Wlassics Gyula (író)

(1884–1962) kultúrpolitikus, író

Báró zalánkeméni Wlassics Gyula Lóránt (Budapest, 1884. november 19.Budapest, 1962. szeptember 16.) magyar jogász, kultúrpolitikus, író, költő, 1922 és 1925 között az állami színházak főigazgatója, majd 1925-től 1945-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium helyettes államtitkára.

Wlassics Gyula
Született 1884. november 19.[1]
Budapest[1]
Elhunyt 1962. szeptember 16. (77 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
SzüleiWlassics Gyula
Foglalkozása
Sírhelye Farkasréti temető (6/7-1-11/12)[2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Wlassics Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Báró zalánkeméni Wlassics Gyula 1884-ben született Budapesten a Wlassics család leszármazottjaként, apja id. Wlassics Gyula jogtudós, politikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, főrendiházi, majd felsőházi elnök, anyja Csengery Etelka volt. Anyai nagyszülei Csengery Antal politikus, író és König Róza voltak.[4] Középiskolai tanulmányait a budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziumában végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem jogi karán államtudományi doktorátust szerzett, ezután pedig Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Angliában tett tanulmányutat.[5]

Hazatérése után 1908-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium irodalmi és művészeti osztályának munkatársa lett. Előbb a tudományos és irodalmi ügyek előadója volt, majd 1913-tól 1919-ig országos színházi felügyelőként dolgozott. Családja 1916-ban zalánkeméni nemesi előnevet, majd 1917-ben bárói címet kapott. 1919-ben a Tanácsköztársaság bukása után a szocializált színházak biztosságának felszámolását vezette, majd 1920-ban az állami színházak kormánybiztosává nevezték ki. 1922 és 1925 között az állami színházak főigazgatója volt, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium helyettes államtitkára lett, a népoktatással, a népművelődéssel és testedzéssel foglalkozott, illetve a művészeti, irodalmi és filmügyeket irányította. Tisztségét 1945-ös nyugdíjazásáig viselte.[5]

1926-ban a Tankönyvügyi Bizottság elnöke lett, ahol az új tantervekhez alkalmazott tankönyvek előkészítésével foglalkozott. 1938-ban a Színház- és Filmművészeti Kamara miniszteri biztosa, 1940-ben a Nemzeti Filmbizottság, 1942-ben pedig az Oktatófilmek Országos Bíráló Bizottságának elnöke lett.[6] Elnöke volt az Oktató Filmvizsgáló Bizottságnak és az Országos Nemzeti Filmbizottságnak, tiszteletbeli elnöke a Turáni Társaságnak, alelnöke az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottságnak, illetve tagja a Nemzeti Kaszinónak, a Park Clubnak és a Szerzői Jogi Szakértő Bizottságnak, valamint külső tagja a Kisfaludy Társaságnak. Íróként és költőként is ismerték, színműveket és verseket írt, illetve publikált az Új Idők, a Pesti Hírlap, Az Újság, a Budapesti Szemle, a Magyar Szemle és a Budapesti Hírlap című lapokban is.[5]

Felesége Nyegre Róza (1887-1981), Nyegre László máramarosi főispán lánya volt. 1945-ös nyugdíjazása után Budapesten élt, ahol 1962-ben hunyt el.[7]

Főbb művei szerkesztés

  • Füst (színmű, Budapest, 1907)
  • Az én gályám (versek, Budapest, 1911)
  • Meduza (színmű, Budapest, 1913)
  • Háború és színház (tanulmány, Budapest, 1915)
  • A hatósági művészetápolás feladatai (Budapest, 1916)
  • A vörös szalón (Budapest, 1919)
  • Régi fiók (versek, Budapest, 1927)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. Wlassics Gyula (ifj.), | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. október 7.)
  5. a b c Wlassics – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2022. október 7.)
  6. Wlassics Gyula, báró ifj. - Magyar Színházművészeti Lexikon. (Hozzáférés: 2022. október 7.)
  7. Wlassics Gyula, báró | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. október 7.)

Források szerkesztés