értelemben selyem minden rovar a hernyóselyemhez hasonló mirigyváladéka. Ilyen például a vadselyem és a pókselyem is.

A hernyóselyem, a selyemhernyó mirigyéből kiváló finom, fényes, rugalmas szál, a textiliparban felhasznált állati eredetű szálasanyagok egyike. Szőhetőségét a kínaiak már időszámításunk előtt 3000 évvel felismerték. 2007-ben egy ásatáson Csianghszi tartományban egy sírban 2500 évesre taksált korú színes selyemszövet-darabot találtak. Feldolgozásának titkát 25 évszázadon át megőrizték. Igen fontos kereskedelmi cikk volt, amit a híres selyemúton (ami valójában több ágon is haladt Ázsián és Európán át) szállítottak egészen Rómáig. Ma is Kína a legtöbb selymet termelő ország: a világ összes hernyóselyem-termelése ma közel 100 ezer tonna, és ennek mintegy 72%-át Kínában állítják elő. A selyem ma is nagyon fontos szerepet tölt be ruházkodásunkban és a lakástextíliák (takarók, ágyneműhuzatok, kárpitanyag) között.

Az ismert kínai gondolkodó, Konfuciusz szerint a selyem története Kr. e. 2640 körülre nyúlik vissza. A legenda szerint ugyanis Hszi Ling Si kínai császárné véletlenül beleejtett a forró teájába egy selyemgubót, ami a hőtől meglágyult, és hosszú, finom fonalat eresztett. E véletlennek köszönhetően indult volna el világhódító útjára a hernyóselyem.

2009-ben a pakisztáni Harappában találtak olyan, radiokarbon-módszerrel Kr. e. 24502200 közé datált selyemszálakat, amelyeket más lepkefajok (Antheraea assamensis, Antheraea mylitta) hernyói szőttek — ez azt bizonyítja, hogy az Indus-völgyi civilizáció Kínától függetlenül ismerte a selymet. Némileg a különböző fajok szálainak feldolgozása is eltér egymástól. Ezeknek a lepkéknek a selymeit napjainkban nem használják.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

július 5. 12.00 és július 8. 23.59 között: Tiszaújlak

A jelölt cikk: Tiszaújlak (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Tiszaújlak (ukránul Вилок [Vilok], szlovákul Výlok, németül Wylok) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Nagyszőlősi járásban. A Tisza jobb partján terül el, érinti az ukrán–magyar határsávot, és itt válik határfolyóvá a Tisza. 1989-ben nyitották meg a Tiszaújlak–Tiszabecs határátkelőhelyet, amely nemzetközi, éjjel-nappal működő átkelőhely Ukrajna és Magyarország, illetve az Európai Unió között.

Első írásos említése 1304-ből való, ekkor Wylak (Ujlak) a Hont-Pázmány család birtokában volt. A települést a Hont-Pázmány nemzetség ugocsai ágának fennmaradt fiúága, az Újhelyiek 1770-ig birtokolták, amikor is a kincstár megvásárolta a birtokot. Tiszaújlak sokszor játszott fontos szerepet a magyar történelemben. A Rákóczi-szabadságharc egyik előzménye itt zajlott le, amikor Esze Tamás és csapata 1702 kora őszén megtámadta a tiszaújlaki sóházat. Ez a támadás a bécsi udvar reakcióját is kiváltotta. 1702. október 17-én a császár Szatmár vármegyének címezve rendeletet adott ki, hogy a katonaság segítségével fogják el és példásan büntessék meg a sóházat felprédáló parasztságot. Eszét hónapokon keresztül tartó üldöztetés után sem tudták elfogni.

Munkácson új, kurucok vezette felkelés kezdődött, és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek, aki elérkezettnek látta az időt és eleget tett kívánságuknak. 1703. június 15-én Esze Tamás csapatai csatlakoztak hozzá, 3000 főre emelve a sereg létszámát.

1703. július 14-én itt vívták első győztes csatájukat a kurucok, a győzelem után a sereg átjutott a Tiszán. A győztes csata emlékére 1903-ban felállították a turulmadaras emlékművet. Ezt a nemzeti emlékhelyet azonban 1945-ben, a szovjet megszállás után felszámolták és csak 1989-ben állították helyre.

A nagyközség 3419 lakosának több mint 80%-a magyar anyanyelvű. Napjainkban két középiskolája van, ezek közül az egyik ukrán nyelvű. A településen öt vallási felekezet működik, mindnek van saját temploma, illetve imaháza.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

28. hét

július 9. 0.00 és július 12. 11.59 között: Thermopülai csata (i. e. 480)

A jelölt cikk: Thermopülai csata (i. e. 480) (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A csata helyszíne

A thermopülai csata (görögül: Μάχη τῶν Θερμοπυλῶν, Makhé tón Thermopülón) a görög és óperzsa hadsereg ütközete i. e. 480-ban, a Thermopülai-szorosban. A helyenként mindössze 14 méter széles szoros több mint 5 kilométer hosszan húzódott a tenger és a meredek hegyoldal között. Ezt az útvonalat csak a szinte járhatatlan hegyekben lehetett elkerülni, stratégiai jelentősége ezért óriási volt. Az idők folyamán három mesterséges akadályt, kaput is építettek a szűkületben – a középsőt 100 évvel korábban a phókisziak a thesszáliai invázió ellen. A Thermopülai név az ógörög „forró kapu” szóból származik, mivel több meleg vizű forrás is van a környéken.

A görög stratégák szerint a Thermopülai-szoros volt a legalkalmasabb hely, ahol védekezhettek az előrenyomuló perzsák ellen. Tisztában voltak azzal, hogy csak feltartóztatni tudják az ellenséget, de megsemmisíteni vélhetően nem, ezért Athén lakosságát kitelepítették, és igyekeztek minél több kárt okozni a támadóknak. A perzsa szárazföldi sereg a Thermopülai-szorosnál, a hadiflotta pedig Artemiszionnál ütközött először görög ellenállásba. A görögök a szorosban a hagyományos phalanx-hadállással kívánták visszaverni a perzsa lovasság balszárnyát.

A csata részletei nem ismertek pontosan, csak Hérodotosz néhány görög túlélő elbeszélése alapján készült leírásából. A csata előtt I. Khsajársá (I. Xerxész) öt napot várt, hogy a görögök elvonuljanak a területről, de azok maradtak, így megtámadta őket. Hérodotosz leírja, hogy a görög hopliták hosszú dárdával védekeztek, a perzsák pedig rövid dárdával és karddal támadtak, nagy veszteségeket szenvedve a három napos csatában. Az egyik legenda szerint a harmadik napon egy helyi görög pásztor, Ephialtész megmutatta a perzsáknak az Anopaia-ösvényt, amin átvágva a perzsa sereg a szoros bejáratát védő görögök hátába kerülhetett. Amikor Leónidasz belátta, hogy nem bírja tartani a szorost, elrendelte a teljes visszavonulást. Mintegy 700 theszpai harcos Démophilosz vezetése alatt megtagadta a parancsot, és tovább védekezett. Leónidasz testőrei, mintegy 300 spártai, 400 thébai és a theszpaiak – tehát mintegy 1400 katona, ellentétben a köztudatban elterjedt, mindössze 300 spártaival – ott maradt, egyesek szerint a dicsőségért, mások szerint azért, mert a perzsák a visszavonulás elhúzódása miatt elvágták menekülésük útját. A csata végén a thébaiak letették a fegyvert, a spártaiak és a theszpaiak egytől egyig elestek.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

július 12. 12.00 és július 15. 23.59 között: Csillagászat

A jelölt cikk: Csillagászat (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A csillagászat vagy asztronómia (ógörögül: αστρονομία) a Földön kívüli jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozó tudomány. Az asztrofizika a csillagászat (és a fizika) azon része, amely a fizikát alkalmazza a csillagászati megfigyelések magyarázatában. Napjainkban a csillagászat szinte minden témaköre komoly fizikai ismeretanyagot feltételez, ezért a csillagászat és az asztrofizika tudománya már-már összefonódik. Szinte meg sem lehet különböztetni, hogy hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik.

A csillagászat egyike azon kevés tudományoknak, ahol az amatőrök (a tudománnyal nem hivatásszerűen, hanem műkedvelő módon foglalkozók) még mindig aktív szerepet játszanak, különösen a rövid ideig tartó jelenségek felfedezésében és megfigyelésében.

A csillagászatot nem szabad összekeverni az asztrológiával, ami az égitestek jellemzőiből próbálja megjósolni az emberek sorsát. Bár az asztrológia és az asztronómia történeti gyökere közös, módszerük mégis nagyon eltérő: amíg a csillagászat a tudományos megközelítés híve, az asztrológia egyfajta kulturális hagyományt követ, nem tekinthető akadémikus tudománynak.

Az asztronómia szó írásmódja az ógörögből magyarosodott, jelentése: a „csillagok törvénye”, vagy a „csillagok kultúrája”, esetleg egyszerűen „az égitestek csoportja” (illetve annak vizsgálata). Az ógörög αστρονομία (asztronomia) szó ugyanis az άστρον (asztron) és νόμος (nomosz) szavak összetétele. Az asztron jelentése „csillag, csillagkép”, illetve elvont értelemben vett „égitest”, a nomosz viszont sok jelentésű szó. Általában valamilyen definiálható csoportot, társulást, elhatárolható földrajzi vagy politikai fogalmat takar — így jelenthet kultúrát, közigazgatási körzetet, vagy akár törvényt is.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

29. hét

július 16. 0.00 és július 19. 11.59 között: Konáraki naptemplom

A jelölt cikk: Konáraki naptemplom (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A konáraki naptemplomot, vagy más néven Szúrja-templomot (orija: କୋଣାର୍କ ସୂର୍ଯ୍ୟ ମନ୍ଦିର, dévanágari:कोणार्क सूर्य मंदिर, hindi: Konárk Szúrja mandir) a Ganga-dinasztiából származó I. Naraszimha Déva király építtette 1238 és 1264 között Indiában, az Orisza állambeli Bhuvanesvartól 60 kilométerre, a tengerparton. A király Szúrja hindu napistennek szentelte a Fekete pagodaként is ismertté vált templomkomplexumot, amely három egységből áll: a főtemplom épületegyüttese, vagyis a hívek szentélye (dzsagamóhana, vagy pida deul) a vele egybeépült belső szentéllyel (rékha deul) és a külön álló tánctemplommal (nátamandir); a feltehetően korábban épült Visnu-templom; valamint a Majádévinek (Szúrja egyik felesége) szentelt templom. Ezeket más épületek, például az adakozások csarnoka, a bhogmandapa, illetve medencék egészítenek ki. A főtemplom tizenkét pár keréken gördülő, hét ló vontatta szimbolikus szekeret formáz, melyet Szúrja hajt. Jellemzően az indiai művészetre, a komplexum minden eleme teljes felületén díszített, visszatükröződik benne az indiai nép hit- és gondolatvilága, mindennapjai. Építésekor a templom a nágara (városi) templomépítészeti stílus csúcspontját képviselte, de mára a komplexum állapota romos, a 17. század óta már nem tölt be szakrális funkciót sem. Az UNESCO 1984-ben mint kulturális helyszínt vette fel a világörökségi listára.

Konárak ősi települése két szó, az Arka (Nap) és a kona (sarok) összevonásából kapta nevét. A Bengáli-öböl partján, Bhuvanesvartól 60 kilométerre délkeletre, Puritól pedig 65 kilométerre délnyugatra található. A falu valaha nagyforgalmú kikötő volt, kapcsolatot biztosított a délkelet-ázsiai országokkal. A komplexum eredetileg a tenger partjára épült, de az azóta visszahúzódott, így most három kilométerre a tengerparttól található. Bár eleve mocsaras területre épült, a templom állagromlásához hozzájárultak a heves monszunok, a sós levegő és a növényzet túlburjánzása is. A károk mérséklése érdekében az 1900-as évek elején a parti sávra fákat ültettek, hogy így csökkentsék a tenger felől érkező szél és homok romboló hatásait.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

július 19. 12.00 és július 22. 23.59 között: Majungasaurus

A jelölt cikk: Majungasaurus (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Majungasaurus rekonstrukciója

A Majungasaurus (nevének jelentése 'Mahajanga gyík') az abelisaurida theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely Madagaszkáron élt 70–65 millió éve, a kréta időszakban. Csak egyetlen faját azonosították, az M. crenatissimust. Az eredetileg Majungatholus néven leírt példányról később kiderült, hogy valójában Majungasaurus, így ez a név a Majungasaurus szinonimájává vált.

A többi abelisauridához hasonlóan a Majungasaurus is rövid pofájú, két lábon járó húsevő volt. Bár mellső lábai nem teljesen ismertek, nagyon rövidek lehettek, a hátsók pedig hosszúak és izmosak. Nagyon durva felületű, felül megvastagodott csontokból álló pofája, valamint felül egy lekerekített tülökkel (amit kezdetben összetévesztettek a pachycephalosaurusok fejtetőjével) ellátott széles koponyája révén különböztethető meg más abelisauridáktól. További megkülönböztető jegyek az alsó és felső állcsontokban levő fogak, melyek száma meghaladja a többi abelisauridáét.

A Majungasaurus a számos jól megőrzött koponyának és csontváznak köszönhetően az egyik legjobban ismert theropoda dinoszaurusz a déli félgömbön. Úgy tűnik, közelebbi rokonságban állt az indiai, mint a dél-amerikai vagy afrikai abelisauridákkal, ami biogeográfiai szempontból fontos. Csúcsragadozóként főként a Rapetosaurushoz hasonló sauropodákra vadászott, és ez az egyetlen olyan dinoszaurusz, amelynek kannibalizmusa közvetlenül bizonyított.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

30. hét

július 23. 0.00 és július 26. 11.59 között: Magyar Állami Operaház

A jelölt cikk: Magyar Állami Operaház (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Az Operaház légifotója

A Magyar Állami Operaház (Budapest, Andrássy út 22.) Magyarország egyetlen nagy létszámú társulattal rendelkező és kimondottan operákra, balettekre szakosodott színháza. Az épület Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemléke. Neoreneszánsz stílusban épült Ybl Miklós tervei alapján. A gazdagon díszített belső terek kialakításában neves magyar művészek működtek közre, többek között Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan.

Pest-Budán 1837 óta a Nemzeti Színház adott otthont a zenés drámai műfajnak, azonban az 1867-es kiegyezést követően a város gyors fejlődésének köszönhetően a színház egyre szűkebbnek bizonyult feladatai ellátására. 1872-ben létrejött az a bizottság, amely a felépítendő operaház helyét volt hivatva kijelölni. 1873-ban a belügyminiszter versenytárgyalást írt ki az épület megépítésére, ezt Ybl Miklós terve nyerte meg. Az építkezés 1875-ben kezdődött és kilenc évig tartott.

