Xenotranszplantáció, sejtek, szövetek, szervek átültetése egy másik faj szervezetébe. A donor bármely olyan élőlény lehet, melynek sejtjei, szövetei, szervei alkalmasak ugyanazt a feladatot ellátni a recipiens szervezetében, melyet a szervdonor szervezetében elláttak. Az első emberi kísérleteket sertés donorokkal végeztek, az 1960-as években inkább kevesebb, mint több sikerrel. Napjaink ez irányú kutatásainak donorja is a sertés, noha jelenleg nincs olyan ország a Földön, ahol ne lenne életben tiltó törvény[forrás?].

A xenotranszplantációhoz fűzött nagy remények érthetők, hisz az új szívre, vesére, májra váró emberek pusztán egy töredéke jut hozzá az életmentő szervhez, ám a xenotranszplantáció „kimeríthetetlen” szervforrást biztosíthatna. A fő probléma ugyanaz, mint az emberek közötti transzplantáció esetében, a recipiens immunválasza, a kilökődés. A transzplantált sejtek, szövetek, szervek sejtfelszíni azonosítói (markerek) a recipiens immunrendszere számára ellenséget jelentenek, azonnali támadásba kezdenek. Az egyetlen ismert mód ennek elkerülésére az immunszupresszió volt korábban, ami a recipiens immunrendszerének gyógyszeres elnyomása, ez azonban védtelenné teszi a beteget a környezeti fertőzésekkel szemben is, és akár egy egyébként jelentéktelen bakteriális fertőzés is komoly támadást jelenthet. A génmódosítás legújabb módszerei ma már „elfogadhatóvá” teszik a donor szerveit (legtöbbször sertését), így az emberbe való beültetés után a kilökődés elkerülhető. Ez az új módszer a 2000-es évek elejétől van jelen xenotranszplantációs kutatásokban, és 2021 őszén megtörtént az első sikeres, kísérleti sertésvese-átültetés,[1] 2022 januárjában pedig először ültettek át sertésszívet.[2]

A xenotranszplantáció sok visszássága közül az egyik legjelentősebb – az etikai problémákon túl – a donorszerv potenciális fertőzőképessége. A donorsertéseket nemzedékeken keresztül teljesen steril körülmények között kell tartani, az anyaállatból császármetszéssel távolítják el kicsinyeit, majd a megfelelő életkor eléréséig a legszigorúbb higiéniai előírások szerint kell élniük, a külvilágtól teljesen elzárva, egy e célra kialakított laboratóriumban.[3]

A tudomány jelen állása szerint, veszélyei miatt egyelőre csak kísérleti eljárásként alkalmazzák, bár ezeket a 2020-as évek elejére jelentősen sikerült csökkenteni a CRISPR/Cas9 génszerkesztési technológiát felhasználva, így belátható időn belül elterjedhet a gyakorlatban is.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Először sikerült génmódosított sertésvesét átültetni egy emberbe. Telex.hu, 2021. október 20.
  2. Először kapta meg egy ember egy genetikailag módosított disznó szívét. Telex.hu, 2022. január 10.
  3. Vírust találtak abban a sertésszívben, amelyet elsőként ültettek emberbe. Telex.hu, 2022. május 6.
  4. [ttps://telex.hu/tudomany/2023/11/10/xenotranszplantacio-disznovese-veseatultetes-orvostudomany-heja-david-magyar-kutato Áttörés a fajok közti szervátültetésben]. Telex.hu, 2023. november 10.