Főmenü megnyitása

Zöld-foki Köztársaság

szigetállam Nyugat-Afrikában

A Zöld-foki Köztársaság (portugálul: República de Cabo Verde vagy röviden Cabo Verde, zöld-foki kreolul: Repúblika di Kabu Verdi) szigetország. Tíz vulkanikus eredetű sziget alkotja, amelyek a középső Atlanti-óceánban, Afrika legnyugatibb pontjától, a Zöld-foktól 570 kilométerre nyugatra fekszenek. A Zöld-foki szigetek az Azori-, Madeira-, Kanári- és Selvagens-szigetekkel együtt Makaronézia részét képezik. Az ország területe valamivel kisebb Győr-Moson-Sopron megyénél.

Zöld-foki Köztársaság
República de Cabo Verde
A Zöld-foki Köztársaság zászlaja
A Zöld-foki Köztársaság zászlaja
A Zöld-foki Köztársaság címere
A Zöld-foki Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Egység, Munka, Haladás
Nemzeti himnusz: Cântico da Liberdade
Cape Verde (orthographic projection).svg

Fővárosa Praia
é. sz. 15° 55′, ny. h. 24° 05′
Államforma parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök Jorge Carlos Fonseca[1]
Miniszterelnök José Maria Neves
Hivatalos nyelv Portugál, Zöld-foki szigeti kreol
függetlenség Portugáliától
kikiáltása 1975. július 5.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint546 388 fő (2017)[2]
Rangsorban175
Becsült491 875 fő
Rangsorban175
Népsűrűség122 fő/km²
GDP
Összes600 millió USD
Egy főre jutó1400 USD
Földrajzi adatok
Terület4033 km²
Rangsorban 146
IdőzónaCVT (UTC-1)
Egyéb adatok
Pénznem Zöld-foki escudo (CVE)
Nemzetközi gépkocsijel CV
Hívószám 238
Segélyhívó telefonszám
  • 130
  • 131
  • 132
Internet TLD.cv
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-foki Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

A Zöld-foki szigetek a 15. századig lakatlanok voltak, amikor is portugál hajósok fedezték fel. Az itt létrehozott gyarmatuk az első európai gyarmat volt a trópusokon. A szigeteket a 16. és 17. században az atlanti rabszolga-kereskedelem tette gazdaggá, és kereskedőket, privatéreket és kalózokat vonzott ide. A 19. században a rabszolgaság felszámolása gazdasági válsághoz és a lakosság kivándorlásához vezetett. Évtizedekbe telt, amíg a szigetek gazdasága újra felvirágzott az atlanti kereskedelemnek és hajózásnak köszönhetően. 1975-ben békésen függetlenedett Portugáliától.

Az 1990-es évek eleje óta a Zöld-foki Köztársaság megszakítás nélkül képviseleti demokrácia, Afrika egyik legfejlettebb és legdemokratikusabb országa.[3][4] Mivel kevés nyersanyaggal rendelkezik, gazdasága ma a szolgáltatásokra, főként a turizmusra és a külföldi befektetésekre épül. Lakosságát 2016-ban 540 000 főre becsülték, többségük európai, mór és afrikai felmenőkkel rendelkezik. A legelterjedtebb vallás a katolikus, amely a portugál gyarmatosítás hagyatéka. Ezen felül a Zöld-foki szigeteki diaszpóra népesebb, mint az anyaország.

A Portugál Nyelvű Országok Közössége nevű nemzetközi szervezet egyik alapító tagja.[5]

Tartalomjegyzék

FöldrajzSzerkesztés

 
A Zöld-foki-szigetek domborzati térképe
 
A Serra-Malagueta hegység a Santiago-sziget északi részén
 
A fehér homokos Viana sivatag Boa Vista szigetén

A szigeteket földrajzi helyzetük szerint két csoportba sorolják.

A Szél felőli szigetek csoportjának tagjai:

A Szélcsendes-szigetek:

DomborzatSzerkesztés

A szigetek túlnyomóan vulkáni eredetűek, néhánynak az alapja azonban idősebb palából, feldarabolt mészkőből és dolomitból áll. Valamennyiüket változó szélességű tengerparti síkság keretezi; a mögöttes fennsíkok vulkáni kúpokat hordoznak, melyek közül a Pico do Fogo (2829 m, Fogo) és a Topo da Coroa (1979 m, Santo Antão-sziget) emelkedik a legmagasabbra.