A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor Ferenc József császár jelenlétében. E díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc vezényletével. Hamarosan művészi válságba került a társulat, ugyanis sem létszámban, sem pedig színvonalban nem volt képes megfelelni a mindennapi színjátszás követelményeinek. Ehhez anyagi problémák is társultak, hiszen a pesti közönség nem volt képes viselni a produkciók költségeit. A helyzet 1888–1891 között változott, amikor az intézmény igazgatója Gustav Mahler volt, az ő nevéhez fűződik a társulat első „aranykora”. Az első világháború kitörése erősen visszavetette a színház fejlődését, az Operaház egy évre be is zárt. A két világháború között művészi szempontból ismét virágzásnak indult, köszönhetően Radnai Miklós és Márkus László igazgatók munkásságának. A második világháborút kisebb sérülésekkel vészelte át, így viszonylag hamar, 1945 márciusában ismét megnyitotta kapuit. 1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. 1951-től a közönség igényeinek növekedése miatt az Operaházhoz csatolták a Városi Színházat, amely 1953-tól az Erkel Színház nevet viseli. Az operatársulat mellett a ház ad otthont a Magyar Nemzeti Balettnek is. Az Opera Europa szövetség tagja.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

július 26. 12.00 és július 29. 23.59 között: Donnie Yen

A jelölt cikk: Donnie Yen (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Donnie Yen (kínai: 甄子丹) Kanton, Kuangtung, Kína, 1963. július 27.) kínai harcművész, színész, rendező, filmproducer és harckoreográfus.

Bár Kínában született, az Amerikai Egyesült Államokban, Bostonban nőtt fel, itt tanult harcművészeteket nagymester édesanyjától. 19 éves volt, amikor felfedezte tehetségét a Mátrix koreográfiájáról is híres Jűn Vó-pheng. Számos filmben szerepelt Jackie Chan, Jet Li és Michelle Yeoh oldalán. A népszerű filmcsillag mára már Ázsiában a legjobban fizetett színészek egyike.

Főképp hongkongi alkotásokban játszik, az egyik legelismertebb hongkongi harcművészeti filmszínész és akciókoreográfus, bár sokáig Li és Chan árnyékában dolgozott. Legismertebb filmjei közé tartozik a Kínai történet 2., ahol negatív szereplőt játszott, a több nemzetközi díjra jelölt Hős, a valósághű akciójáról elhíresült SPL és a Flash Point, illetve az Ip Man-sorozat, amelyben Bruce Lee mesterét, Jíp Mant alakította. Akciókoreográfusként Európában és Hollywoodban is dolgozott, például a német Fedőneve: Puma című sorozaton vagy az amerikai Penge 2. című filmen; koreográfusként számos díjat nyert el, többek között a kaszkadőröknek kiosztott nemzetközi Taurus-díjat is 2008-ban, a Flash Point koreográfiájáért. Házas; felesége Cecilia Cissy Wang szépségkirálynő. Két gyermekük: Jasmine (2004) és James (2007).

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

31. hét

július 30. 0.00 és augusztus 2. 11.59 között: Guadalcanali hadjárat

A jelölt cikk: Guadalcanali hadjárat (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Amerikai tengerészgyalogosok a guadalcanali dzsungelben

A guadalcanali hadjárat vagy guadalcanali csata a második világháború csendes-óceáni hadszínterén zajlott a szövetségesek (főképp az USA) és a Japán Birodalom között, 1942. augusztus 7. és 1943. február 7. között. A több fázisban, a szárazföldön, a levegőben és a tengeren megvívott csata döntő változást hozott a háború menetében: itt indult meg az a szövetséges offenzíva, amit a japán hadvezetés már nem tudott megállítani, és ami végül elvezetett Japán kapitulációjához.

A csata amerikai tengerészgyalogosok partraszállásával indult Guadalcanal szigetén, valamint két kisebb, szomszédos szigeten (Tulagi és Florida). A hadművelet célja az volt, hogy meggátolják Japán további előrenyomulását az USA, Ausztrália és Új-Zéland irányába, valamint bázisokat nyerjenek a további szövetséges támadó műveletek számára a térség központja, Rabaul elfoglalásához.

A szigeteket Japán pár hónappal az események előtt szállta meg. Guadalcanalon megkezdték egy repülőtér kiépítését, de jelentős erőik nem voltak a szigeteken. A szövetségesek meglepték és megfutamították a japán őrséget, csekély veszteségek árán elfoglalták a két kicsi szigetet, a (már szinte kész) repülőteret és Guadalcanal keleti csücskét.

A japánok sietve erősítést hoztak a szigetre, és többször megkísérelték a reptér (amerikai nevén Henderson Field) visszafoglalását. A hadjáratban három nagyobb szárazföldi ütközetre, öt tengeri csatára és 1942 végéig folyamatosan, napról napra légi hadműveletekre került sor. A döntő, novemberben elvesztett tengeri csata után a japánok feladták erőfeszítéseiket, és decemberben megkezdték csapataik visszavonását a szigetről — ezt 1943 februárjára fejezték be.

A csendes-óceáni hadszíntéren a guadalcanali ütközet tekinthető a háború fordulópontjának: a Midwaynél aratott első győzelem után a szövetségesek itt vették át a kezdeményezést, itt formálódott ki az a hatékony összfegyvernemi együttműködés, ami a háború végéig lehetővé tette a „szigetről szigetre” stratégia végrehajtását.

A hadjáratban elszenvedett veszteségeit Japán már nem volt képes kiheverni. A Midwaynél elvesztett repülőgép-hordozók és pilóták után a flotta további, pótolhatatlan hadi- és főképp szállító hajókat veszített. Elveszett a japán katona legyőzhetetlenségének a háború kezdetén aratott hihetetlen sikerekkel megalapozott mítosza is.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

augusztus 2. 12.00 és augusztus 5. 23.59 között: AFC Ajax

A jelölt cikk: AFC Ajax (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az AFC Ajax (Amsterdamsche Football Club Ajax) a holland labdarúgás leghíresebb és legnépszerűbb egyesülete. A klubot 1900. március 18-án alapították. A holland labdarúgóklubok közül az Ajax nyerte el eddig a legtöbb bajnoki címet, és a nemzetközi porondon is ők a legsikeresebbek. A századfordulón – amikor Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére felújították az olimpiai játékok hagyományát – szerte a világon fellendült a sportélet, sportegyesületek alakultak, és szinte magától értetődő volt ezeket a klubokat a görög mitológia egyes szereplőiről elnevezni. Így kapta az amszterdami klub az Ajax nevet Homérosz Iliaszának egyik hőséről, „nagy Aiászról”.

Az IFFHS listája szerint az AFC Ajax a 20. század hetedik legjobb csapata volt, egyike Európa azon öt klubjának (a Real Madrid, az AC Milan, a Liverpool FC és a Bayern München mellett), akik viselhetik a bajnokok-ligája által alapított többszörös győztes jelvényt. Ezt azok a csapatok kapják, amelyek legalább ötször nyerték meg a kupát, vagy egymás után háromszor — az Ajax az utóbbi eredménye révén kapta meg a jelvényt. A klubnak sikerült az úgynevezett európai tripla megnyerése is, mivel az 1971–72-es szezonban megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját, a nemzeti bajnokságot és a kupát is. Rajtuk kívül Európában ez csak a Celtic FC-nek, a PSV Eindhovennek, az FC Barcelonának, a Manchester Unitednek és az Internazionalénak sikerült. A Barcelona, a Bayern München és a Juventus mellett eddig csak az Ajaxnak sikerült elnyernie az Európai Labdarúgó-szövetség három legnagyobb kupáját (a bajnokcsapatok Európa-kupáját/bajnokok ligáját, az UEFA-kupát és a kupagyőztesek Európa-kupáját), így csak ez a négy csapat kapta meg az úgynevezett UEFA-emléktáblát.

A csapatban olyan híres labdarúgók szerepeltek, mint Rinus Michels, Sjaak Swart, Johan Cruijff, Johan Neeskens, Marco van Basten, Jesper Olsen, Brian és Michael Laudrup, Ronald Koeman, Søren Lerby, Frank Rijkaard, Ronald és Frank de Boer, Dennis Bergkamp, Edwin van der Sar, Clarence Seedorf, Jari Litmanen, Patrick Kluivert, Danny Blind, Edgar Davids, Marc Overmars, Nwankwo Kanu, Zlatan Ibrahimović, Maarten Stekelenburg, Rafael van der Vaart, Wesley Sneijder, Luis Suárez stb. A klub történetének legkiemelkedőbb edzői Jack Reynolds, Vic Buckingham, Rinus Michels, Kovács István, Johan Cruijff és Louis van Gaal voltak. Az Ajax jelenlegi stadionja, az UEFA által ötcsillagosra értékelt Amsterdam ArenA.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

32. hét

augusztus 6. 0.00 és augusztus 9. 11.59 között: Szu–22

A jelölt cikk: Szu–22 (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Szu–17, a Szu–20 és a Szu–22 (NATO-kódja: Fitter) szuperszonikus, egyhajtóműves, változtatható nyilazású szárnyú harcászati vadászbombázó repülőgép-család, melyet a Szu–7 továbbfejlesztésével a OKB Szuhoj hozott létre a Szovjetunióban az 1970-es évek elejére, a szárazföldi csapatok harcának támogatására. A Szu–17 típusjelzést a Szovjetunióban hadrendbe állított gépekre használták, a Szu–20 és 22 a külföldre exportált gépek jelzése volt. A viszonylag erős fegyverzetű repülőgépet számos országba exportálták, több fegyveres konfliktusban is részt vett. A Magyar Néphadseregben és Honvédségben 1984-től 1997-ig egy századnyi repülőgép állt hadrendben.

A Szu–17 egyhajtóműves, hagyományos aerodinamikai elrendezésű, változtatható szárnynyilazású, középszárnyas repülőgép. A félszárnyak csak a külső kétharmadának nyilazási szöge változtatható. A fix részen és a törzs alatt helyezték el a fegyverfelfüggesztő csomópontokat. A félszárnyak mozgatható részén a belépőélen orrsegédszárnyat, a kilépőélen csűrőlapokat, belső részükön fékszárnyat helyeztek el. A fix szárnyrész kilépőélén kétrészes fékszárny van. A vízszintes vezérsíkok teljes egészében kitéríthetőek, és magassági kormányként szolgálnak, az egyetlen, nyilazott függőleges vezérsíkon helyezték el az oldalkormányt. A törzs hátsó részén, a szárny és a vízszintes vezérsíkok között négy törzsféklap van.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Szeretném fenntartani a helyet G-Dragonnak, augusztus 8-án lesz a születésnapja. Teemeah   fight club 2012. február 17., 13:44 (CET)

Ezt benéztem, 18-a, nem nyolcadika. Áá. Jelölés sztornó. Teemeah   fight club 2012. február 23., 14:58 (CET)

augusztus 9. 12.00 és augusztus 12. 23.59 között: Tutanhamon

A jelölt cikk: Tutanhamon (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Tutanhamon maszkja

Tutanhamon (másik elterjedt írásmód szerint: Tutankhamon, uralkodói nevén: Nebheperuré; i. e. kb. 1343–1325) az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója. Kb. i. e. 1335 és 1325 között uralkodott, de mivel fiatalon került trónra, helyette más nagy hatalmú személyek, mint Ay és Horemheb irányították az országot. Uralma alatt kezdődött Egyiptom Amarna-reform utáni restaurációja.

Történelmi szempontból mérsékelten fontos uralkodó volt. Hírneve nagyrészt annak köszönhető, hogy sírja, a Királyok völgye 62, amit 1922-ben tártak fel Howard Carter vezetésével, az egyetlen, épségben megmaradt fáraósír. A fáraó múmiája most is ott található. A múmia aranymaszkja az egyik legismertebb ókori egyiptomi műalkotás. Születésekor Tutanhatonnak hívták („Aton élő képmása”). Neve előfordul Tutanhuaton alakban is. Uralkodása első éveiben – Aton napisten egyedülálló kultuszának felszámolása és a régi istenek, köztük Ámon tiszteletének helyreállítása idején – nevét Tutanhamonra változtatta, ma ezen a néven a legismertebb. Uralkodói neveit a Titulatúra fejezet tárgyalja.

Valószínűleg ő az a fáraó, akit Manethón Rathotisz néven említ; ez prenomene és nomene, a Neb-heperu-Ré-Tut-anh-amonból eredhet. A Manethón által említett Rathotisz kilenc évig uralkodott (ami nagyjából megfelel Tutanhamon uralkodása hosszának). Az Amarna-levelekben és egyéb ékírásos dokumentumokban többször említenek egy Nipḫururiyaš vagy Nibḫururia nevű fáraót. A Nebḫeperuré uralkodói név alapján Tutanhamonnal azonosítják. Az azonosítás bizonytalan ugyan (Ehnaton uralkodói neve Noferheperuré), de nagy valószínűséggel jó az időrend miatt. Néhány kronológiai kérdést is tisztáz, így például I. Szuppiluliumasz éppen Karkemis ostroma alkalmával értesült Nipḫuruiyaš haláláról.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

33. hét

augusztus 13. 0.00 és augusztus 16. 11.59 között: Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság

A jelölt cikk: Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
az államalakulat térképe

A Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság (szerbül: Српско-мађарска република Барања-Баја vagy Srpsko-mađarska republika Baranja-Baja) rövid életű bábállam volt, amelyet 1921. augusztus 14-én hoztak létre a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság protektorátusaként, a szerb hadsereg által annektált, de a trianoni békeszerződésben nem a délszláv királyságnak ítélt területen.

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1918 októberi összeomlását követően Baranya területe a szerb hadsereg ellenőrzése alá került, s az újvidéki polgári közigazgatás hatáskörébe tartozott. A Kun Béla vezette Magyarországi Tanácsköztársaság 1919 nyarán bekövetkezett bukása után a fehérterror elől Budapestről számosan menekültek Baranyába, ahol Pécs akkori polgármestere, a korábbi hírhedt hadügyminiszter, Linder Béla menedékjogot adott nekik.

A párizsi béketárgyalásokon Baranyát döntően Magyarországnak ítélték. Ennek a döntésnek a szerbek és a szocialisták nem örültek, és folytatták az agitálást a visszacsatolás ellen. Végül utolsó kísérletképpen 1921. augusztus 14-én egy népgyűlésen Dobrovits Péter festő több ezer ember előtt javasolta egy független állam kikiáltását. Az új ország kormányának élére Dobrovitsot választották. Az új államszervezetet azonban nemzetközileg nem ismerték el. A köztársaság csupán a szerb hadsereg védelmét élvezte, annak baranyai kivonulását követően a Nemzeti Hadsereg vonult be a területre, és ez a köztársaság végét jelentette.

A Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság sorsa hasonlít a szlovén dominanciájú, 1919-ben deklarált Vendvidéki Köztársaságéhoz.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

augusztus 16. 12.00 és augusztus 19. 23.59 között: G-Dragon

A jelölt cikk: G-Dragon (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

G-Dragon (koreai írással: 지드래곤 Csiduregon; születési nevén: 권지용 Kvon Dzsijong, nyugaton Kwon Ji Yong; Szöul, 1988. augusztus 18.) dél-koreai rapper, énekes, dalszerző, szövegíró, táncos és zenei producer, a Big Bang együttes vezére.

Egy gyerekformációban lépett fel nyolcéves korában, majd az S.M. Entertainmentnél öt évig, azt követően a YG Entertainmentnél hat évig volt gyakornok, majd a Big Bang együttes két rapperének egyikeként debütált. Dalszerző-szövegíróként is közreműködik, az együttes több sikerdalának (például Haru haru, Last Farewell, Lies) is ő a szerzője. Tehetséges producernek tartják, a Korea Times „zseniális dalszerzőnek” nevezte. 2008-ban az egyik legjobb koreai zeneszerzőnek is megválasztották. Neve alatt 2011 júliusával bezárólag összesen 107 dal szerepelt a dél-koreai szerzői jogvédelmi egyesületnél bejegyezve.

