Ybl Lajos

műépítész, várkapitány

Ybl Lajos lovag, teljes születési nevén Ybl Lajos János Mihály (Pest, 1855. szeptember 25.Budapest, 1934. január 24.) műépítész, várkapitány.

Ybl Lajos
Születési neve Ybl Lajos János Mihály
Született 1855. szeptember 25.
Pest
Elhunyt 1934. január 24. (78 évesen)
Budapest
Házastársa Mayer Ilona
Gyermekei Ybl Ervin Ferenc Nándor Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz Ybl Lajos témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Ybl Lajos és Fábián Magdolna fia.[1][2] Felesége Mayer Ilona volt, akivel 1881. november 22-én Szegeden házasodott össze, egy fiuk született, Ybl Ervin Ferenc Nándor Lajos. Édesapja idősb Ybl Lajos lovag, a váltótörvényszék elnöke külföldi egyetemeken taníttatta fiát, eleinte Bécsben, majd Stuttgarban tanult. Nagybátyja Ybl Miklós volt, akinek műtermében volt lehetősége gyakorolni, tervezőirodájában pedig bérpaloták mellett villákat, templomokat és középületeket is tervezett, amelyek közül az akkor hatalmas tornyúnak számító hódmezővásárhelyi városháza épületét, a temesvári millenniumi templomot, a selmecbányai főgimnáziumot emelik ki munkásságából. Ő tervei alapján épült fel az akkori Magyarország számos gyermekmenhelye, Budapesten és még tizennégy vidéki városban. A Fehér Kereszt Kórházak több épülete is az ő tervei alapján valósult meg. Építészi tevékenységét idővel a Monarchián belül megvalósuló kultúrdiplomáciai működése váltotta fel, amikor udvari szolgálatba lépett. 1895-ben I. Ferenc József budapesti és gödöllői várkapitánnyá nevezte ki. Ez a poszt akkoriban nagyon jelentős, magas rangú kinevezésnek számított, ugyanakkor kényes, és nagy tapintatot, körültekintést igénylő személyiséget kívánt. Ybl Lajos kineveztetése kapcsán különösen Erzsébet királyné bizalmát érdemelte ki. A budai várépítés, várfejlesztések idején neki volt köszönhető, hogy a bécsi udvar részéről minden akadály elhárult a vár teljes kiépítése elől, miután a várépítési bizottságban ő képviselte a királyi házat. 1901-ben saját kérésére visszavonult. Fiatal korában már a Vaskoronarend lovagja lett, később a souverain máltai lovagrend I. osztályú keresztjének és számos külföldi kitüntetésnek, egyebek között a német vörös sasrend középkeresztjének tulajdonosa volt. Fia dr. Ybl Ervin lovag, kultuszminiszteri tanácsos lett, de volt egyetemi magántanár, később mint kitűnő művészeti szakíró lett a Budapesti Hírlap belső munkatársa, ugyanakkor állandó munkatársa volt a havonta megjelenő Magyar Művészet folyóiratnak is.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Sólymosi Fábián Magdolna gyászjelentése. familysearch.org (Hozzáférés ideje: 2016. február 3.)
  2. Ybl Lajos gyászjelentése. familysearch.org (Hozzáférés ideje: 2016. február 3.)
  3. P.G.: In memoriam Ybl Lajos - Magyar Művészet, X. Évfolyam, 1934. 2. szám. 55 oldal.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Ybl Lajos. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés ideje: 2016. február 3.)

További információkSzerkesztés

  • A m[agyar] kir[ályi] belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937. Szerk. és kiadta Gerő József. Bp., 1938. Kovács és Szegedi ny.
  • Vajay Szabolcs: A Máltai Rend magyar lovagjai 1530-2000. Bp., Mikes Kiadó Kft., 2000.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.