William Baffin

angol tengerész, utazó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. január 3.

William Baffin (1584Hormuz, Perzsa-öböl, 1622. január 23.) angol tengerész, utazó.

William Baffin
Született1584[1][2][3][4][5]
London
Elhunyt1622. január 23. (37-38 évesen)[4][5][6]
Hormuz[7]
Állampolgárságaangol
Foglalkozása
  • felfedező
  • térképész
  • író
Halál okalőtt seb

William Baffin aláírása
William Baffin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz William Baffin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Angliában született. Korának egyik legjobb és legelismertebb tengerészeként többnyire nem mint kapitány, hanem mint kormányos vett részt Henry Hudson, Thomas Button és mások a Davis-szoroson át az Északnyugati átjáró felkutatására indított útjain.

Robert Bylot kapitány kormányosaként a Discovery[8] fedélzetén 1612-ben, majd 1615–1616-ban vett részt az Északnyugati átjáró kutatásában. 1612-ben Hudson útját követve behatolt a Hudson-öbölbe, ahol megállapította, hogy az öbölbe a dagályhullám kelet, azaz az Atlanti-óceán felől hatol be, tehát Hudson tévedett: az öböl nem lehet a Csendes-óceán része.[9] Következő útján ezért a Davis-szoros felé próbálkozott.

1615-ben bejárta Grönland nyugati partvidékét, felfedezte a Resolution-szigeteket, 1616-ban pedig a Jones-szorost (Jones Sound). A később róla elnevezett Baffin-tenger északi kijárójánál jégtorlaszt talált, ezért vissza kellett fordulnia. Felderítette a Baffin-sziget északi partjait, viszont a köd miatt nem vette észre a szigettől északra nyugatnak vezető Lancaster-szorost, ezért a Baffin-tengert zárt öbölnek vélte.[9] Útjának kudarcára alapozva kijelentette, hogy északnyugati átjáró nincsen, és annyira tekintélyes volt, hogy ezután bő évszázadig (1818-ig) nem is próbálkoztak többet annak földerítésével.

Ő használta föl először a tengeren a hold járását a hosszúság meghatározására. Erre nagy szükség volt az északi vizeken, ahol a mágneses észak jelentősen különbözött a földrajzi északtól. Eljutott az északi szélesség 78°-áig, a Smith-szorosig (Smith Sund), ahol a mágnestű addig valaha észlelt legnagyobb elhajlását figyelte meg (56° északról nyugatnak).

Angliába visszatérve az Angol Kelet-indiai Társaság utazó alkalmazottja lett. Második indiai útján, 1622-ben a Társaság flottája megostromolta a portugálok birtokában lévő Hormuz szigetét[10]), és Baffin elesett a csatában.

Hajónaplóját (Voyages towards the North-West) 1849-ben jelentették meg.

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Dictionary of Canadian Biography (angol és francia nyelven). University of Toronto Press. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b BnF-források (francia nyelven)
  6. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Баффин Уильям, 2015. szeptember 28.
  8. A tengernevek eredete
  9. a b Mendöl Tibor: A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963 463 246 7 p. 130.
  10. Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X