2009-ben szólóalbumot jelentetett meg Heartbreaker címmel, melynek kapcsán plágiumbotrányba keveredett. 2010-ben az együttes másik rapperével, T.O.P.-val közösen adta ki a GD & TOP című lemezt.

G-Dragon öltözködési szokásai divatteremtőek hazájában. 2011-ben zenei eredményei és divatikon státusza miatt felkerült a CNN „50 ok, amiért Szöul a világ legjobb városa” elnevezésű listájára, a 30. helyen, egyetlen K-pop-előadóként. 2012-ben a Forbes Korea a kultúrára legnagyobb befolyást gyakorló negyven év alatti koreaiak listájában szerepeltette, a listában a legfiatalabbként.

Az Mnet összesítése szerint az előadó a legnagyobb privát vagyonnal rendelkező idolsztár Dél-Koreában.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Szeretném fenntartani a helyet G-Dragon-nak, akinek 18-án lesz a 24. születésnapja. Teemeah   fight club 2012. február 23., 14:59 (CET)

34. hét

augusztus 20. 0.00 és augusztus 23. 11.59 között: Mogul művészet

A jelölt cikk: Mogul művészet (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Vörös Erőd, Delhi

Mogul művészetnek nevezik az Indiában 1526 és 1858 között uralkodó mogul dinasztia idejében készült műalkotásokat. A mogul művészet nemcsak a birodalom hatalmát fejezte ki, de azokat a kompromisszumokat is, amelyekre ez a hatalom épült. Az uralkodók a 17. század közepéig támogatták a művészeteket; a műpártolással csak Aurangzeb hagyott fel. A mogul császárok nagy jelentőséget tulajdonítottak az építészetnek, a nagyszabású építményeket az uralkodói rang és a dinasztia jelképének tekintették. A mogul építészetben összefonódik az iszlám és a helyi indiai stílus. Ez a szintézis legvilágosabban Akbar sah Agra közelében felépített ideiglenes fővárosában, Fatehpur Szíkriben mutatkozik meg. Ebben a városban együtt látjuk a hagyományos muszlim boltíveket, kupolákat és tágas tereket az egyszerű hindu kőoszlopokkal és díszítő elemekkel. A kor jellegzetes alkotásai a kertekben pódiumon álló, monumentális síremlékek, az erődök és a nagy mecsetek, amelyekkel az uralkodók iszlám hitüket hangsúlyozták. A mogul építészet legkiemelkedőbb alkotásai a birodalom legfontosabb városaiban, az indiai Agrában, Delhiben és Fatehpur Szíkriben, valamint a pakisztáni Lahorban állnak.

Akbart tekintik a mogul festészet megalapítójának. A királyi műtermekben több mint száz festő alkotott — leginkább gudzsaráti, rádzsasztáni és kasmíri hinduk. Amikor Akbar meghalt, könyvtára huszonnégyezer illusztrált kéziratot tartalmazott. Az uralkodó tág érdeklődési körét tükrözte az ábrázolt témák sokfélesége. A perzsa és közép-ázsiai udvarokban kedvelt perzsa irodalmi klasszikusokat illusztrálták; ilyen mű a királyi műterem hatalmas vállalkozása, a Hamzanáme is ezernégyszáz, szövetre festett képével. Egyes hindu elbeszélő költeményeket, például a Rámájanát és Mahábháratát szintén képekkel díszítettek, akárcsak az uralkodóház tagjainak életrajzait, a Báburnámét, a Timurnámét és az Akbarnámét.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

augusztus 23. 12.00 és augusztus 26. 23.59 között: 1906-os francia nagydíj

A jelölt cikk: 1906-os francia nagydíj (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A magyar Szisz Ferenc, a verseny győztese

Az 1906-os francia nagydíj volt az 1906-os Grand Prix-szezon harmadik versenye, azonban az első mai értelemben vett nagydíj (franciául és angolul Grand Prix, németül Grosser Preis, olaszul Grande Premio, később Gran Premio).

A verseny a ma is komoly autósportélettel bíró Le Mans-ban, valamint a környező településeken, közúton zajlott. A Francia Automobil Szövetség által szervezett versenyt konkurenciának szánták a brit Gordon Bennett-kupával szemben. Egy kör a mai versenypályákhoz képest hihetetlenül hosszú, több mint 103 kilométer volt. Ezt az indulóknak tizenkétszer kellett megtenniük, ami összességében több mint 12 órájába telt a résztvevőknek.

A verseny leggyorsabb körét a hazai pályán versenyző Paul Baras futotta, azonban ő végül csak hetedikként zárt. A versenyt a magyar származású, ám ekkor már Franciaországban élő és a Renault alkalmazásában álló Szisz Ferenc nyerte. Második az olasz Felice Nazzaro, harmadik az ugyancsak francia Albert Clément lett. Szisz mindkettejüket több mint fél órával előzte meg, vagyis előnye körülbelül fél kör volt. A mögöttük célba érők hátránya már legalább másfél óra volt, vagyis Szisz a másik két dobogóson kívül mindenkit lekörözött. Érdekesség, hogy a harmincnégy indulóból végül csak tizenegyen értek célba.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

35. hét

augusztus 27. 0.00 és augusztus 30. 11.59 között: Castel del Monte

A jelölt cikk: Castel del Monte (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Castel del Monte (eredeti nevén Castrum Sancta Maria de Monte) a legismertebb a II. Frigyes német-római császár által épített várak közül. Olaszország délkeleti részén, Puglia régióban fekszik Andria városától nem messze. Része volt annak a várhálózatnak, amelyet a császár építtetett a Szicíliai Királyság belső rendjének biztosítása céljából a mai Basilicata és Puglia régiók területén.

Az 1240-es években épült Castel del Montét Apulia kőkoronájaként is említik, különleges, nyolcszögletű alaprajza miatt. A vár nem hadászati szempontok szerint épült, és a hiányos korabeli dokumentumok alapján csak következtetni lehet esetleges ceremoniális szerepére. A vár virágkora egybeesett II. Frigyes uralkodásával, a császár halála után pusztulásnak indult. Szépségét és különlegességét 1876-ban fedezték fel ismét, amikor az olasz állam felvásárolta, majd több évtizedes munkálatok során helyreállíttatta. A várat – köszönhetően érdekes és egyedi építészeti megoldásainak – az UNESCO 1996-ban a Világörökség részévé nyilvánította.

A Castel del Monte Andria városától 18 km-re délre, Ruvo di Pugliától 21 km-re nyugati irányban, a Murgia egyik magaslatán (540 m), a Terra di Bari vidékén, az egykori Santa Maria del Monte kolostor közelében áll, amely egyben névadója is (a latin Castrum Sancta Maria de Monte megnevezésből alakult ki a Castel del Monte alak). Közigazgatásilag Andria része, a község egyik frazionéja. Földrajzi koordinátái: é. sz. 41° 05′ 03″, k. h. 16° 16′ 17″

A Castel del Monte kopár vidék közepén, egy messziről látható domb tetején áll. Keletkezésének körülményeit homály fedi, rendszerint II. Frigyes német-római császár és egyben szicíliai király kedvenc vadászkastélyaként tartják számon.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

augusztus 30. 12.00 és szeptember 2. 23.59 között: Argentin válság (1998–2003)

A jelölt cikk: Argentin válság (1998–2003) (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
2001. decemberi tüntetések Argentínában

Az argentin válság kifejezés alatt az Argentínában 1998 és 2002 között kialakult általános gazdasági válságot és a pénzügyi rendszer teljes összeomlását kell érteni, melynek hatásai mély nyomokat hagytak az országban és kihatottak a későbbi történelmére is. Az itt leszűrhető tapasztalatok ellenére az ezt követő válságok, de az argentinhoz kísértetiesen hasonló görög válság is azt mutatja, hogy a világ nem tanult sokat az argentin gazdaságtörténelemből, holott régóta tudott dolog, hogy rendkívül kockázatos gazdaságilag igen egyenlőtlen teljesítőképességű országok valutáinak egymás közti átváltási arányait rögzíteni, vagy átvenni egy másik ország fizetőeszközét (illetve létrehozni belőlük egy valutaközösséget). Jeremy Warner: „Önmagunkat egy másik pénzügypolitikájához kötni mindig nagy kockázattal jár, de egy oly kis gazdaságnak, mint Argentínának a kötődése a hatalmas Amerikai Egyesült Államokhoz már hasonlít ahhoz a próbálkozáshoz, ami egy bálna meglovagolása.” A másik leszűrhető tapasztalat, hogy az a kormányzati politika, mely az államadósság felhalmozását nem tudja kordában tartani, az olyan terheket ró a társadalomra, amely akár kisebb krízishelyzetek miatti instabilitás eredményeként a különböző társadalmi rétegeihez tartozó emberek teljes elutasításával nézhet szembe. A nemzetközi pénzpiacok a túlzott államadósságot az állami kötvényeket sújtó kockázati felár drasztikus megemelésével büntetik (ami Argentína esetében a hitelforrások kiszáradását jelentette és államcsődhöz vezetett), egyben az ország fizetőeszközét spekulációs támadásoknak szolgáltatják ki.

Az argentin válságnak két csúcspontja volt: az 1998–1999. évi erőteljes gazdasági visszaesés (recesszió) és a pénzügyi rendszer 2001–2002. évi összeomlása, amely Fernando de la Rúa elnök lemondásához és az ország nagymértékű politikai egyensúlyvesztéséhez vezetett. A válság idején Argentína bruttó hazai terméke 21%-kal csökkent. Ennek szociális következményei rettenetesek voltak: a válság mélypontján (2002 közepén) a szegénységi arány 57%-ra növekedett, ugyanekkor a munkanélküliség elérte a 23%-ot. 2002-től kezdve az argentin gazdaság kezdett kilábalni a nehézségekből, 2003-tól kezdve már jelentős pozitívumot mutatott, például a gazdasági növekedés 2004-ben 8,8%-os volt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

36. hét

szeptember 3. 0.00 és szeptember 6. 11.59 között: Békéscsaba

A jelölt cikk: Békéscsaba (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Evangélikus templomok a belvárosban

Békéscsaba, régebbi nevén Csaba, vagy Nagy-Csaba, majd Békés-Csaba (szlovákul: Békešská Čaba, németül: Tschabe, románul: Bichişciaba), megyeszékhely, megyei jogú város, Békés megye gazdasági-földrajzi központja és székhelye. Mérete alapján Magyarországon középvárosnak, európai szinten kisvárosnak tekinthető. A Békéscsabai kistérség és a Viharsarok központja, hazánk 16. legnépesebb városa. Első írásos említése 1332-ből származik. A török időkben elpusztult, így teljesen újra kellett telepíteni. Az egykoron „Európa legnagyobb falujának” nevezett város mára rendezett, városias külsejű településsé vált. A város méltán híres gasztronómiai különlegességeiről és rendezvényeiről, például a hungarikum csabai kolbászról és az erre alapozott fesztiválról. Ugyancsak itt rendezik Magyarország leglátogatottabb sörfesztiválját.

A Tiszántúl déli részén, Békés megye földrajzi középpontjában, a Körös-Maros közén, a Kettős-Körös folyótól 8 km-re délnyugatra épült. Gyulától 16 kilométerrel nyugatra, Orosházától 36 km-rel északkeletre található. A román határ (Gyulavarsánd) mintegy 20 kilométerrel keletnek húzódik. A városnál találkozik a 44-es és a 47-es főút. Ugyancsak itt metszi egymást a 120-as és a 135-ös vasútvonal.

Tengerszint feletti magassága 85–90 méter. Viszonylag alacsonyan fekszik Jamina, az északnyugati városrész és a déli végek. Magasabb a belváros és a keleti részeken található, „-hát” elnevezésű részek (például Vandhát). Az Evangélikus Nagytemplom hátsó küszöbét tartják a város egyik legmagasabb pontjának, 88,75 méterrel a tenger szintje felett.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

szeptember 6. 12.00 és szeptember 9. 23.59 között: Andrea Petković

A jelölt cikk: Andrea Petković (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Andrea Petković

Andrea Petković (szerbül: Андреа Петковић; Tuzla, 1987. szeptember 9. –) szerb származású német hivatásos teniszezőnő. 2006 óta versenyez a profik között. Egyéniben kétszer győzött eddig WTA-tornán, először 2009-ben Bad Gasteinben, majd 2011-ben Strasbourgban. A Grand Slam-tornákon eddigi legjobb eredményeit 2011-ben érte el, amikor az Australian Openen, a Roland Garroson és a US Openen is a negyeddöntőig jutott. Emellett nyolc egyéni és három páros ITF-tornán sikerült győznie.

2008 januárjában súlyos térdsérülést szenvedett az Australian Open első fordulójában, mivel egy rossz mozdulat következtében elszakadt az egyik keresztszalagja. Emiatt nyolc hónapig nem versenyzett, s a kilencvenkettedikről a négyszázhatvanötödik helyre esett vissza az egyéni világranglistán. A 2009-es szezon közepére visszakerült a legjobb százba, s kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően ezt követően is folyamatosan egyre előrébb lépett. Eddigi legelőkelőbb helyezését 2011 októberében érte el, amikor kilencedik volt a világranglistán.

Nem sokkal ezt követően azonban újabb súlyos sérülés érte, 2012 januárjában a folyamatos hátfájdalmai miatt elvégzett orvosi vizsgálat fáradásos törést állapított meg a gerince alsó tájékán. Három hónapig tartó felépülést követően tért vissza, de csak három mérkőzésen tudott pályára lépni, mert a stuttgarti torna második fordulójában aláfordult a jobb bokája az egyik labdamenet közben, aminek következtében két bokaszalagja elszakadt, kettő másik pedig meghúzódott. Augusztus végén versenyzett legközelebb, tehát újabb hét hónapot volt kénytelen kihagyni a pályafutásából.

Petković a hatodik német teniszezőnő, akinek sikerült bejutnia a Top 10-be, s az 1998-as szezon óta az első, aki az évet is ott zárta. 2011-ben a miami torna negyedik fordulójában legyőzte a világelső Caroline Wozniackit, ezzel tizenkét év szünet után először sikerült személyében egy német játékosnak diadalmaskodni a világranglista vezetője felett.

Sérülését megelőzően első számú játékosa volt a német Fed-kupa-válogatottnak, amelynek tagjaként 2011 májusában megkapta az úgynevezett Heart Award díjat a Fed-kupa küzdelmei során nyújtott lelkes és bátor játékáért.


Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

37. hét

szeptember 10. 0.00 és szeptember 13. 11.59 között: Casertai királyi palota

A jelölt cikk: Casertai királyi palota (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A casertai királyi palota

A casertai királyi palotát (olaszul Reggia di Caserta), a nápolyi Bourbon királyok egykori rezidenciáját VIII. Károly parancsára, Luigi Vanvitelli tervei alapján kezdték el építeni 1752. január 20-án. A 18. század legnagyobb európai építkezését 1780-ban, I. Ferdinánd uralkodása alatt fejezték be. Miután 1860-ban Két Szicília Királysága egyesült az Olasz Királysággal a palotát csak alkalmanként használták. 1919-ben III. Viktor Emánuel király az olasz népnek adományozta. A második világháborúban jelentős károkat szenvedett; restaurálásával csak 1958 körül készültek el. Az ekkor megnyílt múzeum magában foglalja a királyi lakosztályokat, az udvari színházat és a kerteket is. Pompája, méretei és a hozzátartozó kertek alapján a versailles-i, a madridi és szentpétervári mellett ez az egyik legnagyobb és legimpozánsabb királyi palota Európában. 1996-ban a Vanvitelli-vízvezetékkel és a casertai San Leucióval közösen felvették az UNESCO Világörökség listájára.

