Zádor György

(1799–1866) bíró, jogtudós, író

Zádor György (eredeti neve: Stettner) (Duka, Vas vármegye, 1799. július 3.Pest, 1866. augusztus 17.) legfelsőbb ítélőszéki bíró, jogtudós, író, a Kisfaludy Társaság és az MTA tagja.

Zádor György
Canzi Ágost Elek litográfiája (1861)
Canzi Ágost Elek litográfiája (1861)
SzületettStettner György
1799. július 3.
Duka
Elhunyt1866. augusztus 17. (67 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásabíró, jogtudós, író
SírhelyeFiumei Úti Sírkert[1]

Zádor György aláírása
Zádor György aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Zádor György témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Tanulmányait Kőszegen, Pápán (a Pápai Református Kollégiumban) és Győrben végezte. Pesten tett ügyvédi vizsgát. A jogtudományok mellett foglalkozott irodalommal is, és mint Vörösmartynak hűséges barátja, annak minden irodalmi vállalkozásában részes volt. Fenyéri Gyula[2] álnév alatt írt a Tudományos Gyűjteménybe, az Aurorába, a Kassai Minervába. Szépirodalmi, esztétikai és tudományos cikkeket írt. A Kisfaludy Társaság egyik alapító tagja volt. A Magyar Tudós Társaság 1831-ben levelező, 1832-ben a Törvénytudományi Osztály rendes tagjává választotta. Mint a pápai jogakadémia tanára írta a Váltójogtan című könyvét. 1848-ban a váltófőtörvényszék ülnöke, 1861-ben a Hétszemélyes Tábla bírája lett, s mint ilyen halt meg. Írói munkásságára jellemzőek Vörösmartyval váltott levelei.

Emlékezete szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. http://resolver.pim.hu/auth/PIM75123, Zádor György, 2018. szeptember 14.
  2. A Pallas nagy lexikona. Szinnyei József Magyar írók élete és munkái szerint Fenyéry Gyula.

Források szerkesztés