Wikipédia

Zádor István

(1882–1963) magyar grafikus, festő, portréfestő

Zádor István, született Weisz István (Nagykikinda, 1882. január 15. – Budapest, 1963. május 24.[9]) magyar grafikus, festő, portréfestő.

Zádor István
Született1882. január 15.[1][2][3][4][5]
Nagykikinda
Elhunyt1963. május 24. (81 évesen)[1][2][4][5]
Budapest[6]
Állampolgárságamagyar
HázastársaSonnenberg Berta
(h. 1910–1963)
Foglalkozása
  • tervezőgrafikus
  • festőművész
  • grafikusművész
  • arcképfestő
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1910–1912)
KitüntetéseiKossuth-díj (1951)
SírhelyeFarkasréti temető (608-93. templomi fülke)[7][8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Zádor István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

 
Zádor István 1917-ben hadirajzolóként Olaszországban, Pordenone főterén

Weisz Gyula és Jokly Sarolta (1863–1903)[10] fiaként született. A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ban folytatott tanulmányokat. T. A. Steinlen grafikus volt a mestere. 1909-1910-ben a firenzei akadémia növendéke. 1910. december 27-én Budapesten házasságot kötött Sonnenberg Dávid és Fischl Janka lányával, Bertával.[11]

Az első világháború idején hadirajzoló volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommün bukása után Weimarban, majd Münchenben élt.

Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen az 1930-as években. 1938-tól Hollandiában élt és alkotott, a második világháború után tért haza. Egész pályája során, de kivált az 1950-es években sokat foglalkozott könyvek illusztrálásával. Például: Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák c. művét,[12] s számos orosz klasszikus író, köztük Puskin, Lev Nyikolajevics Tolsztoj magyar fordításait illusztrálta.[13]

Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is. Egyik legismertebb portréja Bajor Giziről készült. Portréfestészetére a realizmus jellemző.

Kiállítások (válogatás)[14] szerkesztés

 
Emléktáblája Budapesten, a VI. kerületben

Műveiből[15] szerkesztés

  • Feleségem (1910, olaj, vászon, 134 x 140 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Önarckép (1910, olaj, vászon, 70 x 60 cm; Damjanich János Múzeum, Szolnok)
  • Ebédlő (1918)
  • Fekvő akt (1922, olaj, vászon, 80,5 x 101 cm; magántulajdonban)
  • Nő art deco fülbevalóval (1928, olaj, vászon 50 X 40 cm)[16]
  • Női portré (1935 körül, olaj, vászon, 80x60 cm, magántulajdonban)

Díjak szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b István Zádor (holland nyelven)
  3. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  5. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  7. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  8. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  9. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 862/1963. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  10. ↑ Weisz Gyuláné Jokly Sarolta halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1142/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  11. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 525/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  12. ↑ Buenos Aires : Kárpát, 1952. – 132 p.
  13. ↑ Színművek / Lev Tolsztoj ; ford. Németh László ; [a "Tolsztoj drámái" c. fejezetet Heller Ágnes írta ; ill. Végh Gusztáv, Zádor István]. – Budapest : Új Magyar K., 1956. – 392 p. [1] t. (Orosz remekírók)
  14. ↑ Lista www.artportal.hu nyomán.
  15. ↑ Lista www.hung-art.hu nyomán
  16. ↑ Kieselbach Galéria honlapján

Források szerkesztés

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Zádor István festő, grafikus lásd 940. p. ISBN 963-8477-46-6
  • Dénes Tibor: Zádor István, (Képzőművészet, 1938)
  • Zádor István és Grantner Jenő kiállítási katalógusa (Ernst Múzeum 1958)
  • Egy félévszázad rajzokban : riportrajzok, rajzok, rézkarcok, kőrajzok / Zádor István. – Budapest : Gondolat, 1959. – 17 p., 125 tábla
  • Szolnok Zádor István művészetében : kiállítási katalógus. Szolnok : Damjanich Múzeum, Szolnoki Galéria, 1973.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zádor_István&oldid=26757995”