A casertai királyi palota építésében két Bourbon-házi nápolyi uralkodó játszott komolyabb szerepet: a VIII. Károly és I. Ferdinánd. A Bourbon-dinasztia első uralkodója, V. Fülöp spanyol király IV. (Navarrai) Henrik francia király leszármazottja volt. Második feleségétől, Pármai Erzsébettől született III. Károly, aki később VII. Károlyként a nápolyi trónra lépett. Miután V. Fülöp egészségi állapota megromlott (idegösszeomlás), felesége régensként átvette az ország vezetését. Az ifjú Károly trónra kerülése előtt Viktor Amadé szárd–piemonti király és Antonio Farnese pármai herceg halála nyitotta meg az utat az Appennini-félszigeten. 1732-ben I. Károly hercegként felvette Párma hercegének címét, majd 1734-ben az osztrákok felett aratott győzelme után VIII. Károly néven Nápoly és V. Károly néven Szicília királyává kiáltotta ki magát. Katonai győzelmei ellenére 1735-ben az osztrák örökösödési háborúkat lezáró bécsi békében a pármai hercegségről és toszkánai trónigényéről a nápolyi királyság megtartása érdekében le kellett mondania.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

szeptember 13. 12.00 és szeptember 16. 23.59 között: Exobolygó

A jelölt cikk: Exobolygó (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Az első exobolygó, amelyet közvetlenül sikerült megörökíteni

A Naprendszerünkön kívüli, vagyis idegen csillagok körül keringő bolygókat nevezzük extraszoláris bolygóknak, vagy röviden exobolygóknak.

Évszázadokon át az exobolygók léte csak tudományos feltételezés volt, bár a csillagászok általában hittek létezésükben, gyakoriságukat és hasonlatosságukat a Naprendszer bolygóihoz teljes homály fedte. Az első megerősített felfedezéseket az 1990-es évek elején tették. Az Extraszoláris bolygók enciklopédiájának (L'Encyclopédie des Planets Extrasolaires) interaktív katalógusa 2012. február 14-i bejegyzése szerint 760 exobolygót ismerünk 609 bolygórendszerben, illetve 100 többcsillagos bolygórendszerben. Ezek között számos magyar felfedezés is van. A 2007-ben felfedezett 60 bolygó között például hét magyar felfedezés volt.

Magyar csillagászok tervezték és üzemeltetik a HATNet távcsőhálózatot és kutatási programot, ezzel már tíznél több fedési exobolygót fedeztek fel. 2009-től Magyarországon kutatócsoport működik az exobolygók tulajdonságainak vizsgálatára, valamint a Piszkéstetői Obszervatórium távcsöveit korszerűsítik, alkalmassá téve őket exobolygókkal kapcsolatos észlelési munkára. 2002 óta minden évben több mint húsz új exobolygót fedeznek fel, a keresésbe amatőrcsillagászok is bekapcsolódtak, a 2008-as év júliusáig nyolc bolygót felfedezve. Eszközeink korlátai miatt évekig csak a legnagyobbak felfedezésére volt lehetőségünk, amelyek többsége a Jupiterhez hasonló gázóriás volt.

2011-ben csillagászok az exobolygók új osztályát fedezték fel, amik nem keringenek központi csillag körül. A Jupiter-méretű bolygókról úgy gondolják, hogy számuk meghaladhatja a csillagokét. Bár a magányos bolygó elképzelés már korábban megszületett, csak most sikerült ezt a gyakorlatban megfigyelni. Ez a tény befolyásolhatja a jelenlegi bolygókeletkezés modelljét is. A felfedezés egy japán-új-zélandi felmérés egyik eredményeként született, amit 2006/2007-ben végeztek a Tejútrendszer középső vidékének megfigyelésével. Ez tíz, szabadon mozgó bolygót mutatott ki, amik nagyjából Jupiter-méretűek. Az árva bolygónak is nevezett égitestek észlelése a gravitációs mikrolencse módszerével történt. A most felfedezett bolygók a Földtől nagyjából 10 000-20 000 fényév távolságban vannak. A tanulmány a Nature tudományos folyóirat 2011. május 19-i számában jelent meg.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

38. hét

szeptember 17. 0.00 és szeptember 20. 11.59 között: Hongkong

A jelölt cikk: Hongkong (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Hongkong látképe a Viktória-csúcsról

Hongkong Különleges Igazgatású Terület, röviden Hongkong egyike a Kínai Népköztársaság két különleges igazgatású területének (a másik Makaó). A 263 szigetből álló városállam a Dél-kínai-tenger partvidékén fekszik.

Területe Budapest kétszerese, míg lakossága Magyarország népességének körülbelül kétharmada. A Föld egyik legsűrűbben lakott területe. Lakóinak 93,6%-a kínai nemzetiségű, nagy részük a szomszédos Kuangtung tartományból származik.

Az első ópiumháború (1839–1842) után először csak a Hongkong-sziget került a Brit Birodalom fennhatósága alá, majd 1860-ban a Kaulung-félsziget és 1898-ban az Új területek is. A második világháborúban a japánok szállták meg, de a háború után újra a Brit Birodalom része lett. 1997-ben csatolták vissza Kínához. Az 1970-es évektől 2006-ig Hongkongban a „pozitív be nem avatkozásnak” nevezett gazdasági politikát követték. A gyarmati időszak jelentősen befolyásolta Hongkong kultúráját, amelyről gyakran állítják, hogy benne „találkozik Kelet és Nyugat”. Ugyancsak a gyarmati befolyásnak köszönhetően Hongkong oktatási rendszere egészen 2009-ig a britekét követte.

Hongkongnak a kínaitól eltérő, saját jogrendszere van – Alaptörvénynek (Basic Law) nevezett alkotmánnyal – saját pénzneme és bevándorlási törvényei. Közúti forgalmi szabályai is sajátosak (továbbra is a bal oldalon vezetnek). Csak a honvédelmi és diplomáciai ügyekben kötődik szorosan a Kínai Népköztársasághoz.

Hongkong egyike a világ kereskedelmi és gazdasági központjainak, kapitalista gazdasági rendszerrel. A hongkongi dollár 2010-ben a világ 8. legtöbbet kereskedett devizája volt. Egy főre jutó jövedelme egyike a legnagyobbaknak.

Hongkong híres többek között a filmművészetéről, a harcművészetekről, a kantopop zenéről, a kínai és nyugati elemeket változatosan ötvöző konyhájáról és felhőkarcolóiról.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

szeptember 20. 12.00 és szeptember 23. 23.59 között: 937-es busz (Budapest)

A jelölt cikk: 937-es busz (Budapest) (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A meghosszabbított útvonal a Vörösvári út (Bécsi út) környékén

A budapesti 937-es jelzésű autóbuszok a Közvágóhíd és a Vörösvári út megállóhelyek között közlekednek. Az éjszakai autóbuszvonal az óbudai Táborhegy térségét látja el. A vonalat a fővárosi éjszakai autóbusz-hálózat részeként a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. Éjszakánként egy irányban egyetlen járat közlekedik, kizárólag magaspadlós szólóbuszokkal – a vonal második szakaszán csak az igény bejelentése után.

Budapest éjszakai autóbuszvonal-hálózata 2005. szeptember 1-jén jelentősen átalakult, kibővült, majd 2006. november 3-án öt új vonalat hoztak létre, további négyet pedig meghosszabbítottak. A 901-es vonal leágazásaként, meghosszabbításaként ekkor alakították ki a 937-es vonalat. A második vonalszakasz lényegében a nappali 137-es vonal egy részével azonos. Ezt a sajátos, Y alakú hurkot két korábbi vonal, a 37E és 37M összevonásával hozták létre. Az Erdőalja úti és a Máramaros úti buszfordulókat (ezekre utalt az E, illetve M jelzés) az 1950-es, 1960-as években építették ki.

Ezen a gyér forgalmú szakaszon rugalmas (más néven igényvezérelt) közlekedési rendszert vezettek be: az autóbuszok az Y alakú vonal két ága közül csak azt járják be, amelyről ezt az utazni kívánók kérik – a járművön az autóbusz-vezetőtől vagy telefonon a fődiszpécsertől – az ehhez hívható telefonszámot a megállókban elhelyezett menetrendi tájékoztatókban ismertetik.

A 937-es vonal a részben rögzített útvonalú, fix menetrendű, nyílt rendszerű, a hagyományos tömegközlekedést kiegészítő rugalmas közlekedési rendszerek csoportjába tartozik. Alakja szerint a hurokban végződő, részleges körirányú autóbuszvonalak közé sorolható.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Az európai autómentes nap idejére. – CsGábor[±]  2011. november 20., 21:48 (CET)

39. hét

szeptember 24. 0.00 és szeptember 27. 11.59 között: USS Franklin (CV-13)

A jelölt cikk: USS Franklin (CV-13) (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
USS Franklin

A USS Franklin (becenevén Big Ben) az Egyesült Államok Haditengerészetének egyik Essex osztályú repülőgép-hordozója volt — az Amerikai Egyesült Államok tizenharmadik repülőgép-hordozója a második világháborúban. Ez volt az ötödik olyan hajó, amely a Benjamin Franklinről kapott USS Franklin nevet viselte. Egyes vélemények szerint nevét az amerikai polgárháborúban vívott franklini csatáról kapta volna, de a washingtoni Tengerészeti Történelmi Központ (Naval Historical Center) ezt cáfolja. A második világháborút túlélt repülőgép-hordozók közül a CV-13 rongálódott meg a legsúlyosabban. A hajót ért támadást eleveníti fel A különítmény című 1949-es film Gary Cooper főszereplésével.

A Franklint 1942. december 7-én kezdték építeni a Newport News-i Newport News Shipbuilding hajógyárban. 1943. október 14-én, Mildred H. McAfee alparancsnok jelenlétében bocsátották vízre, és 1944. január 31-én, James M. Shoemaker kapitány parancsnoksága alatt állították hadrendbe. Első legénységének tagjai közt voltak olyan, besorozott zenészek is, mint Saxie Dowell és Deane Kincaide, akik egy sorsolás eredményeként kerültek ide.

A USS Franklin első útja Trinidad szigetéhez vezetett. Nem sokkal később a San Diegó-i 27.7-es hajócsoporthoz (Task Group) került, és legénysége intenzív kiképzést kapott, hogy hadszolgálatba léphessen. Júniusban a hajó Pearl Harbort érintve Eniwetokhoz hajózott, és ott csatlakozott az 58.2-es hajócsoporthoz.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

szeptember 27. 12.00 és szeptember 30. 23.59 között: Rudolf Caracciola

A jelölt cikk: Rudolf Caracciola (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Rudolf Caracciola első feleségével, Charlotte-tal egy 1931-es versenyen

Rudolf Caracciola, teljes nevén Otto Wilhelm Rudolf Caracciola (Remagen, 1901. január 30.Kassel, 1959. szeptember 28.) német autóversenyző, háromszoros Európa-bajnok, az európai autóversenyzés Formula–1 előtti legsikeresebb versenyzője. Grand Prix-karrierje előtt hegyi versenyeken is Európa-bajnoki címet szerzett, ugyancsak háromszor.

Teljes Grand Prix-karrierje alatt mindössze két csapat, a Mercedes-Benz és az Alfa Romeo alkalmazta, utóbbi csak egy szezonban. Beceneve a Caratsch, illetve a Regenmeister volt. Az előbbi olasz eredetű vezetékneve németesített, egyfajta becézett formája, az utóbbit pedig esőben nyújtott jó teljesítményéért kapta.

Versenykarrierje az 1920-as évek elején kezdődött, amikor a Fafnir nevű autógyárnál volt tanonc. Ekkor eleinte motorkerékpárokkal, majd autókkal versenyzett. Első két hegyi Európa-bajnoki címét a Mercedes-Benz versenyzőjeként érte el, a harmadikat már az olasz Alfa Romeo színeiben.

Komolyabb Grand Prix-karrierje 1926-ban kezdődött, amikor megnyerte az első német nagydíjat. 1926-tól 1931-ig, amikor már az idény bizonyos versenyeit már külön, egy Európa-bajnokság részeiként értékelték, privátként indult egy Mercedes-Benz-zel, majd 1932-re az Alfa Romeóhoz szerződött. 1933-tól ismét a Mercedes-Benz alkalmazta, immár a gyári csapatban. Európa-bajnoki karrierje rendkívül sikeresen alakult, 1935-ben, 1937-ben és 1938-ban is győzni tudott. Ha szigorúan a bajnokság kimenetelébe beleszámító versenyeket nézzük, 24 versenyen indult, ezek közül tízet megnyert. E versenyek több mint kétharmadán, 17-szer állt dobogóra. Győzött számos, a bajnokságba be nem számított versenyen is.

A második világháború befejezése után még visszatért az autóversenyzéshez. Szeretett volna elindulni az 1946-os indianapolisi 500-on, azonban egy edzésen súlyos fejsérüléseket szenvedett, így a versenyre már nem tudta kvalifikálni magát. 1952-ben még rajthoz állt egy svájci sportautó-versenyen is, ám ezen is balesetet szenvedett.

1959-ben, 58 évesen, májelégtelenségben halt meg.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Szept. 28. a halálának évfordulója. - RepliCarter   Hagyj üzenetet 2012. június 11., 08:55 (CEST)

40. hét

október 1. 0.00 és október 4. 11.59 között: Közönséges barázdásbálna

A jelölt cikk: Közönséges barázdásbálna (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Ceatacea) rendjéhez, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjéhez és a barázdásbálna-félék (Balaenopteriidae) családjához tartozó faj. A sziláscetek alrendjébe tartozó közönséges barázdásbálna csaknem 27 méteres hosszúságával a kék bálna (Balaenoptera musculus) után a második legnagyobb, ma is élő állatfaj. Roy Chapman Andrews amerikai természettudós az 1910-es években a közönséges barázdásbálnát „a tengerek agárjának” tartotta, mivel amikor az állatot üldözőbe vették, áramvonalas testfelépítésével gyorsan és könnyedén menekült el.

Hosszú és karcsú teste hátán barnásszürke, hasoldalán világos színű. Jelenleg két érvényes alfaját különítik el, az egyik azonban két olyan populációra oszlik, hogy annak további felosztása is indokolttá válhat. A közönséges barázdásbálna csak a jéggel borított „mezőket” és az óceánokon levő üres, élettelen helyeket kerüli el. Az állományok legnagyobb sűrűsége a mérsékelt övezetekben és a sarkok körül található. A tápláléka rajokban élő kis halakból, kalmárokból és kis rákokból tevődik össze (mint amilyenek a Mysidacea-fajok és a krillek).

Mint a többi nagytestű bálnát, ezt a bálnafajt is nagy számban vadászták a 20. században, emiatt a veszélyeztetett fajok listájára került. 1904–1979 között a déli féltekén csaknem 750 000 közönséges barázdásbálnát öltek meg. Manapság már csak mintegy 15 000 példány él ezen a helyen. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) felfüggesztette e bálnafaj vadászatát, hogy megvédje a fajt a kihalástól. Ennek ellenére Izland és Japán nem hagyott fel vadászatukkal; 2009-ben Izland 125 közönséges barázdásbálnát ölt meg a vadászszezon alatt. 2008–2009 között Japán egyetlen példányt fogott a Déli-óceánban. Grönlandon a bennszülötteknek – hagyományaikra való hivatkozással – engedélyezték a bálnavadászatot. A világ közönséges barázdásbálna állománya összesen körülbelül 100 000–119 000 állatból áll. A hajókkal való ütközések és az ember által okozott zajok nehezítik e faj korábbi állományméretének a visszaállását.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Október 4. az állatok világnapja, ezért ide védett állatot javaslok. Andrew69.     2012. január 4., 15:50 (CET)

október 4. 12.00 és október 7. 23.59 között: Sumer művészet

A jelölt cikk: Sumer művészet (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Fogadalmi dombormű Tellóból, i. e. 2400 körül, Párizs, Louvre

Sumer művészetnek nevezik az ókori Mezopotámiában a korai dinasztikus korban és az úgynevezett sumer reneszánsz idején készült műalkotások összességét. A korai dinasztikus kornak három fázisát különböztetik meg. Az első egy meglehetősen hosszú, kétszáz éves időszak volt i. e. 2900 és i. e. 2700 között. A második szakasz i. e. 2700-tól i. e. 2600-ig tartott, a harmadik i. e. 2600-tól i. e. 2340-ig. Eközben a városias települések sűrűsége és mérete is megnövekedett: úgy tűnik, i. e. 2500-ra a népesség nyolcvan százaléka legalább negyven hektáros városokban lakott. A korai dinasztikus korszak gazdasági és művészi fejlődésének főszereplője néhány, Uruk (mai nevén Varka, Irak) térségében épült város, mint például Ur (Tell el-Mukajjar, Irak), Ningirszu, Lagas (el-Hiba, Irak), Umma (Tell-Dzsóha, Irak), Nippur és Kis (Tell al-Uhajmir, Irak), valamint a Dijála folyó völgyének néhány települése, köztük Esnunna (Tell Aszmar, Irak) és Tutub (Khafádzsa, Irak).

A korai dinasztikus korból több templomot ismerünk, ezeket évezredeken át a korábbi templomok romjaira építették. A legjelentősebb templommaradványokat Khafádzsában, Máriban (Tell-Hariri, Szíria), Eriduban (Abu Sahrein, Irak) és Ubaid városában tárták fel. Alaprajzuk fejlettebb, bonyolultabb mint a korábbi korokban. A korai dinasztikus kor I. fázisában virágzásnak indult a kőmetszés művészete. Elterjedtek és a köztisztviselők megszokott eszközeivé váltak a pecséthengerek. A II. fázisban az alakok még vonaljellegűek, a nagyobb felületeket, például az állatok testét még laposan, a síkból alig kiemelve ábrázolták — a plasztikusan kidolgozott figurák a III. fázisban jelentek meg. A pecséteken leggyakrabban egymással harcoló állatokat és fantasztikus lényeket láthatunk. A kőszobrokat, amelyekről azt hitték, hogy saját életük van, kivétel nélkül a templomok számára faragták. A korai dinasztikus kor I. fázisában alakult ki az a később elterjedt szokás, hogy a hívők az istenség előtt saját magukat helyettesítő szobrokat állítottak fel. A test alakját geometrikus formákra egyszerűsítették. Ez a sematikus szobrászat a Dijála-folyó völgyében és Mezopotámia déli részén terjedt el. A kor jellemző kőszobrászati alkotásai voltak a háborús sztélék és a fogadalmi domborművek. A korai dinasztikus kor III. fázisában a kőszobrászat teljesen átalakult: a szobrászok finomították kőfaragó technikájukat és naturalisztikusabb ábrázolásra törekedtek. A formák lekerekedtek, a részleteket pontosabban kidolgozták. Az i. e. 3. évezredben jelentősen fejlődtek a fémműves technikák is, főleg a bronz megmunkálása.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

41. hét

október 8. 0.00 és október 11. 11.59 között: Cartoon Network Közép- és Kelet-Európa

A jelölt cikk: Cartoon Network Közép- és Kelet-Európa (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Cartoon Network
Kelet-Közép-Európa logója

A Cartoon Network Kelet-Közép-Európa (románul: Cartoon Network Europa Centrală şi de Est) a Cartoon Network rajzfilmcsatorna magyar-román adásváltozata, amely Romániában, Magyarországon és Moldovában érhető el, 1993. szeptember 17-e óta. Jelenleg a csatorna Magyarországon a legtöbb szolgáltatónál 6 és 21 óra között fogható magyar és angol nyelven (a DIGI-nél románul is); további műsoridőben a TCM nevű filmcsatornát sugározzák. Néhány magyar kábelszolgáltatónál és Romániában viszont a nap 24 órájában sugároz.

Magyarországon első gyerektévéként, 1993. szeptember 17-én indult a csatorna. Ekkor még a Cartoon Network Európa adását lehetett fogni angol nyelven 6–22 óráig. Este 10 után a TNT-t lehetett fogni, szintén angolul. A ’90-es évek elején-közepén még csak műholdon lehetett fogni, ott viszont kódolatlanul. A Magyar Narancs olvasói 1999-ben az év legjobb műholdas csatornájává választották a Cartoon Networköt.

1998-ban a CN Európából kivált Lengyelország, Magyarország és Románia adása. Abban az évben október elsején délben (Romániában az időzónák miatt 13 órakor) ugyanis e három ország külön adást kapott. Eleinte mindhárom országban részben saját, részben angol nyelven futottak a műsorok. Az adás sugárzása Varsóból történt napi 18 órában a következő műsorokkal: Scooby-Doo és a 13 szellem, Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki, A Scooby-Doo-show, Scooby-Doo, merre vagy?, Tom és Jerry, Bolondos dallamok, Droopy, a szuperdetektív, Dini, a kis dinoszaurusz, Turpi úrfi, Flúgos futam, Tom és Jerry gyerekshow, A Jetson család, Maci Laci, Bolygó Kapitány új műsora, Dili Dolly kalandjai, Richie Rich, Az Addams család, Johnny Bravo, Boci és Pipi, Dexter laboratóriuma, Micsoda rajzfilm!, Süsü keselyűk, The Real Adventures of Johnny Quest, Két buta kutya. A közép-kelet-európai régió előbb vált ki a páneurópai régióból, mint az Egyesült Királyság. A csatorna első arculatai hazánkban 1993-tól 1999-ig a „Pepita”, 1999-től 2001-ig a „Squares (Powerhouse)” voltak. 1999-ben újabb sorozatokat mutattak be: Animánia, A Maszk, Én vagyok Menyus, Pindúr pandúrok, Heathcliff és Dingbat, Beetlejuice, Ed, Edd és Eddy, Dumb és Dumber, Flying Rhino Junior High, The Tidings.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

október 11. 12.00 és október 14. 23.59 között: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (musical)

A jelölt cikk: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (musical) (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (röviden: Képzelt riport vagy Popfesztivál) Déry Tibor azonos című kisregényének 1973-as magyar musicalváltozata. A kisregényt Pós Sándor alkalmazta színpadra, zenéjét Presser Gábor, dalszövegeit Adamis Anna szerezte. Ez volt a rockzenészként népszerű Presser Gábor első színházi munkája, a darab pedig az első sikeres magyar rockmusicalként utat nyitott a popzenének a magyar színházi és irodalmi életbe. A cselekmény egy amerikai rockfesztiválon bontakozik ki, középpontjában pedig egy magyar emigráns házaspár áll.

A tragikus musical 1973. március 2-i vígszínházi bemutatója után azonnal kritikai és kasszasiker lett hazai és (a vendégjátékoknak köszönhetően) európai szinten is. A premier óta számos magyarországi és európai színpadon bemutatták; angolul először az USA-ban láthatta a közönség 1986 márciusában. A Színházi kalauz szerint ezen bemutatók sorából „kiemelkedett Kovalik Balázs 1999-es szegedi színrevitele Juronics Tamás koreográfiájával, illetve Szikora János tartalmas, gondolatiságában letisztult szolnoki rendezése (2005)”.

Az előadástól függetlenül is nagy sikert értek el a musical dalai, amelyek közül többet felvett repertoárjába a Locomotiv GT. A darab rádiójáték változata is elkészült 1979-ben. A dalokat a mű 25. évfordulóján, Borlai Gergő vezetésével újították fel, így váltak egy újabb, koncertjellegű változat alapjává.

A darab — akár az alapjául szolgáló regény — az altamonti rockfesztivál eseményeit és Meredith Hunter meggyilkolását meséli el a disszidált házaspár szemszögéből, a cselekményt Montanába helyezve, párhuzamot vonva a kábítószermámorban úszó tömeg és a nyilaskeresztesek között.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

42. hét

október 15. 0.00 és október 18. 11.59 között: Spanyol polgárháború

A jelölt cikk: Spanyol polgárháború (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Köztársasági önkéntesek 1936-ban

A spanyol polgárháború a második világháborút megelőző egyik katonai konfliktus volt 1936. július 17. és 1939. április 1. között Spanyolországban. A polgárháború a második spanyol köztársaság elleni katonai puccskísérlet után tört ki, amelyet José Sanjurjo tábornok vezetett Manuel Azaña elnöklése idején. A lázadók puccskísérletét több konzervatív csoport is támogatta, mint például az Autonóm Jobboldal Spanyol Konföderációja (CEDA), de támogatták a monarchisták, a karlisták és a fasiszta Falange is.

A csak részben sikeres puccs után Spanyolország katonailag és politikailag is megosztott lett. Ettől kezdve Francisco Franco tábornok elhúzódó harcot folytatott az ország irányításáért a köztársaság baloldali kormányzata ellen, annak lojalista hívei pedig fegyveresen ellenálltak. A nacionalistákat a Harmadik Birodalom, Benito Mussolini Olaszországa és Portugália támogatta fegyverekkel és katonákkal, míg a köztársaságiaknak Mexikó és a Szovjetunió küldött segítséget. A többi európai hatalom be nem avatkozó politikát követett.

A háborút véres tisztogatások kísérték mindkét oldalon: az elfoglalt területeken a baloldaliakkal végeztek, hogy megszilárdítsák Franco hatalmát, a köztársasági oldalon pedig a jobboldaliakat üldözték. A háború az általa kiváltott indulatról és politikai megosztottságról lett híres. Több tízezer embert végzett ki mindkét fél politikai vagy vallási nézetei miatt, és a háború 1939-es befejeződése után a vesztes köztársaságiakkal kapcsolatba hozható embereket ítélték el a győztes nacionalisták.

A konfliktus a nacionalisták győzelmével ért véget, amely a demokratikus Spanyol Köztársaság végét jelentette, és sok tízezer baloldali spanyol menekült el az országból, jellemzően Dél-Franciaországba. Diktatúra jött létre Francisco Franco vezetésével, aki egészen 1975-ig irányította az országot. Az összes jobboldali pártot beolvasztották az új kormányzat rendszerébe.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

október 18. 12.00 és október 21. 23.59 között: K-pop

A jelölt cikk: K-pop (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A K-pop (가요, kajo) vagy koreai popzene többek között elektronikus, hiphop, pop, rock és R&B alapokon nyugszik és különálló zenei műfajként tartják számon.

A koreai popzene alapjai az 1920-as évek trot műfajára vezethetőek vissza, ezeket a dalokat a japán enkadalok befolyásolták. A második világháborút követően elkezdett megnőni az amerikai kultúra befolyása Koreában, ami a populáris zenére is kihatott. Az 1970-es évek hippi-kultúráját, valamint az 1980-as évekbeli balladák korszakát 1992-ben éles fordulópont követte, ekkor jelent meg a Seo Taiji & Boys nevű együttes, akik új alapokra helyezték a koreai popzenét, megalkotva a mainstream popdalok sikerformátumát.

A saját szokásrendszerével, különleges módon strukturált rajongótáborával és egyedi gyakornoki rendszerével külön szubkultúrát alkotó K-popot az úgynevezett idolegyüttesek (azaz fiú- és lányegyüttesek) dominálják, mint a Big Bang, a Beast, a Super Junior, a SHINee, a 2NE1, a Wonder Girls vagy a Girls’ Generation, de számos sikeres szólóelőadó is létezik, mint például PSY, Rain, BoA, Se7en, Jay Park, I Hjori, Pek Csijong vagy IU. A K-pop-ipart a kiadóként is funkcionáló ügynökségek irányítják, melyek közül piaci részesedés tekintetében a három legnagyobb az S.M. Entertainment, a YG Entertainment és a JYP Entertainment. A K-pop hatással van az ázsiai divatra, több előadó is divatikonnak számít.

A K-pop Ázsiában a legnépszerűbb, különösen Japánban, de a koreai hullám keretén belül, főképp az internetes megosztási lehetőségeknek és a cégek marketing-stratégiáinak köszönhetően a K-pop-előadók a világ többi részén is népes rajongótáborral bírnak. Európai és amerikai dalszerzők illetve producerek (például Quincy Jones, will.i.am, Ludacris és Swizz Beats) is felfigyeltek a koreai popzenére és írnak dalokat K-pop-előadóknak.

A K-pop leggyakoribb kritikája, hogy az előadókat „futószalagon gyártják”, a dalok többsége egynyári sláger, a dalszövegek felszínesek és az egész iparág túlzottan profitorientált, ami többször együtt jár azzal is, hogy az előadókkal méltánytalan szerződéseket kötnek a kiadók.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

43. hét

október 22. 0.00 és október 25. 11.59 között: 1907-es amerikai bankpánik

A jelölt cikk: 1907-es amerikai bankpánik (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Az 1907-es októberi bankpánik idején a Wall Streeten összegyűlt tömeg.

Az 1907-es pánik (Panic of 1907), vagy más néven az 1907-es bankárpánik (1907 Bankers' Panic) az Amerikában kialakult pénzügyi válság volt, amelynek során a New York-i értéktőzsdén az árak az előző évi csúcshoz képest majdnem 50%-ot estek. A pánik gazdasági recesszió idején tört ki, mikor sokan megrohamozták a bankokat és a trösztöket. A válság akkor terjedt ki az egész országra, mikor állami és helyi bankok valamint több üzletember is csődvédelmet kért maga ellen. A bankok megrohanásának fő oka az volt, hogy több New York-i bank lépéseinek eredőjeként csökkent a piac likviditása, emiatt megingott a betétesek bizalma, és ebben az időben hiányzott a rendszerből a végső hitelező.

A válság indulásakor elegendő, a United Copper által kibocsátott részvényt vásároltak fel, mellyel manipulálni tudták a piacot. Mikor ez a próbálkozás sikertelenül zárult, az ennek a pénzügyi hátterét megfinanszírozó bankokat sok ügyfél rohamozta meg befektetéseikért. Ez később az ezen bankokkal kapcsolatban álló pénzügyi szervezetekre is átterjedt, melynek következtében egy héttel később csődöt jelentett New York harmadik legnagyobb trösztje, a Knickerbocker Trust Company. Emiatt félelem alakult ki a trösztökkel szemben, s a regionális bankok kivették a New York-i bankokban tartott tartalékaikat. A pánik gyorsan országos méretűvé nőtte ki magát, s egyre több helyen vették ki az emberek a regionális bankokban elhelyezett betéteiket.

