Winchelsea-i csata

tengeri csata a százéves háborúban

A winchelsea-i tengeri csatát, francia nevén Les Espagnols sur Mer (Spanyolok a tengeren) az angolok és a kasztíliaiak vívták a százéves háborúban, 1350. augusztus 29-én. Az ütközetet az angolok nyerték.

Winchelsea-i csata
Az ütközet korabeli ábrázolása
Az ütközet korabeli ábrázolása

Konfliktus Százéves háború
Időpont 1350. augusztus 29.
Helyszín Winchelsea, Anglia
Eredmény Angol győzelem
Szemben álló felek
Royal Arms of England (1198-1340).svg AngliaRoyal Coat of Arms of the Crown of Castile (15th Century).svg Kasztíliai Királyság
Parancsnokok
Royal Arms of England (1340-1367).svg III. Eduárd angol királyBlason Charles de la Cerda (selon Gelre).svg Carlos de la Cerda
Szemben álló erők
50 hajó
40 hajó
Veszteségek
Legalább két hajó
14-20 hajó
Térkép
Winchelsea (Anglia)
Winchelsea
Winchelsea
Pozíció Anglia térképén
é. sz. 51° 27′ 04″, k. h. 1° 21′ 07″Koordináták: é. sz. 51° 27′ 04″, k. h. 1° 21′ 07″

ElőzményekSzerkesztés

1345-ben III. Eduárd angol király felmondta a két évvel korábban kötött békeszerződést Franciaországgal, és tavasszal csapatokat küldött a Csatorna túlsó oldalára. Az angolok Gascogne-ban, Bretagne-ban és Normandiában támadták a franciákat. Számos várost elfoglaltak és kifosztottak, valamint feldúlták a vidéket. 1346-ban újabb angol kontingens szállt partra, és folytatta a hadakozást.[1]

III. Eduárd Párizs közelébe jutott, de kimerült katonáival nem vállalta a város ostromát, és továbbindult észak felé. A francia sereg 1346. augusztus 26-án csatára kényszerítette Crécy-en-Ponthieu közelében. Az elbizakodott francia nehézlovasság több hullámban támadta az angol állásokat, de a hosszúíjjal felszerelt angol íjászok megállították őket. A crécyi csatában a régi harcmodorban támadó franciák súlyos vereséget szenvedtek az új taktikát alkalmazó angoloktól. A tízezernél több francia halott között 1500 arisztokrata és lovag volt.[2]

Eduárd a tengerpart felé fordult, és szeptember 4-én elérte Calais-t, amely mindössze néhány kilométerre volt a flamand határtól és a legközelebb esett Angliához a nagy kikötők közül. A várat nem lehetett ostrommal bevenni, ezért az angol király úgy döntött, hogy kiéhezteti a védőket. Calais 1347 augusztus elején adta meg magát.[3][4][5] VI. Kelemen pápa közbenjárására a franciák és az angolok 1347 szeptemberében ismét békét kötöttek.[6]

A csataSzerkesztés

Az angol hódítással egy időben a franciákkal szövetséges vagy zsoldjukban álló hajók, elsősorban kasztíliai gályák rendszeresen támadták az angol kereskedőket. 1350-ben a Carlos de la Cerda által irányított kasztíliai flotta elfoglalt több angol hajót, majd a tengerészeket a vízbe vetette. Augusztus elején Eduárd híreket kapott arról, hogy negyven kasztíliai hajó gyűlt össze Sluys közelében, és úgy döntött, megtámadja őket.[7]

Az angol flotta Winchelsea-nél gyülekezett. Az ötven hajó a király koggéja, a Thomas vezetésével augusztus 28-án bontott vitorlát. A hajó fedélzetén volt az uralkodó tízéves fia, Genti János és John Chandos is. Jean Froissart krónikájában kitér arra, hogy az angolok jó hangulatban készülődtek az összecsapásra. A király arra utasította zenészeit, hogy játsszák el azt a „német táncot”, amelyet John Chandos ismertetett meg vele korábban.[8][9] Másnap megpillantották a kasztíliai hajókat, amelyek elmenekülhettek volna, de Carlos de la Cerda vállalta az ütközetet.[7]

A kasztíliai gályák kifejezetten harci célra épültek, míg az angol koggék kereskedőhajók voltak, amelyeket palánkokkal erősítették meg, amikor hadi célokra „besorozták” őket. A gályák magasabbak és gyorsabbak voltak a koggéknál, képesek voltak felöklelni őket. A hajók egy részén lőfegyverek voltak. Ezeken kívül a kasztíliaiak nagyméretű számszeríjakat és hajítógépeket is használtak. A csata során a hajók megpróbáltak egymás mellé kerülni, megcsáklyázni a másikat. Ha ez sikerült, a páncélosok, az íjászok támogatásával, elözönlötték az ellenséges fedélzetet, és kézitusában megtisztították a védőktől.[9]

Az ütközetben egy kasztíliai hajó belerohant a Thomasba, amely süllyedni kezdett, de az angoloknak sikerült átkelniük a gályára, és elfoglalták. Hasonlóan járt Eduárd walesi herceg hajója is, de ő nem tudott katonáival átkelni a támadó egységre. A Fekete Herceg életét Grosmont Henrik, Lancaster grófjának hajója mentette meg. Az angol La Salle du Roi-t megcsáklyázták a kasztíliaiak, de egy Hannekin nevű tengerész átugrott a hajóra, és elvágta a fővitorla felhúzó kötelét. A lezuhanó vitorla sokakat maga alá temetett és megsebesített.[9]

A csatának a sötétség vetett véget. A kasztíliaiak 14-20 hajót, az angolok legalább két egységet vesztettek. Sok volt a halálos áldozat, az angolok az elfoglalt hajókról a vízbe vetették az életben maradt kasztíliaiakat.[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Desmond Seward 50-51. oldal
  2. Desmond Seward 60-67. oldal
  3. Molly M. Madden 5-6. oldal
  4. April Munday
  5. Desmond Seward 69-70. oldal
  6. Desmond Seward 71. oldal
  7. a b c Susan Abernethy
  8. Stephen Cooper 37. oldal
  9. a b c Warfare History

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés