Winter Ernő

(1897–1971) magyar vegyészmérnök, feltaláló az MTA tagja

Winter Ernő (Győr, 1897. március 15.Budapest, 1971. június 2.)[3] magyar vegyészmérnök, feltaláló, az MTA tagja, Vezér Erzsébet irodalomtörténész nagybátyja.

Winter Ernő
Született1897. március 15.
Győr
Elhunyt1971. június 2. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBarta Lívia
(h. 1926–1971)
Foglalkozásafeltaláló
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1925)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (6/1-1-38)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Winter Nándor szabósegéd és Dringler Regina tizedik gyermekeként született. A győri reáliskolában érettségizett. Az első világháborúban önkéntesként bevonult katonának, és az olasz fronton harcolt. A háború után a budapesti Meister Szappangyárban dolgozott, és munka mellett végezte tanulmányait a József Műegyetemen, ahol 1925-ben vegyészmérnöki képesítést szerzett. Friss diplomásként az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumában dolgozott vegyészként. Kitűnő nemzetközi tekintélyű tudósokkal dolgozott Pfeifer Ignác műegyetemi professzor vezetése mellett. Bródy Imre, Selényi Pál, Bay Zoltán, Simonyi Károly, Millner Tivadar és mások munkássága számos szabadalom és találmány forrása lett. Közben két évig Hollandiában a Splendor izzólámpagyár mérnöke volt, mivel fizetési vitába keveredett Aschner Lipóttal, de annak hívására több fizetésért ismét hazatért. A Tungsramban dolgozta ki jelentős találmányait, a bárium elektroncsöveket, amelyek a külföldiekkel minden tekintetben versenyképesek voltak. Kifejlesztette a közvetett fűtésű katódot, valamint - munkatársaival - több eredeti rádiócső-konstrukciót is kidolgozott. Tőle származott az a világszerte alkalmazott eljárás, amellyel a rács másodlagos-emisszió megakadályozására a rácsot arany bevonattal látták el. A második világháború után Winter Ernő dolgozta ki a legkisebb fogyasztású telepes csöveket, és a közvetlen fűtésű D sorozatot. 1950 után mikrohullámú csövek fejlesztésével is foglalkozott: különlegesen hosszú élettartamú, nagy teljesítményű készletkatódot dolgozott ki.

1950-ben a Távközlési Kutató Intézet munkatársa lett, 1962-ben az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének elektronfizikai osztályát vezette.

Házastársa Barta Lívia (1902–1994) volt, Barta Sámuel kereskedő és Frischmann Margit lánya, akit 1926. december 23-án Budapesten vett nőül.[4]

Gyermekei

  • Ada-Winter Péter (1923–) informatikus[5]
  • Winter Mihály (1940–1976) orvos, kandidátus
  • Winter János (1941–)

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Magyar Munka Érdemrend arany fokozata (1948; 1950)
  • Kossuth-díj (1950, 1953)
  • Munka Érdemrend bronz fokozata (1964)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1967)
  • Puskás Tivadar-emlékérem (1968)
  • Győrben utcát neveztek el róla

Főbb művei

szerkesztés
  • Vákuumtechnika (Budapest, 1954)
  • Válogatott fejezetek a ferromágnesség témaköréből (Budapest, 1955)
  • Single Electron Generated Current Pulse in a Vacuum Diode (Budapest, 1964)