A válság tovább mélyült volna, ha J. P. Morgan bankár közbe nem lép, és nem köt le egy nagyobb összeget erre a célra a pénzéből, és nem szólít fel más bankárokat arra, hogy az amerikai bankrendszer megóvása érdekében ők is kövessék példáját. Ekkor még nem volt az Amerikai Egyesült Államoknak központi bankja, mely likviditást tudott volna vinni a rendszerbe. A válság szétterjedése novemberre megállt, bár később egy újabb válság indult, melynek az volt az oka, hogy egy brókercég sok olyan hitelt folyósított, melyek mögött biztosítékul a Tennessee Coal, Iron and Railroad Company (TC&I) részvényei álltak. A cég által kibocsátott részvények értékcsökkenésének megakadályozására a trösztellenes politikájáról híressé vált Theodore Roosevelt felvásárolta a céget. A következő évben Nelson W. Aldrich megalapította és vezette azt a bizottságot, mely beruházott a válság elcsendesítésébe, és olyan, a jövőbe mutató javaslatai voltak, mely a Federal Reserve System megalapításához vezettek.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Ide javaslom az 1907-es amerikai bankpánik cikket, mert a történtek 1907. októberében zajlottak. Andrew69.     2012. március 11., 08:13 (CET)

október 25. 12.00 és október 28. 23.59 között: Ludwig von Welden

A jelölt cikk: Ludwig von Welden (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Welden táborszernagy

Báró Ludwig von Welden (Laupheim, Württemberg, 1780. június 16.Graz, 1853. augusztus 7.) császári és királyi táborszernagy, utásztiszt, szállásmester, aki szabadidejében botanikával is foglalkozott. A Katonai Országleíró Iroda igazgatója, 1848 és 1851 között Bécs polgári és katonai kormányzója, a 20. gyalogezred tulajdonosa. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő osztrák tábornoka, 1849. április 12. és május 30. között az Itálián kívüli császári seregek főparancsnoka. Jelentős szerepet játszott az orosz intervenciós seregek Magyarországra behívásában. A hadseregben újításokat is bevezetett, főleg az utászoknál és a szállásmesterek munkájában. Számos kitüntetést érdemelt ki, így a Katonai Mária Terézia-rend tagja, a Lipót-rend lovagja, a Katonai Konstantin-, a Szent Móric- és a Lázár-rend tiszti keresztjének birtokosa.

Művelt, több nyelvet beszélő tisztként 1801-től 1851-ig az osztrák császári hadsereg meghatározó vezetője volt. Kiválóan beszélt németül, angolul, olaszul és latinul, de kisebb segítséggel értette a magyart is. Mint szenvedélyes botanikus, szolgálatának első éveiben Zárában tanulmányozta majdnem egész Dalmácia és Montenegró növényzetét, és eközben felfedezett néhány új fajt is. Német folyóiratoknak sokat írt botanikai kutatásairól, valamint a parkokról és az angol tájképi kertekről. Ő alakította ki a grazi Schlossberg parkját.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Welden tábornok cikkét tettem ide, hiszen október 26. Ausztria nemzeti ünnepe és ilyenkor katonai parádéval ünnepelnek. Egy osztrák katona kezdőlapos szerepeltetésével javaslom emeljük ünnepük fényét. Andrew69.     2012. március 11., 08:22 (CET)

44. hét

október 29. 0.00 és november 1. 11.59 között: Bionika a textiliparban

A jelölt cikk: Bionika a textiliparban (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Poliészterszál mikroszkóp alatt

A bionika a textiliparban kifejezés az élő természetben kifejlődött megoldásoknak a textil- és ruhaipar műszaki gyakorlatába való átültetését foglalja össze. A cikk ezekre mutat be példákat.

A bionika új, több szaktudományt átfogó tudományág, amely abból a megfontolásból indul ki, hogy a természetben fennálló természetes kiválasztódás az optimális megoldásokat jelenti egy-egy problémára. A bionika mint tudomány a 20. század második felében jelent meg, de a természetben található megoldások alapján már korábban is kifejlődtek olyan eljárások és készültek olyan termékek, amelyek a textil- és ruhaipar számára fontosak voltak és ma is használatban vannak.

A mesterséges szálasanyagok gyártásában alkalmazott szálképzést Hilaire de Chardonnet 1880-ban a selyemhernyó szálképzési módszere alapján fejlesztette ki. A selyemhernyó a szájnyílása alatti két nyíláson bocsátja ki a selyemszálat, ami a levegővel érintkezve megszilárdul, így valójában két összeragasztott, ún. fibroin szálból áll. A ragasztóanyag az ún. szericin, ezt a selyemfonal készítésénél kioldják, így két független szál marad vissza. Chardonnet, az első, textilipari feldolgozásra alkalmas mesterséges szálasanyag, a nitrát műselyem feltalálója ennek mintájára szerkesztette meg és szabadalmaztatta 1885-ben a szálképző fejet. A mesterséges szálasanyagokat ma is ilyen elven működő szálképző fejjel állítják elő. Apró lyukakon préselik ki azt a viszkózus folyadékot, ami a szál anyagát alkotja, és amit azután – az anyag tulajdonságaitól függően – kémiai (kicsapás) vagy fizikai (hideg ill. meleg levegő ráfúvásával) eljárással szilárdítanak meg

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

november 1. 12.00 és november 4. 23.59 között: Urartu

A jelölt cikk: Urartu (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Urartu területváltozásai vázlatosan

Urartu (asszír: Uruatri, Urarṭu, Urdḫu, Urardḫu, urartui nyelven: Biai[-nili] vagy Nairi, babiloni Uraštu, örményül: Ուրարտու, Owɹaɹtou, Owɹaɹdou, ejtsd Vourartu) ókori transzkaukázusi államalakulat az Örmény-felföldön, az i. e. 96. század között, amelynek megalakulását, virágzását és pusztulását az Újasszír Birodalom agresszív terjeszkedő politikájából adódó fenyegetettség idézte elő. A Kaukázus történetének ez a periódusa rendkívül fontos, mivel ekkor alakult ki az örmény nép, és e korra datálható a kartvéliek megjelenése is. Örményország közvetlen elődjének tekinti Urartut.

Mintegy két évszázados léte alatt folytonosan az asszírokkal háborúzott délen, eközben királyai nagyszabású hódító hadjáratokat vezettek északon egészen a Kaukázusig, később keleten Irán felé és nyugaton Anatólia felé is. Az i. e. 8. század első felében egyenrangú ellenfele volt Asszíriának, majd egy gyengébb periódus következett: a kimmerek megjelenése meggyengítette, és az asszír–szkíta szövetség megpecsételte sorsát. A hanyatlás II. Rusza idején újabb, de rövid virágkorba fordult, végül a médek önállósodásával, megerősödésével és a méd–babiloni szövetség létrejöttével Urartu a Méd Birodalom részévé vált.

Urartu nevének etimológiája megegyezik a bibliai Araráttal (’arārāt). Az urartu név asszír eredetű: az Örmény-felföldet hívták így a Van-tó és a Szeván-tó között, tehát feltehetőleg a hegy kapta a nevét Urarturól, és nem fordítva. Első említéseit az i. e. 13. század első felében írt asszír évkönyvekben találjuk Uruatri formában. Az Urartu név tulajdonképpen nem helyi és nem politikai, hanem asszír földrajzi fogalom. Az asszírok Urartu vagy Nairi földjének, illetve Urartu és Nairi királyságának nevezték a területet, miközben a helyiek Biainili vagy Nairi királyságról beszéltek. Az Urartu név azért maradt meg a köztudatban és a tudományos megnevezésben is, mert eredetileg minden, Urartura vonatkozó adatunk asszír forrásokból származott.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

45. hét

november 5. 0.00 és november 8. 11.59 között: Magyar szürke szarvasmarha

A jelölt cikk: Magyar szürke szarvasmarha (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Kormos magyar szürke bika

A magyar szürke szarvasmarha vagy magyar szürkemarha a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. A fajta létszáma a hatvanas években érte el mélypontját, azóta emelkedik. Húsa finom rostú, igen ízletes és garantáltan BSE-, azaz kergemarhakór-mentes, de az állatot ma elsősorban turistalátványosságnak tartják. A primigenius (őstulok) típusú szarvasmarhák podóliai fajtakörébe tartozik, annak leghíresebb, közepes testméretű képviselője. A 1318. század között Közép-Európa legkiválóbb hústermelője volt, állománya átvészelt súlyos történelmi időket, és évszázadokon át jelentős szerepet játszott a magyar gazdaságban. A magyar kormány 2008 őszén kezdeményezte az Európai Bizottságnál, hogy a „magyar szürkemarha húst” oltalmazott földrajzi jelzésként (OFJ) vegyék nyilvántartásba; ezt a Bizottság 2011. december 9-i 1300/2011/EU végrehajtási rendeletével meg is tette.

A kutatók régóta vitatkoznak a szürke marha eredetéről; általánosan elfogadott magyarázat máig sincs. A 19. századi tudósok szerint – közéjük tartozik Kubinyi Ferenc, aki az első történeti állattani munkát adta ki 1856-ban – a magyar szürke marha honfoglaló őseinkkel érkezett a Kárpát-medencébe. Feszty Árpád szürke marhákkal vont ökörfogatot ábrázolt körképén. Az ellenvélemények már korán megjelentek, hiszen az elmélet feltételezi a háziállatok évszázados változatlanságát, figyelmen kívül hagyja az élőlények változékonyságát, az életfeltételek módosító hatását. Ennek ellenére az elmélet sokáig tartotta magát, hiszen Hankó Béla még 1957-ben is ezt tartotta elfogadhatónak. Matolcsi János mutatta ki, hogy azok a csontleletek, amikre Hankó megállapításait alapozta, 13. és 14. századi töröktatár halomsírokból származnak, és számottevően különböznek a magyar szürke marha koponyájától. Bökönyi Sándor mutatott rá arra, hogy a legkorábbi, a hosszú szarvú magyar szürke marha létezésére utaló leletek 14-15. századiak. A kora Árpád-kori szarvasmarhaleletek arról árulkodnak, hogy őseink állatainak marmagassága átlagban mindössze 112 cm volt, és inkább a Képes krónika A magyarok bejövetele Pannóniába című miniatúráján látható kis testű, rövid szarvú egyedekre hasonlíthattak.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

november 8. 12.00 és november 11. 23.59 között: Enrico Caruso

A jelölt cikk: Enrico Caruso (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Enrico Caruso (születési neve Errico Caruso; Nápoly, 1873. február 25.1921. augusztus 2.) híres olasz operaénekes volt. Ő volt az első sztártenor, akit főleg a lemezfelvételei tettek híressé. Mivel nem kapott megfelelő képzést, a magas hangokkal problémái voltak, ezért a felső regiszterben valamiféle falzettet énekelt, amiért sokan csodálták. Legismertebb alakításai Ruggero Leoncavallo Pagliacci (Bajazzók) című operájában Canio szerepe és Puccini Bohéméletének Rodolfója voltak.

Enrico Caruso Nápoly nyomornegyedében született egy Piedimonte d'Aliféből bevándorolt szegény családban, egyes források szerint harmadik, más források szerint tizennyolcadik gyermekként. A többlakásos, komfort nélküli, egyemeletes ház, amelyben a szüleivel és testvéreivel lakott, a Via San Giovannello agli Otto Callira nyílt. Caruso születésekor az apja, Marcellino harminchárom éves volt, anyja pedig harmincöt. Marcellino, aki gyakran a bort választotta a nyomor enyhítésére, műszerész szakmunkás volt egy gyapotmagolaj- és tisztítottborkő-gyárban. Anyja, Anna Caruso nagyon vallásos volt, így gyakran ellátogatott a közeli templomba. Egy ilyen templomlátogatás mentette meg Enrico életét, ugyanis az anyjának elapadt a teje és nem tudta táplálni a csecsemőt, azonban egy épp a templomban jótékonykodó arisztokrata nő, akinek nemrég halt meg hasonló korú gyereke, felajánlkozott szoptatós dajkának. Így Enrico legtöbb testvérével ellentétben megélhette a felnőtt kort. A grófnő az elválasztás után is figyelemmel kísérte: ő tanította írni, olvasni, és pénzzel is segítette a családot.

Enrico születése után a Caruso házaspárnak még három gyereke született. A közvetlenül Enrico után született gyermek, egy kisfiú korán meghalt, majd 1876-ban született Giovanni, aki hosszú évekkel túlélte bátyját, utolsónak pedig egy Assunta nevű leány. Ezután a család egy tágasabb ingyenlakáshoz jutott Signor Meuricoffre bérházában, a Santa’Anna alle Paludi kerületben, de Anna Caruso ekkor azonban már nagyon beteg volt. Enrico imádta anyját, ezért sokat segített neki: vödörszám hordta helyette a vizet, és sokat tréfálkozott, hogy az egyre betegebb asszonyt felvidítsa.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

46. hét

november 12. 0.00 és november 15. 11.59 között: Mirror’s Edge

A jelölt cikk: Mirror’s Edge (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Mirror’s Edge egy belső nézetes platformjáték, amit az EA Digital Illusions CE (DICE) fejlesztett és az Electronic Arts kiadásában jelent meg. 2007. július 10-én jelentették be a játékot, és 2008 novemberében jelent meg PlayStation 3 és Xbox 360 platformokra, majd két hónappal később a Microsoft Windows változat is megérkezett. A játék az Unreal Engine 3 grafikai motort használja, amihez egy új bevilágítási eljárást dolgoztak ki az Illuminate Labs és a DICE programozói.

A játék meglehetősen élénk színű képi világgal rendelkezik, és abban különbözik a legtöbb belső nézetes játéktól, hogy többfajta mozgáslehetőséget enged meg a főhős számára, mint például különböző akadályok alatt átcsúszás, falakon futás vagy a szegélyeken egyensúlyozás, a képernyőn pedig nincsen semmilyen kijelző (HUD), valamint a játékos az egyes mozdulatsorok következtében a karakter kezét és lábát is megpillanthatja, ami a valódi mozgás illúzióját próbálja kelteni. A játék egy jövőbeli disztópia képét tárja a játékos elé, ahol a kormány mindent az ellenőrzése alatt tart, de létezik egy hálózat, aminek tagjai a futárok (runners), akik a cenzúrát kijátszva juttatják el a fontos üzeneteket az adott ügyfeleknek, és a főszereplő hölgy, Faith is csatlakozott hozzájuk. A futárokra jellemző, hogy a városban máshogy közlekednek: tetőkön keresztül, falakon futva, szellőzőjáratokban kúszva, az akadályok legyőzésében pedig a parkour által inspirált mozdulatok lesznek a játékos segítségére.

A Mirror’s Edge jellemzően pozitív fogadtatásban részesült, a Metacritic oldalán 44 értékelés alapján a PC-s változat 81 pontos átlaggal bír. A kritikusok díjazták a játék egyediségét, míg a gyenge történeti szál, a rövid játékidő és a játékmenet „trial and error” mivolta miatt kapott negatív kritikákat. 2010. április 1-jén jelent meg a játék oldalnézetes változata iPadre, kicsit később, szeptember 2-án pedig iPhonera.

A Mirror’s Edge a készítők elképzelései szerint egy trilógia alapjait képezné, az epizódokon átívelő történettel. Az eladási mutatók azonban nem váltották be az elvárásokat, így a folytatással kapcsolatban bizonytalan a helyzet, annak ellenére, hogy időről időre nyilatkozatokon keresztül megerősítik a második rész fejlesztésének tényét.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

november 15. 12.00 és november 18. 23.59 között: Luxori templom

A jelölt cikk: Luxori templom (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A templom délnyugat felől nézve

A luxori templom vagy lukszori templom (egyiptomi nyelven Ipet reszut, „déli hárem”) ókori egyiptomi templomkomplexum a Nílus keleti partján, Luxor városában (az ókori Thébában). A thébai háromság, Ámon, Mut és Honszu tiszteletére épült, akárcsak a közeli karnaki templomegyüttes. Az Újbirodalom idején az Opet-ünnep fő helyszíne volt.

