William Crookes

angol fizikus, kémikus

William Crookes (London, 1832. június 17. – London, 1919. április 4.), 1897-től sir William Crookes angol fizikus, kémikus, a tallium felfedezője.

William Crookes
Sir William Crookes.jpg
Született 1832. június 17.[1][2][3][4][5]
London[6]
Elhunyt 1919. április 4. (86 évesen)[7][1][2][3][4]
London[6]
Állampolgársága brit
Foglalkozása
Tisztsége President of the Royal Society (1913–1915)
Iskolái Imperial College London
Kitüntetései
Sírhelye Brompton temető
A Wikimédia Commons tartalmaz William Crookes témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉletrajzaSzerkesztés

A londoni College of Chemistry hallgatója volt, majd ott is állt munkába, mint August Wilhelm von Hofmann asszisztense (1850–1854). 1856-ban magánlaboratóriumot rendezett be magának Londonban, és ezután ott dolgozott; eleinte főleg fotográfiai folyamatokat vizsgált.

Az ólomkamrás kénsavgyártás közben keletkező kamraiszapból még 1851-ben szelén-cianidokat különített el (ezzel ő a vegyületcsoport felfedezője), majd ezek spektrumát tüzetesebben vizsgálva fedezte fel (1861-ben) a tallium elemet. Meghatározta ennek pontos atomtömegét és tanulmányozta kémiai tulajdonságait. Részletesen vizsgálta több más elem (ritkaföldfémek, urán, rádium) kémiai viselkedését, vegyületeit is. A talliumnak azt az ásványát, amelyből az elemet kimutatta, róla nevezték el crookesitnek — (Tl, Cu, As)2Se.

1859-ben ő alapította a Chemical News című folyóiratot. Ugyanabban az évben ő használta először az égő magnézium fényét sötétben fényképezéshez.

 
Fénymalom (radiométer)

1874-ben ő találta föl az első radiométert. Ez az úgynevezett Crookes-féle fénymalom egy kisnyomású gázzal töltött üvegbúra, és abban egy tű hegyére illesztett négykarú lapátos kerék, az egyik oldalukon sötétre festett, másik oldalukon fényes lapátokkal. Ha megvilágítják, a kerék forogni kezd.

 
Crookes-cső működés közben
 
William Crookes 1884-1885 körül
 
William Crookes 1904-ben

1879-ben A sugárzó anyagról publikált elmélete az elektronelmélet fontos előfutára volt.

Az elektromos kisülést ritkított gázokban tanulmányozta, és ehhez 1875-ben tökéletesítette a katódsugárcsöveket, amiknek általa használt változatát Crookes-csőnek nevezzük. E csövekkel végzett kísérletei során fedezte fel, hogy a katódból sugarak indulnak ki (katódsugarak).

A katódsugarakakról megállapította, hogy egyenes vonalban haladnak, és ha valamilyen anyagba csapódnak, akkor hőhatásuk van és fluoreszkálást okozhatnak. Felfedezte a kisülési csövek katódzónájában kialakuló, később róla elnevezett Crookes-féle sötét teret is. A Crookes-cső továbbfejlesztett változatát használva azután Joseph John Thomson mutatta ki, hogy a katódsugarakat elektronok alkotják.

Vizsgálta a légköri nitrogén megkötődését, tanulmányozta, miként reagál az ívfényben az oxigénnel.

Kifejlesztette (1903-ban) az alfa-részecskék számlálására alkalmas cink-szulfid ernyőt — ez a műszer a spintariszkóp (1904).

Főbb műveiSzerkesztés

  • Handbook to the Waxed-paper Process in Photography (1857);
  • Select Methods is Chemical Analysis (1871);
  • On Radiant Matter (1879).

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven)
  5. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Крукс Уильям, 2015. szeptember 28.
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Крукс Уильям, 2015. szeptember 27.
  8. Award winners : Davy Medal (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. december 30.)
  9. https://www.thersa.org/about/albert-medal/past-winners
  10. Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)

ForrásokSzerkesztés