Főmenü megnyitása

Zádor István

magyar grafikus, festő, portréfestő

Zádor István (Nagykikinda, 1882. január 15.Budapest, 1963. május 24.) magyar grafikus, festő, portréfestő.

Zádor István
Zádor István fortepan 146914.jpg
Született 1882. január 15.[1][2][3]
Nagykikinda
Elhunyt 1963. május 24. (81 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Magyar Képzőművészeti Egyetem
Kitüntetései Kossuth-díj (1951)
A Wikimédia Commons tartalmaz Zádor István témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

 
Zádor István 1917-ben hadirajzolóként Olaszországban, Pordenone főterén

A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ban folytatott tanulmányokat. T. A. Steinlen grafikus volt a mestere. 1909-1910-ben a firenzei akadémia növendéke.

Az első világháború idején hadirajzoló volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommün bukása után Weimarban, majd Münchenben élt.

Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen az 1930-as években. 1938-tól Hollandiában élt és alkotott, a második világháború után tért haza. Egész pályája során, de kivált az 1950-es években sokat foglalkozott könyvek illusztrálásával. Például: Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák c. művét,[4] s számos orosz klasszikus író, köztük Puskin, Lev Nyikolajevics Tolsztoj magyar fordításait illusztrálta.[5]

Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is. Egyik legismertebb portréja Bajor Giziről készült. Portréfestészetére a realizmus jellemző.

Kiállítások (válogatás)[6]Szerkesztés

Műveiből[7]Szerkesztés

  • Feleségem (1910, olaj, vászon, 134 x 140 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Önarckép (1910, olaj, vászon, 70 x 60 cm; Damjanich János Múzeum, Szolnok)
  • Ebédlő (1918)
  • Fekvő akt (1922, olaj, vászon, 80,5 x 101 cm; magántulajdonban)
  • Nő art deco fülbevalóval (1928, olaj, vászon 50 X 40 cm)[8]
  • Női portré (1935 körül, olaj, vászon, 80x60 cm, magántulajdonban)

DíjakSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b István Zádor
  3. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Buenos Aires : Kárpát, 1952. – 132 p.
  5. Színművek / Lev Tolsztoj ; ford. Németh László ; [a "Tolsztoj drámái" c. fejezetet Heller Ágnes írta ; ill. Végh Gusztáv, Zádor István]. – Budapest : Új Magyar K., 1956. – 392 p. [1] t. (Orosz remekírók)
  6. Lista www.artportal.hu nyomán.
  7. Lista www.hung-art.hu nyomán
  8. Kieselbach Galéria honlapján

ForrásokSzerkesztés

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Zádor István festő, grafikus lásd 940. p. ISBN 963-8477-46-6
  • Dénes Tibor: Zádor István, (Képzőművészet, 1938)
  • Zádor István és Grantner Jenő kiállítási katalógusa (Ernst Múzeum 1958)
  • Egy félévszázad rajzokban : riportrajzok, rajzok, rézkarcok, kőrajzok / Zádor István. – Budapest : Gondolat, 1959. – 17 p., 125 tábla
  • Szolnok Zádor István művészetében : kiállítási katalógus. Szolnok : Damjanich Múzeum, Szolnoki Galéria, 1973.

További információkSzerkesztés