A területen már a Középbirodalom kora óta templomok álltak. A ma álló templomot III. Amenhotep kezdte építeni uralkodásának közepe táján; a szentélyek, köztük az Amenhotep isteni születését ábrázoló képekkel díszített helyiség már a 30. évre, az uralkodó első szed-ünnepére elkészültek. II. Ramszesz idején a templom jelentős bővítésen esett át, később több uralkodó is kisebb bővítéseket végzett rajta. A 3. század végétől 7. századig római (bizánci) katonai táborként funkcionált, amelynek központi részén egy rövid ideig pogány templom, majd keresztény szentély is működött, majd az arab hódítás után az Abu el-Haggag mecset épült efölé. Így a luxori templom gyakorlatilag több mint 3000 éve megszakítás nélkül vallási jelentőségű helyként funkcionál.

A területen már legalább a XII. dinasztia óta Ámon szent helye, és korábban is templomok álltak itt; Hatsepszut is folytatott itt nagyobb építkezéseket, de ezeknek az épületeknek a nagy része nem maradt fenn. A ma álló templomot III. Amenhotep idején kezdték el építeni. A munkálatokat fáraó főépítészei, egy testvérpár, Szuti és Hór irányították. Először az épület legdélebbi magva épült fel, mely megemelt talapzaton áll, majd ez elé északra egy ún. napudvart építtetett, melyet minden oldalról oszlopsor övezett, és délen egy 32 oszlopos kisebb udvarba nyílt, mely a templomba vezetett. Megkezdődött egy 100 méter hosszú, 14 papiruszoszlopból (papiruszt utánzó formájú oszlopból) álló oszlopsor építése is, melyet – az Amarna-kor után – Tutanhamon uralkodása alatt fejeztek be.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

47. hét

november 19. 0.00 és november 22. 11.59 között: Hajdúdorogi székesegyház

A jelölt cikk: Hajdúdorogi székesegyház (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A székesegyház ikonosztázionja

A hajdúdorogi Istenszülő Bevezetése a Templomba székesegyház a hajdúdorogi megyés püspök székesegyháza, és ezáltal a magyar görögkatolikus egyház legrangosabb épülete. A történelmi feljegyzések röviddel Hajdúdorog első írásos említése, 1301 után Dorogegyháza névvel írnak a településről. Ez a név akkoriban arra utalt, hogy a településnek volt temploma. A mai, többször is átépített, restaurált székesegyház 17. századi alapokon nyugszik. Legutolsó, teljes felújítását 2006-ban fejezték be.

A háromhajós bazilikális elrendezésű templomot X. Piusz pápa 1912-ben emelte székesegyház rangjára. Belső terét a görögkatolikus liturgia hagyományai szerint alakították ki. Ennek legszembetűnőbb eleme a szentélyt a főhajótól elválasztó, több mint 200 éves képfal, azaz ikonosztázion. A 11 méter magasra törő, 54 képből álló ikonosztázion az ország egyik legértékesebb képfala.

Hajdúdorog lakóinak több mint 80%-a görögkatolikus vallású, emiatt a székesegyház a kilencezer fős város mindennapi életében is jelentős szerepet játszik, ünnepek idején pedig a hagyományok és szokások legfőbb színtere. A székesegyházba a legtöbb látogatót a nagy ünnepekhez kötődő körmenetek vonzzák, továbbá a karácsonyi Szállást keres a Szent Család és talán leginkább a húsvéti pászkaszentelés hagyománya.

1752 és 1772 között egyhajós templomnak építtette Bacsinszky András, későbbi munkácsi görögkatolikus püspök. A barokk stílusú épülethez az egész város megmozdult. A hajdúváros téglagyárat épített, hogy helyben gyártsák le a templomhoz szükséges 130 ezer téglát, és összesen 124 család hordta a meszet az építkezéshez. A török háborúkban megtépázott erődfal gyűrűjében 1772-ben fejezték be építését. A belső bútorzatot Jankovits Miklós faragta, Hittner Mátyás és Szűts János festette meg. A belső munkálatok 1816-ban fejeződtek be.

Az új templomban még hosszú évekig ószlávul vagy románul miséztek, ugyanis a magyar nem volt a görögkatolikus egyház elismert, hivatalos nyelve. Ebből a templomból indult el és kapta nevét is a hajdúdorogi mozgalom, amely kivívta, hogy Rómában a pápa is elismerje, függetlenítse a magyar nyelvű görögkatolikus egyházat. A mozgalom indulásakor romantikus stílusban kibővítették és átépítették a templomot, és az a harc eredményeként végül éppen 100 éve a hajdúdorogi egyházmegye székesegyháza lett. A templom címünnepét november 21-én tartják.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Ezt a helyet azért szeretném fenntartani a székesegyháznak, mert egyrészt idén 100 éves az egyházmegye; illetve november 21-én van a székesegyház címünnepe. Jojo

november 22. 12.00 és november 25. 23.59 között: Benjamin Britten

A jelölt cikk: Benjamin Britten (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Benjamin Britten (balra) és George Maran

Báró Edward Benjamin Britten (hivatalos megszólításban Baron Britten vagy Lord Britten), Aldeburgh bárója OM CH (Lowestoft, Egyesült Királyság, 1913. november 22.Aldeburgh, Egyesült Királyság, 1976. december 4.) angol zeneszerző, karmester, zongorista. Anglia Suffolk grófságában született. Apja fogorvos és egyben tehetséges amatőr zenész volt. Anyja énekes, éveken át a Lowestofti Kórustársaság titkára; Benjamin volt négy gyermekük közül a legfiatalabb. A zene szeretetét apja oltotta belé; tehetsége korán kibontakozott.

Már ötévesen megpróbálkozott a komponálással, első vonósnégyesét kilenc évesen írta. Zongoratanulmányait nyolcévesen kezdte el Ethel Astle helybeli tanárnőnél, két évvel később pedig a norwichi Audrey Alstonnál brácsázni tanult. Tizennégy éves korában szimfóniát, további vonósnégyeseket, zongoraszonátákat és dalokat írt. Zeneelméletet magánúton, Frank Bridge-től tanult. 1930-ban lett a Royal College of Music növendéke, ahol John Ireland volt a mestere. Első, nyomtatásban megjelent műve a Sinfonietta volt 1932-ben. Nagy hatással volt rá W.H. Auden, aki többek közt első operájának, a Paul Bunyannak a szövegkönyvét írta. A háború elől menekülve 1939-től 1942-ig az Egyesült Államokban élt, és ott írta Sinfonia da Requiemjét. Opera-zeneszerzőként a Peter Grimes bemutatója után (1945) figyeltek fel rá. 1953-ban II. Erzsébet koronázására írta Gloriana című operáját. 1947-ben részt vett az Aldeburgh-i Fesztivál szervezésében; ezt azóta évente megrendezik. Operahőseinek és dalciklusainak elsődleges ihletője Peter Pears tenorista volt, aki az 1930-as évek végétől szakmai és magánéletében egyaránt központi szerepet játszott.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Nov 22. születési évforduló. - RepliCarter   Hagyj üzenetet 2012. június 19., 08:39 (CEST)

48. hét

november 26. 0.00 és november 29. 11.59 között: Vándorsólyom

A jelölt cikk: Vándorsólyom (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A vándorsólyom (Falco peregrinus) a madarak (Aves) osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjába tartozó faja, Angola és az Egyesült Arab Emírségek nemzeti madara.

A sólyomfélék családjának egyik legnagyobb elterjedési területű képviselője. Körülbelül akkora, mint egy nagy testű varjú. Háta kékesszürke, hófehér hasán fekete, csepp alapú pettyek rendeződnek sorokba. Fekete fején ugyancsak fekete „bajusz” húzódik. Ahogy a többi madárevő ragadozó madárnál is megfigyelhető, a vándorsólyom nemi kétalakúsága is erőteljes: a tojó jóval nagyobb, mint a hím. A vándorsólyom főleg gyorsaságáról ismert: zuhanórepülés közben elérheti a 322 km/h sebességet is, ezzel a Föld leggyorsabb állata.

Költőterülete az arktiszi tundrától a trópusokig terjed. Majdnem a teljes Földön megtalálható, kivéve a leghidegebb sarki területeket, az igen magas hegységeket, a legforróbb esőerdőket és Új-Zélandot — ezzel a világ legelterjedtebb ragadozó madara. Magyar, angol és tudományos neve egyaránt arra a tulajdonságára utal, hogy északi populációjának egyedei igen vándorló kedvűek. A természettudósok 17–19 alfaját különböztetik meg. Még nem tisztázott, hogy a sivatagi sólyom, más néven berber sólyom (Falco pelegrinoides) külön faj-e, vagy a vándorsólyom két afrikai alfajának egyikéhez tartozik-e.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

november 29. 12.00 és december 2. 23.59 között: Gaetano Donizetti

A jelölt cikk: Gaetano Donizetti (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Gaetano Donizetti (Bergamo, 1797. november 29.Bergamo, 1848. április 8.) olasz zeneszerző. Gioacchino Rossini és Vincenzo Bellini mellett az olasz bel canto korszak legnagyobb, legtermékenyebb operakomponistája volt.

Szegény család ötödik gyermekeként született. Kezdetben Simon Mayr tanítványa volt, majd Stanislao Mattei atyához került Bolognába ellenpontot tanulni. Első operáját (Pügmalion) 1816-ban írta, de az 1818-ban komponált Burgundiai Henriket hamarabb mutatták be. Kezdetben Bartolomeo Merelli volt a szövegkönyvírója, de ötödik közös művük (Granadai Zoraida) sikertelensége után Felice Romanival, a kor legjelentősebb librettistájával kezdett dolgozni. Másik jelentős munkatársa Jacopo Ferretti volt. 1827-ben szerződést kötött Domenico Barbajával, a nápolyi színházak impresszáriójával, így egy időre a dél-itáliai városba költözött. Itt ismerkedett meg Vincenzo Bellinivel, akivel barátságot kötött ugyan, de a színpadon mindvégig riválisok maradtak. Rossini visszavonulása (1829) és Bellini korai halála (1835) után Donizetti lett az olasz opera korlátlan és rivális nélküli ura. 1834–1839 között a nápolyi konzervatórium ellenponttanára volt. Miután nem kapta meg a konzervatórium vezetői állását, illetve miután a cenzúra betiltotta Polyutus című operáját, a nápolyi életből kiábrándulva Párizsba ment, ahol egyaránt írt vígoperákat (Az ezred lánya) és – a francia közönség óhajának eleget téve – nagyoperát is (A kegyencnő). Párizsból kisebb-nagyobb utakat tett, így Bécsbe is, ahol 1842-ben oly nagy sikerrel vezényelte a Linda di Chamounix-t, hogy a császár kinevezte udvari karmesternek, kamarazenei igazgatónak és udvari zeneszerzőnek. 1845 nyarán mutatkoztak rajta először az elmezavar jelei. 1846 februárjában egy Párizs melletti szanatóriumba szállították, ahonnan hozzátartozói csak hosszas utánajárás után tudták hazavinni Bergamóba. 1848. április 8-án, szülővárosában érte a halál.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Nov. 29. születési évforduló. - RepliCarter   Hagyj üzenetet 2012. június 19., 08:47 (CEST)

49. hét

december 3. 0.00 és december 6. 11.59 között: Ronnie O’Sullivan

A jelölt cikk: Ronnie O’Sullivan (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Ronnie O’Sullivan, teljes nevén Ronald Antonio O’Sullivan (Wordsley, West Midlands, 1975. december 5. – ) angol sznúkerjátékos, négyszeres világbajnok. Rendkívül gyors, támadó szellemű játékstílusa miatt kapta a Rocket (rakéta) becenevet.

Hivatásossá 1992-ben, tizenhét évesen vált, első szezonja után az ötvenhetedik helyen állt. Először a 2002–03-as szezonban volt világelső, ezt később még négyszer mondhatta el magáról. A sportág legjelentősebb versenyei közül a világbajnokságot négyszer (2001, 2004, 2008, 2012), a UK Championshipet háromszor tudta megnyerni. Ő egy nem pontszerző versenysorozat, a Premier League Snooker rekordere — ezen 2011-ben tizedszer sikerült az élen végeznie.

Mind a százas sorozatok összetett listáján, mind a jövedelmi listán ő a második Stephen Hendry mögött. Előbbiben 678-nál jár, utóbbiban közel hétmillió eurónál. Hendryvel holtversenyben övék a legtöbb maximum break (147), ezt hivatalos versenyen tizenegyszer lökte végig.

Többen a sznúker történetének egyik legjobb játékosának tartják, de számos tettével ellenszenvet is váltott ki; a legismertebb ilyen eset az volt, amikor egy Hendry elleni összecsapáson önnön játékával elégedetlenül összecsomagolt, és elhagyta a helyszínt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

december 6. 12.00 és december 9. 23.59 között: Csebol

A jelölt cikk: Csebol (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Samsung Town, a Samsung központi irodaházai Szöulban

A csebol (재벌, nemzetközi átírással chaebol) a családi alapítású dél-koreai óriásvállalatok megnevezése. A szó a „gazdagság, tulajdon” jelentésű cse (재) és a „klán” jelentésű bol (벌) összetétele. A kifejezés első ismert említése 1984-ből származik. A csebolokat irányító családok befolyásosak és rendkívül gazdagok, ezek a vállalatok pedig nagy hatást gyakorolnak Dél-Korea gazdaságára, a Samsung cégcsoport bevételei például az ország GDP-jének 20%-áért felelősek. Közismert csebol cégcsoportok még például a Hyundai, az LG, a Daewoo és az SK.

A csebolok nem ritkán egymástól teljesen eltérő gazdasági ágazatokban is tevékenykednek, így például az elektronikai eszközök gyártásáról ismert Samsungnak egy időben autógyára is volt, de divatmárkával és szállodalánccal is rendelkezik. Az LG Group a szórakoztatóelekronikai és telekommunikációs eszközökön túl a vegyi anyagok és a műanyagok piacán is jelen van. A Hyundai áruházlánccal is rendelkezik. Egy-egy csebol akár 20–50 céget is összefoghat.

A csebolokat számos kritika is éri, a hatalmukkal visszaélés, a gazdaságban betöltött túlzott vezető szerepük, kormányzati kapcsolataik, vitatott üzleti etikájuk és a korrupció miatt. A konkrét bírálatoktól eltekintve is, a csebolok uralta nemzetgazdaság egésze meglehetősen távol áll nem csak a szabadversenyes piaci gazdaság ideálisnak tartott képétől, hanem a jelenlegi globális, illetve a nyugati gyakorlattól is, különösen ami a független kis- és középvállalatok önálló lehetőségeit illeti.