VízrajzSzerkesztés

A Zöld-foki-szigetek gyér vízrajzú terület, amit a kevés csapadék és a földből feltörő források hiánya okoz. Egyes szigeteken máig megtalálhatóak azok az ősi folyók, amelyek bőségesen ellátták a szigetet az emberek megérkezése előtt; mára már az emberek növekvő szükségletei miatt a legtöbb folyó kiszáradt, vagy patak lett belőle. Szintén nagyon kevés sziget rendelkezik olyan kinccsel, mint Santo Antão, melynek természetes, vulkanikus forrása van. A legtöbb patak időszakos vízfolyás, melyeknek vízhozamát az aktuális csapadékmennyiség határozza meg.

A szigetek jelentős problémája a természeti kincsek túlzott mértékű kiaknázása. Az ország egyes szigetein több tó kiszáradt a túlzott vízhasználat következtében.

Ennek a legjobb példája Santa Luzia-szigeten található. Az első emberek megérkezése előtt egy édesvizű tó volt a szigeten. Ez volt a Zöld-foki-szigetek utolsó tava. Az embereknek nem volt tudomásuk arról, hogy a tó nem forrásból ered, hanem az idők során a kövek által megszűrt esővíz felgyülemlése hozta létre. Mivel a tó vize emberi fogyasztásra alkalmas édesvíz volt, semmi nem gátolta meg őket abban, hogy megigyák, így körülbelül 400 év alatt a tó kiapadt. Csupán néhány kisebb patak maradt meg. A szigetet később természetvédelmi területté nyilvánították.

Az ország tíz nagyobb szigetéből mára csak négy sziget rendelkezik folyamatos forrásokkal, és ha nem figyelnek eléggé a szigetek ökológiájának érzékenységére, akkor ezeken a szigeteken is bekövetkezik az elsivatagosodás.

ÉghajlatSzerkesztés

A szigetcsoport éghajlatát a passzátszél határozza meg, emiatt az nagyon száraz. A relatív páratartalom 70% körüli.


Képek

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Vannak endemikus állat- és növényfajok. Ezek legtöbbjét veszélyezteti az emberi tevékenység.

Endemikus madarak: Alexander-sarlósfecske (Apus alexandri), razói pacsirta (Alauda razae), zöld-foki nádiposzáta (Acrocephalus brevipennis), egy verébféle madár (zöld-foki veréb); endemikus hüllő a zöld-foki óriás gekkó (Tarentola gigas).

Endemikus növények:

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

VilágörökségeiSzerkesztés

TörténelemSzerkesztés

 
Nossa Senhora do Rosário templom 1495-ben épült, ezzel a legrégebbi gyarmati templom a világon. Cidade Velha, Santiago-sziget

A lakatlan szigeteket 1460-ban Diogo Gomes fedezte fel, de szigetek felfedezőjének hivatalosan Alvise Cadamostót tekintik, aki 1456-ban járt itt. A szigeteket lakatlannak találták, és semmi sem utal korábbi lakosságra. A szigetek mai nevüket 1461-ben kapták, amikor portugál gyarmattá szervezték őket. A portugálok a szigetekről indultak útnak Nyugat-Afrikába. Kolumbusz Kristóf 1498-ban járt itt.

A szigetek első települése az 1462-ben alapított Ribeira Grande volt (ma Cidade Velha).

1532-ben lett hivatalosan Portugália gyarmata. A 16. században elindult a rabszolga-kereskedelem Afrika és Amerika között, és ennek egyik állomása a szigeteken volt; fontos vízfelvevő hely volt, ahová idővel cukornádültetvényeket is telepítettek.

1850-ben megalapították São Vicente település kikötőjét. Ezután nagy szénbányákat nyitottak a szigeteken.

