Wilhelm Dilthey (Biebrich (Wiesbaden), 1833. november 19.Seis am Schlern (Castelrotto), 1911. október 1.) német történész, pszichológus és szociológus, valamint idealista filozófus. Az irracionalista életfilozófia egyik megalapítója.

Wilhelm Dilthey
SzületettWilhelm Christian Ludwig Dilthey[1]
1833. november 19.[2][3][4][5][6]
Biebrich[7]
Elhunyt1911. október 1. (77 évesen)[2][8][3][4][5]
Siusi allo Sciliar[7]
Állampolgárságaporosz[9][10]
HázastársaKatharina Dilthey
GyermekeiClara Misch
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiA művészetek és a tudományok érdemrendje
Halál okatermészetes halál
SírhelyeBiebrich
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Dilthey témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Berlini Egyetem Filozófia Tanszékét is vezette. Fiatalként követve a családi hagyományokat Heidelbergbe ment teológiát tanulni. Többek között a híres német filozófus, Kuno Fischer is a tanára volt, így Dilthey korai életszemlélete a neokantianizmus hatása alatt formálódott. Heidelberg után a Berlini Egyetemre ment, majd 1867-ben Bázelben szerzett doktori címet.

Tanított Kielben és a mai Wrocławban is, majd 1882-ben tért vissza Berlinbe. Foglalkozott a filozófiai hermeneutikával is, amely az értelmezést és a megértést vizsgálja. Dilthey szembeállította egymással a természet- és a szellemtudományokat. Nem tagadta ugyan a természettudományok jelentőségét, de hangsúlyozta hogy ennek csak külső tapasztalatokkal van dolga, a szellemtudomány a belső tapasztalattal, az öntudattal foglalkozik. Szerinte a szellemtudományok az élet intuitív tudatából indulnak ki, éppen ezért csak ezeken keresztül lehetséges az élet megértése.

Történelemfelfogása

szerkesztés

A történelem egy életmódot, életformát képvisel. A műveltséget/ kultúrát létrehozó és fenntartó ember maga - a pszichológiai vizsgálódás tárgya. Így, ezzel indította a kulturális pszichológiai mozgalmat.[11][12] Dilthey filozófiájának másik jellemző sajátossága az irracionálisan értelmezett történetiség, a historizmus volt. Elvetette a törvényszerű történelmi fejlődés, a haladás fogalmát és a történelmi előrelátás lehetőségét, s a történelmet emberformáló irracionális folyamatnak tekintette. Dilthey a történelemben és más szellemtudományban a műveltség termékeit értelmezi, belső koherenciával vértezi fel. Szerinte a hagyományok típusváltásait a korra jellemző személyiség követi el. Ez kétélű állítás. A „geist” (német) egyik értelme (szellem) egyre inkább psyché/ Psyche (szellem, lélek, angol) értelmet nyer.

Lélektana

szerkesztés

Szakítani kell a hagyományos lélektannal, vagy legyen leíró pszichológia is. A személyiség társításait/ asszociációit az értékirányaiban, érdekeiben vizsgálja! A tény belülről - eleven összefüggés, nem egyedi adottság.[13] Kornis elfogadja szellemtudományi megalapozó igényét a pszichológiai okságra alapozva, de szerinte a tudomány feladata igenis általános. A típusösszefüggést, persze, ragadja meg! A pszichológia nem lehet csak ideografikus/ eszmerajz szakág/ diszciplína, mert akkor megszűnik tudomány lenni.[14]

Megértése

szerkesztés

Dilthey fokozatosan tolódik el a pszichologizmustól a hermeneutikához. A megértés kulcsmozzanatát, alternatív pszichológia értelmében, lelki sajátnak veszi. A megértés nyelvi és társadalmi. „Az objektivációk által közvetített életben a megértés sem szubjektív élmény már (...) a hermeneutikusnak (...) közvetlenül mindig kifejezésekkel van dolga. A kifejezések pedig akarások az „érzésekkel” szemben. Mindenkinek ugyanúgy interszubjektívek/ alanyköziek.”[15] Az értelmes egész, mint a lelki élet szervezője - az akkori német szellemi élet igénye sokaknál.

Magyarul megjelent művei

szerkesztés
  • Élmény és költészet. Három tanulmány; ford., bev. Várkonyi Hildebrand; Franklin, Budapest, 1925 (Ember és természet)
  • A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban. Tanulmányok / függelék: Wilhelm Dilthey – Edmund Husserl levélváltása; vál., ford., bev., jegyz. Erdélyi Ágnes; Gondolat, Budapest, 1974 (Gondolkodók)
  • A pedagógia története; inː Egyetem, nevelés, értelmiségi lét; szerk. Csejtei Dezső, Dékány András, Simon Ferenc; Társadalomtudományi Kör, Szeged, 1990 (Ész, élet, egzisztencia)
  • A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban; vál., ford., jegyz. Erdélyi Ágnes; 2., átdolg. kiad.; Gondolat, Budapest, 2004 (Társadalomtudományi könyvtár)
  • A filozófia lényege; ford., utószó Csejtei Dezső és Juhász Anikó; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2007
  1. http://www.encyclopedia.com/history/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/wilhelm-christian-ludwig-dilthey, 2017. június 19.
  2. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Internet Philosophy Ontology project (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 19.)
  8. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  9. Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
  10. Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
  11. Pléh Csaba /Szellem és történelem a lélekben: Wilhelm Dilthey. 321. o.
  12. Cole, M.: (1996) Cultural Psychology. Cambridge, Mass.: Harvard University Press
  13. Pléh Csaba 322. o.
  14. Kornis Gyula (1911)
  15. Erdélyi Ágnes; Bakos Ferenc; Pléh Csaba 322. o.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wilhelm Dilthey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Pléh Csaba (2010). Osiris Kiadó, Budapest. A lélektan története. ISBN 978 963 276 052 0 /Magyarázat és megértés/ A szellemtudományos pszichológia. / Szellem és történelem a lélekben: Wilhelm Dilthey
    • Cole, M.: (1996) Cultural Psychology. Cambridge, Mass.: Harvard University Press
    • Kornis Gyula (1911): Okság és törvényszerűség a Pszichológiában; Budapest, Franklin
    • Kornis Gyula (1911): Elemi psychologiai kisérletek; Budapest, Franklin
    • Erdélyi Ágnes (1972): Nyelvi kommunikáció és hermeneutika (Gondolatok egy Dilthey-kritikához). Általános Nyelvészeti Tanulmányok VIII. 39-52. o.
  • Bakos Ferenc 1973, 1978.: Idegen szavak és kifejezések szótára; Akadémiai Kiadó ISBN 963 05 1530 X
  • Spitz László: Az új Dilthey-kép. Az ismerés határának kérdése Dilthey bölcseletében; Általános Ny., Budapest, 1943 (Dolgozatok a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Philosophiai Semináriumából)
  • Kornis Gyula: Dilthey történelemelmélete. Felolvastatott a Történelmi Társaság 1912. januárius 11. ülésén; Franklin, Budapest, 1913