A koreai televíziós sorozatokban (főként a Hamupipőke-jellegű történetekben) gyakran játszanak főszerepet fiktív csebolcsaládok, de mozifilmek is készültek a témában, amelyek meglehetősen sötét képet festenek a csebolokról.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

50. hét

december 10. 0.00 és december 13. 11.59 között: Sven Hedin

A jelölt cikk: Sven Hedin (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Sven Hedin

Sven Anders Hedin (Stockholm, 1865. február 19. – Stockholm, 1952. november 26.) svéd földrajztudós, térképész, felfedező, író. Apja, Ludwig Hedin Stockholm főépítésze volt. Húsz éves korában hét hónapig házitanítóskodott Bakuban egy svéd családnál. Hazatérése előtt beutazta Perzsiát, és eljutott Bagdadig is. Tanulmányai befejezte után négy expedíciót vezetett Közép-Ázsiába, beutazta a mai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület addig Európában ismeretlen vidékét és Tibetet. Útjai során felfedezte az 1500 éves Dandan Ujlik és Karadung romvárosokat Hotántól északkeletre a Takla-Makán sivatagban. Megtalálta a Boszten-tavat, Közép-Ázsia egyik legnagyobb belső tavát. Végighajózott a Jarkend-darja, a Tarim és a Koncse-darja folyókon. Pontos térképet készített a Tarimról, és behatóan vizsgálta a folyó alsó szakaszát. A Lop-sivatagot bejárva rátalált Loulanra, a Selyemút egykor fontos állomására a kiszáradt Lop-nór közelében. Hedin írt először a Lop-sivatagban talált jardangokról (szél által formált, agyagos kőzetekből álló tanúhegyek). Felfedezte a Transzhimaláját (róla nevezték – bár rövid ideig – Hedin-hegységnek), megtalálta a Brahmaputra, az Indus és a Szatledzs forrásvidékét. A Kínai nagy fal maradványaira bukkant a Tarim-medence sivatagjában. Bebizonyította, hogy a Lop-nór medre azért változott, mert a Tarim alsó szakaszának folyásiránya megváltozott. Tereptapasztalatai és térképvázlatai alapján készült el Közép-Ázsia pontos térképe. Saját fényképfelvételeivel, akvarelljeivel és rajzaival illusztrált izgalmas útibeszámolókat írt. A Sven Hedin-gleccser viseli nevét az Ellesmere-szigeten Nunavut közelében, a Princess Marie Bay-től északra. A Hold egyik kráterét, a Hedin cratert róla nevezték el. A Gentiana hedini (encián), a Longitarsus hedini és Coleoptera hedini (bogarak), a Fumea hedini Caradja (pillangók), a Dictyna hedini (pókok), a Tsaidamotherium hedini (fosszília) és a Lystrosaurus hedini elnevezések a kínai tudósok elismeréséről és tiszteletéről tanúskodnak.

Hszincsiang és Tibet legjobb ismerőjének tartották. Uralkodók, politikusok és földrajzi társaságok versengtek, hogy találkozzanak vele, és értékes információkat szerezzenek Ázsia ezen részeiről. Számos kitüntetéssel jutalmazták, és anyagi támogatást is kapott felfedező útjainak finanszírozására. 1902-ben örökletes nemesi rangot kapott. 1905-ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, 1909-ben a Svéd Hadtudományi Akadémia tagja lett, és szavazata volt a Nobel-díj Bizottságban. A Porosz Tudományos Akadémia is felvette tagjai közé. Kívánsága szerint halála után létrehozták a Svedin Hedin Alapítványt. Életművét beárnyékolta politikai állásfoglalása: szimpatizált a nemzetiszocializmus eszméivel; többször is találkozott Hitlerrel.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

december 13. 12.00 és december 16. 23.59 között: Fántermő szegfűgombácska

A jelölt cikk: Fántermő szegfűgombácska (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A fántermő szegfűgombácska (Marasmiellus ramealis) a kalaposgombák rendjén belül a szegfűgombafélék családjába tartozó Marasmiellus nemzetség egyik gombája. A fajt korábban külső jegyei miatt a szegfűgombák (Marasmius) nemzetségébe sorolták, azonban nem jellemző rá az a szegfűgomba-fajoknál tapasztalható jelenség, hogy a kiszáradt, összezsugorodott termőteste nedvesség hatására újraéled és spórákat termel.

Kalapja mindössze 4‑10, legfeljebb 12 mm átmérőjű, eleinte domború, majd közepe később kiterül, köldökösen bemélyed, idős példányokon egészen lapossá válik. Színe fehéres, krémszínű, középen barnás vagy hússzínű, felszíne finomszemcsés lehet. A kalap pereme gyakran ráncos, áttetszően bordázott és bőrszerűen szívós. Lemezei ritkán állnak, fehéresek vagy krémszínűek, anasztomizálnak (a lemezsíkra merőleges összeköttetések láthatók rajtuk), szélesen illeszkednek a tönkhöz. Tönkje az általában hosszú tönkű Marasmius-fajokkal szemben a kalappal nagyjából megegyező méretű, csupán 1‑1,5 (esetleg 2) cm hosszú és csaknem mindig vékonyabb 1 mm-nél. Sokszor kissé excentrikusan kapcsolódik a kalaphoz; függőlegesen elhelyezkedő ágakon vagy a gallyak alsó oldalán kifejlődve görbe, nem ritkán 180°-ban visszahajló tönköt növeszt. A tönk is fehéres színű, tövénél viszont húsvörös vagy okkersárgás is lehet; felszíne többnyire pelyhes-korpás. A gomba húsa nagyon vékony, íze és szaga jellegtelen.

A gombagyűjtők számára értéktelen apró mérete miatt. Spórapora fehér, spórái orsó alakúak, méretük 8‑10 × 3‑3,5 μm. Az 1950-es évek végén svéd tudósok antibiotikus hatású vegyületet mutattak ki a gombában; az újonnan felfedezett anyagot az akkor elfogadott nemzetségnév (Marasmius) után marazinnak nevezték el.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

51. hét

december 17. 0.00 és december 20. 11.59 között: Diósgyőr-Vasgyár

A jelölt cikk: Diósgyőr-Vasgyár (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Tiszti lakás, Kabar utca 6–8.

Diósgyőr-Vasgyár vagy a diósgyőr-vasgyári kolónia, a helyiek szóhasználatában Vasgyár, Miskolc egyik városrésze. Létrejötte a Diósgyőri Vasgyár létesítéséhez és fejlődéséhez kötődik. A Diósgyőr-Vasgyár név jelentheti magát a gyárat, a lakótelepet (manapság már inkább ezt), vagy mindkettőt egyszerre.

Az új vasgyár felépítésére vonatkozó állami elhatározás 1867 végén született meg, és a Diósgyőr közigazgatási területére telepítendő gyár mellett Péch Antal már az első tervrajzán is feltüntette a kolóniát, azt a lakótelepet, ahol a gyári dolgozók és családjaik élhetnek. A házakat zömmel vörös tégla falazattal látták el, elhelyezésüknél pedig a legcélszerűbb, négyszöghálós megoldást választották. Az egyenes utcák alkotta, egymást derékszögben metsző úthálózatban a beépítést ikerházas vagy fésűs, kertvárosi jellegű elhelyezéssel valósították meg. A gyári vezetők (tisztek, főtisztek) számára nagyobb, kényelmesebb házak épültek, de a munkások számára tervezett lakházak is a kor általános színvonala fölött álltak. A lakótelepen széles körű intézményhálózat is megvalósult. Építettek óvodát és iskolákat, korszerű kórházat, gyógyszertárat, közfürdőt, postát, munkáséttermet, könyvtárat, olcsó beszerzést biztosító kereskedelmi létesítményeket és templomokat. A kolónia már 1900-ban a monarchia legkorszerűbb lakótelepének számított. A kolónia többször is megpróbált elszakadni Diósgyőrtől, amelyhez közigazgatásilag tartozott, de ez a törekvése nem járt sikerrel. A kolóniát 1945 januárjában – több környező településsel együtt – Miskolchoz csatolták. Ezzel a lépéssel jött létre Nagy-Miskolc. A városrész állapota a diósgyőri kohászat megszűnése óta folyamatosan romlik, lakossága – nem kevés szociális gondot okozva – cserélődik. A házak állaga – a karbantartás és a gondoskodás elmaradása miatt – egyre rosszabb lesz, több bezárt, magára hagyott létesítménnyel együtt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

december 20. 12.00 és december 23. 23.59 között: Vezúv

A jelölt cikk: Vezúv (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Vezúv látképe Pompejiből

A Vezúv (olaszul: Vesuvio, latinul: Mons Vesuvius) Olaszország Campania régiójában, Nápolytól 9 km-rel keletre helyezkedik el. (A többi aktív európai vulkán – Etna, Stromboli, Vulcano, Izland és környékének vulkánjai, esetleg Szantorini – szigeteken található.) Az ókori görögök és rómaiak Héraklész szent hegyének tartották. Ismertségét elsősorban a 79-es kitörésének köszönheti, amelynek eredményeként hamuja és lávája eltemette Pompeji, Herculaneum, Oplontis és Stabiae római településeket. Azóta számtalanszor kitört (utoljára 1944-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb tűzhányójaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak.

A Vezúv az afrikai és az eurázsiai kőzetlemez ütközése (kollízió) eredményeként alakult ki. Az alpi hegységképződés közben mindkét lemez pereme összetöredezett; mikrolemezek váltak le róluk. A nagy lemezek közé szorult mikrolemezek bonyolult elfordulások és eltolódások rendkívül nehezen rekonstruálható sorozata közben rendszeresen egymásnak ütköztek, illetve részben ütköznek még ma is. Az észak felé nyomuló afrikai lemez és az Európa pereméről letört apúliai mikrolemez közé szorult az ibériai mikrolemez csücske, és ahogy a rendelkezésére álló hely fogy, ez a lemeztöredék összetöredezik: egyes részei feltorlódnak, mások a mélybe buknak. A lesüllyedő lemezdarabok részleges megolvadásának terméke a campaniai vulkáni ívben, a Lipari-szigeteken és az Etnában felszínre törő magma. Mivel az alásüllyedő töredékek kőzettani összetétele meglehetősen változatos, az egyes vulkánokból más-más típusú láva bukkan a felszínre: némelyek (Etna, Stromboli) bázikusak, mások (Lipari-szigetek) savanyúak, a többség pedig átmeneti (andezites). A Vezúv a Campi Flegrei vulkánjaival, a Monte Epomeoval és néhány kisebb, tenger alatti vulkánnal a campaniai vulkáni ívbe tartozik.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

52. hét

december 24. 0.00 és december 27. 11.59 között: Sába királynője (opera)

A jelölt cikk: Sába királynője (opera) (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Az ősbemutató plakátja 1875-ből

A Sába királynője Goldmark Károly 1875. március 10-én, Bécsben bemutatott operája. Ez volt a szerző első operája, és egyből meghozta számára a világhírt. A mű témáját Goldmark véletlenül ismerte meg Bécsben. A szövegkönyvet Salomon Hermann Mosenthal írta, de maga Goldmark is sokat dolgozott rajta. Az opera öt év alatt, 1867 és 1872 között készült el. A premier a Burgtheaterben hatalmas közönségsiker volt. Ezután a Sába királynője bejárta a világ nagy színpadait, és mindenhol osztatlan sikert aratott; legutóbb 2002-ben, Németországban újították fel. Bár a Keszthelyen, német ajkú zsidó családban született Goldmark nem tudott magyarul, gyermekkorának nagy részét Magyarországon töltötte, és később sem tagadta meg magyar identitását. Éppen ezért nem túlzás azt mondani, hogy a Sába királynője a legsikeresebb magyar opera volt, amit valaha magyar szerző papírra vetett; a magyar operák közül A kékszakállú herceg vára mellett csak ez a darab tudott igazán gyökeret verni a külföldi színpadokon.

Az 1860-as években a zeneszerző legjelentősebb pártfogója a Bettelheim család volt. A témára Bettelheim asszony hívta fel a zeneszerző figyelmét, amikor elmondta neki, hogy a bécsi operaház főrendezője egy Sába királynőjét ábrázoló festményhez hasonlította lánya, Karolin szépségét. Az asszony Goldmark kérésére elmondta, amit a szentírásban olvasott Sába királynője és Salamon király találkozásáról. A zeneszerző Klein urat, a házitanítót kérte meg, hogy írjon neki egy színpadi művet a történetből. Klein az időben tárcákat és rövid novellákat írogatott, és ezeket olykor a kisebb hetilapok közölték is. A házitanító pár nap alatt el is készült a librettó vázlatával, de Goldmark elégedetlen volt vele, így az opera hosszú ideig csak terv maradt. Több év telt el, mire egy váratlan fordulat előremozdította az eseményeket.

Salomon Hermann Mosenthal (1821–1877) szövegkönyvíróval Goldmark véletlenül találkozott, amikor egy alkalommal Bécs utcáin sétálva éppen abba a kapualjba húzódott az eső elől, ahol Mosenthal is várta a zivatar végét. Korábban párszor már összefutottak irodalmi estélyeken és kávéházakban, így beszélgetni kezdtek. Mosenthal megkérdezte a zeneszerzőt: nem gondolt-e arra, hogy operát írjon — Goldmark pedig elmondta, hogy már évek óta foglalkoztatja a dolog, a témája is megvan hosszú ideje, de megfelelő szövegkönyvírót nem sikerült találnia. Elbeszélte Sába királynőjének történetét, és megkérdezte Mosenthalt, hogy nem lenne-e kedve a szövegkönyv megírásához. Ő készségesnek mutatkozott, és kérte a cselekmény vázlatát, hogy kiderüljön, mit tud kezdeni a dologgal.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

december 27. 12.00 és december 30. 23.59 között: Neokantianizmus

A jelölt cikk: Neokantianizmus (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Immanuel Kant, az irányzat névadója

A neokantianizmus, illetve újkantianizmus a filozófia Immanuel Kant filozófiáját felelevenítő és módosító irányzata. A mozgalom az 1860-as évek elején „Vissza Kanthoz!” jelszóval német akadémiai központokból indult. Ekkor az idealizmus hatása alábbhagyott, és a természettudományokban gyökerezett materializmus lett a domináns a tudománytalan, spriritualisztikus, spekulatív filozófiák mellett. A neokantiánusok úgy vélték, hogy Kant kritikai filozófiai rendszere mindkét áramlatnak alternatívája. A századforduló idején a neokantianizmus már vezető tudományos filozófiai irányzattá vált Németországban.

A neokantiánusok a modern tudományok igényeinek megfelelő filozófiát kívántak kifejleszteni, és ezzel a szándékkal közvetlenül Immanuel Kantra hivatkoztak. Újra feléledt az érdeklődés egy érvényesség-elméleten alapuló szellemtudomány iránt. Dolgoztak a politikai elméletek filozófiai megalapozásán is.

A neokantianizmus etikája közel állt a szocialista tanításokhoz, amint ez például Friedrich Lange és Hermann Cohen műveiből is kitűnik. Miként Kant, ők is azt hangsúlyozták, hogy a szabadság egyenlőség feltétele. Kant szerint a jog célja a szabadság: szabadság — negatívumként — a másik emberek önkényétől, illetve — pozitív értelemben — szabadság az önrendelkezéshez. Nincs szabadság egyenlőség nélkül és fordítva. Az egyenlőség szabadság nélkül egy embertelen mechanizmus, a szabadság egyenlőség nélkül viszont zsarnokság. Kant etikájának az alapelve a kategorikus imperatívusz.

Az újkantianizmuson jelentős ágazata a marburgi iskola és a délnyugat-német iskola (vagy bádeni iskola) volt. A kriticizmus fejlődése is a neokantianizmushoz eredményeihez számítható.

A marburgi iskola tagjai a matematikai filozófia megteremtésével foglalkoztak. Legfőképpen a természettudományos irányú a priori episztemológiát és a logikát hangsúlyozták. A délnyugat-német iskola képviselői viszont Kant Gyakorlati ész kritikájával foglalkoztak, a bölcsészettudományok fogalmairól és módszereiről szóló vitában vettek részt. Az ő központi témájuk a kultúra- és értékelmélet volt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]