1975. július 5-én Portugália függetlenséget adott a szigeteknek. Az első államfő Aristides Pereira volt.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Államformája köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

A Zöld-foki-szigetek demokratikus jogállam, az egyetlen olyan afrikai ország, amelynek mind politikai, mind polgári szabadságait a Freedom House éves jelentései a legjobb kategóriába sorolják.[7]

ElnökökSzerkesztés

Név Születési év Hivatalban töltött idő Párt
Aristides Maria Pereira (* 1924-2011) 1975. július 8.1991. március 22. PAIGC (1980 óta PAICV)
António Mascarenhas Monteiro (* 1944) 1991. március 22.2001. március 22. MPD
Pedro de Verona Rodrigues Pires (* 1934) 2001. március 22.2011. szeptember 9. PAICV
Jorge Carlos de Almeida Fonseca (* 1950) 2011. szeptember 9. óta MPD

MiniszterelnökökSzerkesztés

Név Születési év Hivatalban töltött idő Párt
Pedro Pires (* 1934) 1975. július 8.1991. április 4. PAIGC (1980 óta PAICV)
Carlos Veiga (* 1949) 1991. április 4.2000. október 5. MPD
Gualberto do Rosário (* 1950) 2000. október 5.2001. február 1. MPD
José Maria Neves (* 1960) 2001. február 1. óta PAICV

Politikai pártokSzerkesztés

Párt neve Rövidítése Politikai irányvonal Alapítása
Afrikai Párt a Független Zöld-foki-szigetekért PAICV szociáldemokrata 1956-ban PAIGC néven
Független és Demokratikus Zöld-foki Unió UCID liberális 1974
Demokratikus Mozgalom MPD polgári demokrata 1990
Szociáldemokrata Párt PSD szocialista 1992
Demokratikus Összetartás Pártja PCD demokrata 1994
Demokratikus Megújulás Pártja PRD baloldali
Munka és Összetartás Pártja PTS szociáldemokrata

KözigazgatásSzerkesztés

A Zöld-foki Köztársaság fővárosa és legnépesebb települése a Santiago-szigeten lévő Praia. A második legjelentősebb város a São Vicente-szigeten található Mindelo. 2005-ig az ország 17 közigazgatási egységre, körzetre (concelhos) volt osztva. 2005 első félévében a Zöld-foki Köztársaság országgyűlése öt új körzet bevezetéséről döntött, létrehozva a jelenlegi 22 közigazgatási egységet.

 
A köztársaság fővárosa, Praia, Santiago-sziget
 
Nova Sintra, Brava szigete
Santiago-sziget

1. Tarrafal
2. São Miguel
3. São Salvador do Mundo
4. Santa Cruz
5. São Domingos
6. Praia
7. Ribeira Grande de Santiago
8. São Lourenço dos Órgãos
9. Santa Catarina

Brava

10. Brava

Fogo

11. São Filipe
12. Santa Catarina do Fogo
13. Mosteiros

Maio

14. Maio

Boa Vista

15. Boa Vista

Sal

16. Sal

São Nicolau-sziget

17. Ribeira Brava
18. Tarrafal de São Nicolau

São Vicente-sziget

19. São Vicente

Santo Antão-sziget

22. Paul
20. Porto Novo
21. Ribeira Grande

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

 
Santiago szigetének asszonyai
 
2005-ös korfa

Több itteni származású ember él a szigeteken kívül diaszpórában, mint ahányan a szigeteken élnek.

Legnépesebb településekSzerkesztés

Etnikai megoszlásSzerkesztés

Etnikai csoportok: kreol (mulatt) 71%, afrikai 28%, európai 1%[8]

Nyelvi megoszlásSzerkesztés

Nyelvek: a hivatalos nyelv a portugál, de emellett beszélnek még kreolul is, amely a legtöbb ember anyanyelve. Vannak olyan idősebb emberek, akik nem tudnak írni és olvasni portugálul. A szigeteken két kreol nyelvjárást beszélnek.

Vallási megoszlásSzerkesztés

Vallások 2010-es felmérés alapján[8]: római katolikus 77,3%, protestáns 3,7% (főleg nazarénusok, adventisták, Universal Kingdom of God, God and Love), egyéb keresztény 4,3% (Christian Rationalism, Jehova Tanúi, Assembly of God, Új Apostoli Egyház), muszlim 1,8%, egyéb 1,3%, felekezeteken kívüli vagy törzsi vallású 10,8%, meghatározatlan 0,7%

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

A Zöld-foki Köztársaság 2008 óta fejlődő gazdaság, egyike azon mindössze öt országnak, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete a legkevésbé fejlett országok csoportjából a fejlődő országok csoportjába emelt (a másik négy Botswana, a Maldív-szigetek, Szamoa és Egyenlítői-Guinea). Az ország gazdasági teljesítményét több nemzetközi szervezet afrikai sikertörténetnek tartja.[9][10][11][12]

A gazdasági sikerek ellenére az ország az ENSZ megállapítása szerint több gazdasági nehézséggel küzd. Elhelyezkedése miatt távol esik a főbb gazdasági piacoktól. Kis szigetországként kevés nyersanyaggal és édesvízzel rendelkezik, veszélyeztetik a természeti csapások és az éghajlatváltozás következtébeni elsivatagosodás. Gazdasága túlzott mértékben függ a szolgáltatásoktól, főként a turizmustól, ezenfelül pedig a külföldön dolgozók hazajuttatott jövedelmeitől és a külföldi fejlesztési segélyektől.[13]

A (2000-es évek elején) a GDP 73%-át a külföldön dolgozók hazajuttatott jövedelmei és a szolgáltatások adják, 20%-át az ipar, 7%-át a mezőgazdaság.[14]

 
A Zöld-foki Köztársaság egyik bankjegye

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

MezőgazdaságSzerkesztés

A szigetek lakossága a mezőgazdaságból él; ennek fő terménye a datolya. Cukornádat, banánt, dohányt, kávét, mogyorót, alárendelten egyéb haszonnövényeket is termesztenek.

HalászatSzerkesztés

A halászatnak jelentős szerepe van a gazdasági életben. A tengerparti települések megélhetésében van jelentősége; kis hajókkal, főleg a lakosság ellátására, de jut exportra is.

IparSzerkesztés

A bőr-, a textil- és a kézművesipar jelentős, főleg ajándéktárgyakat készítenek. Jelentős halfeldolgozó üzemek találhatóak São Vicente szigetén, Mindelo városban. Santiagón nagy üdítőital- és sörgyárak vannak, az összes szigetet innen látják el.

Ásványkincsekben szegény ország.

KülkereskedelemSzerkesztés

Külkereskedelme 2014-ben:[8]

Főbb termékek:

  • Export: üzemanyag (re-export), cipő, ruha, hal, languszta, nyersbőr
  • Import: üzemanyag, élelmiszer, ipari termékek, közlekedési eszközök

Főbb partnerek:

  • Export: Spanyolország 46,1%, Lengyelország 22,4%, Portugália 11,8%
  • Import: Algéria 72,5%, Portugália 10%

Egyéb jellemző ágakSzerkesztés

Az Európa és Dél-Amerika között közlekedő hajók üzemanyag-felvevő helye,[15] valamint a tengeralatti kábelek gyűjtő- és elosztóközpontja.

A Latin-Amerikából (főleg Dél-Amerikából) Európába irányuló kábítószer (kokain) egyik átrakodópontja.[8]

TurizmusSzerkesztés

A turizmus a GDP 10%-át adja. A látogatók többsége Sal szigetére érkezik, és a többi szigetre általában csak egynapos programokra látogat át.

MédiaSzerkesztés

Televízió: Portugál nyelven sugároz a Radio Televisao Caboverdiana (RTC) és a RTP-Africa. Francia nyelven csak a TV4 Afrique

Rádióadók: Portugál nyelven az RTC, RDP sugároz, míg franciául az RFI Afrique: FM-adó Praiában, Mindelóban, Salban, Fogóban és Santo Antãoban van.

Újságok: Az ország újságjai:

  • A Semana (Praia, 1991–)
  • Expresso das Ilhas
  • Journal O Cidadao (São Vicente)
  • Jornal Horizonte (Praia, 1988–)
  • Terra Nova (São Vicente, 1975–)
  • Artiletra (São Vicente, 1991–)

KözlekedésSzerkesztés

Belföldön a szigetek között komppal, illetve repülővel közlekedhetünk. A belföldi repülőjáratokat a TACV üzemelteti.

MűvészetekSzerkesztés

 
Eugénio Tavares, az egyik legismertebb költő

Költők: Sergio Frusoni, Eugénio Tavares, B. Léza, João Cleofas Martins, Ovídio Martins, Barbosa Jorge, Fortes Corsino António, Baltasar Lopes (Oswaldo Alcântara), João Vário, Oswaldo Osório, Arménio Vieira, Vadinho Velhinho, José Luís Tavares

Írók: Manuel Lopes – Movimento Claridade, Luís Romano de Madeira Melo, Germano de Almeida, Orlanda Amarilis, Jorge Vera Cruz Barbosa, Pedro Cardoso, Mário José Domingues, Daniel Filipe, Mário Alberto Fonseca de Almeida, Corsino António Fortes, Arnaldo Carlos de Vasconcelos França, António Aurélio Gonçalves, Aguinaldo Brito Fonseca, Ovídio de Sousa Martins, Osvaldo Osório, Dulce Almada Duarte, Manuel Veiga

Híres mesebeli lények: 'Ti Lobo' und 'Chibim', 'Ti Lobo'und 'Ti Pedro', Ti Ganga, Capotona.

Festők: Manuel Figueira, Luisa Queros, Tchalé Figueira, Bela Duarte, Kiki Lima, Mito

Zeneszerzők: Manuel de Novas, Vasco Martins, Jorge Fernandes Monteiro (Jotamont), Zenészek: Cesária Évora, Simentera, Terezinha Araujo, Bana, Gil Semedo, Luís Morais, Os Tubarões, Bulimundo, Lura, Celina Pereira, Boy Gé Mendes, Orlando Pantera, Tchéka, Tito Paris

GasztronómiaSzerkesztés

SportSzerkesztés

ÜnnepekSzerkesztés

Dátum Ünnep
Január 1. Újév
Január 13. A demokrácia napja
Január 20. A nemzeti hősök napja
Évenként változó Karnevál
Évenként változó Nagypéntek
Évenként változó Úrnapja
Május 1. A munka ünnepe
Május 19. Praia főváros ünnepnapja
Június 1. Nemzetközi Gyermeknap
Július 5. A függetlenség napja
Augusztus 15. A Zöld-foki-szigetek védőszentjének napja
November 1. Mindenszentek napja
December 25. Karácsony

EgyébSzerkesztés

2009 őszén a szigetcsoport négy szigetén ütötte fel a fejét a dengue-láz. A járvány a turisták által leginkább látogatott Sal szigetét elkerülte. Különösen súlyos volt a helyzet Fogo szigetén.[16]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A 2011. augusztus 21-i elnökválasztás eredményei. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 18.)
  2. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  3. Freedom in the World 2017”, Washington, D.C., Kiadó: Freedom House. (Hozzáférés ideje: 2018. március 20.)  
  4. (2012. november) „Cape Verde: A Success Story”, Kiadó: African Development Bank, African Development Fund. (Hozzáférés ideje: 2018. március 20.)  
  5. A Portugál Nyelvű Országok Közösségének tagállamai
  6. Zöld-foki-szigetek
  7. freedomhouse.org: Freedom in the World
  8. a b c d https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/cv.html
  9. Institutional Stability and Economic Success in Africa: Lessons from Cabo Verde (angol nyelven). Chatham House, 2015. március 9. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
  10. Cape Verde: A Success Story (angol nyelven). Afrikai Fejlesztési Bank, 2012. november. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
  11. Cape Verde development trajectory; a lesson for Africa (angol nyelven). ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottság, 2013. július 17. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
  12. African Successes - One Pagers (angol nyelven). Világbank. [2018. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
  13. Cape Verde is looking towards new challenges after its graduation from the group of Least Developed Countries (LDCs) (angol nyelven). United Nations Office of the High Representative for the Least Developed Countries, Landlocked Developing Countries and Small Island Developing States, 2008. február 19. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
  14. Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
  15. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  16. Zöld-foki Köztársaság: ahol a H1N1-nél súlyosabb problémák is vannak

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés