Zöld-foki Köztársaság

szigetállam Nyugat-Afrikában

A Zöld-foki Köztársaság (portugálul: República de Cabo Verde vagy röviden Cabo Verde, zöld-foki kreolul: Repúblika di Kabu Verdi) szigetország. Tíz vulkanikus eredetű sziget alkotja, amelyek a középső Atlanti-óceánban, Afrika legnyugatibb pontjától, a Zöld-foktól 570 kilométerre nyugatra fekszenek. A Zöld-foki-szigeteket az Azori-, Madeira-, Kanári- és Selvagens-szigetekkel együtt Makaronézia részének tekintik. Az ország területe valamivel kisebb Győr-Moson-Sopron vármegyéénél.

Zöld-foki Köztársaság
República de Cabo Verde
A Zöld-foki Köztársaság zászlaja
A Zöld-foki Köztársaság zászlaja
A Zöld-foki Köztársaság címere
A Zöld-foki Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Egység, Munka, Haladás
Nemzeti himnusz: Cântico da Liberdade

Fővárosa Praia
é. sz. 15° 18′, ny. h. 23° 42′Koordináták: é. sz. 15° 18′, ny. h. 23° 42′
Államforma parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök José Maria Neves
Miniszterelnök Ulisses Correia e Silva
Hivatalos nyelv Portugál, Zöld-foki szigeti kreol
függetlenség Portugáliától
kikiáltása 1975. július 5.
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint555 988 fő (2020)[1]
Rangsorban175
Becsült569 000 [2] fő (2022)
Rangsorban175
Népsűrűség138 fő/km²[3]
GDP
Összes600 millió USD
Egy főre jutó1400 USD
Földrajzi adatok
Terület4033 km²
Rangsorban 146
IdőzónaCVT (UTC-1)
Egyéb adatok
Pénznem Zöld-foki escudo (CVE)
Nemzetközi gépkocsijel CV
Hívószám 238
Segélyhívó telefonszám
  • 130
  • 131
  • 132
Internet TLD.cv
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-foki Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Az addig lakatlan szigeteket a 15. században fedezték fel portugál hajósok. Az itt létrehozott telepük volt az első európai gyarmat a trópusokon. A szigeteket a 16. és 17. században az atlanti rabszolga-kereskedelem tette gazdaggá, és kereskedőket, privatéreket és kalózokat vonzott ide. A 19. században a rabszolgaság felszámolása gazdasági válsághoz és a lakosság kivándorlásához vezetett. Évtizedekbe telt, amíg a szigetek gazdasága az atlanti kereskedelemnek és hajózásnak köszönhetően újra felvirágzott. 1975-ben békésen függetlenedett Portugáliától.

Az 1990-es évek eleje óta a Zöld-foki Köztársaság megszakítás nélkül képviseleti demokrácia, Afrika egyik legfejlettebb és legdemokratikusabb országa.[4][5] Mivel kevés a nyersanyaga, gazdasága ma a szolgáltatásokra, főként a turizmusra és a külföldi befektetésekre épül. Lakosságát 2016-ban 540 000 főre becsülték; a többségük európai, mór és afrikai felmenőkre tekinthet vissza. A portugál gyarmatosítás hagyatékaként a legelterjedtebb vallás a katolikus. Érdekes, hogy a zöld-foki diaszpóra népesebb, mint az anyaországi.

A Portugál Nyelvű Országok Közössége nevű nemzetközi szervezet egyik alapító tagja.[6]

Földrajza szerkesztés

 
A zöld-foki-szigetek domborzati térképe
 
A Serra-Malagueta hegység a Santiago-sziget északi részén
 
A fehér homokos Viana sivatag Boa Vista szigetén

A szigeteket földrajzi helyzetük szerint két csoportba sorolják.

A Szél felőli szigetek csoportjának tagjai:

A Szélcsendes-szigetek:

Domborzata szerkesztés

A szigetek túlnyomóan vulkáni eredetűek, néhánynak az alapja azonban idősebb palából, feldarabolt mészkőből és dolomitból áll. Valamennyiüket változó szélességű tengerparti síkság keretezi; a mögöttes fennsíkok vulkáni kúpokat hordoznak, melyek közül a Pico do Fogo (2829 m, Fogo) és a Topo da Coroa (1979 m, Santo Antão-sziget) emelkedik a legmagasabbra.

Vízrajza szerkesztés

A száraz éghajlatú, kis szigeteken kevés a vízfolyás. Az ősi folyók fennmaradt medrei korábbi, csapadékosabb éghajlatra utalnak; az emberek növekvő vízigénye miatt legtöbbjük kiszáradt vagy patakká zsugorodott. Néhány szigeten, így Santo Antãon az utóvulkáni működés részeként hévforrás tör fel. A legtöbb vízfolyás időszakos patak, az aktuális csapadékmennyiséget követő hozammal.

A szigetek jelentős problémája a természeti kincsek túlzott kiaknázása. Egyes szigeteken több tó kiszáradt, amire szemléletes példa a Santa Luzia-sziget, ahol a telepesek érkezése előtt egy édesvizű tó volt — a Zöld-foki-szigetek utolsó tava. Az emberek nem tudták, hogy a tavat nem forrás táplálja, hanem a talajon átszivárgó esővíz gyűlik benne össze, és körülbelül 400 év alatt kiitták az egészet. Csupán néhány kisebb patak maradt meg. A sziget ma természetvédelmi terület.

Az ország tíz nagyobb szigetéből mára csak négy sziget rendelkezik folyamatos forrásokkal, és ha nem figyelnek eléggé a szigetek ökológiájának érzékenységére, akkor ezeken a szigeteken is bekövetkezik az elsivatagosodás.

Éghajlata szerkesztés

A szigetcsoport éghajlatát a passzátszél határozza meg, emiatt az nagyon száraz. A relatív páratartalom 70% körüli.


Képek
 
Calhau tengerpartja a Monte Verde hegységgel a háttérben, São Vicente-szigetén
 
Santo Antão-sziget tengerpartja
 
São Domingos, Santiago-sziget
 
São Nicolau-sziget
 
Pico do Fogo
 
Praia de Calhau, São Vicente
 
Estrada Baía das Gatas
 
Rocha Estância, Boa Vista
 
Santo Antão
 
Ribeira Grande, Santiago

Élővilág, természetvédelem szerkesztés

Vannak endemikus állat- és növényfajok. Ezek legtöbbjét veszélyezteti az emberi tevékenység.

Endemikus madarak: Alexander-sarlósfecske (Apus alexandri), razói pacsirta (Alauda razae), zöld-foki nádiposzáta (Acrocephalus brevipennis), egy verébféle madár (zöld-foki veréb); endemikus hüllő a zöld-foki óriás gekkó (Tarentola gigas).

Endemikus növények:

Nemzeti parkjai szerkesztés

Világörökségei szerkesztés

A Zöld-foki Köztársaság 1988-ban csatlakozott a világ kulturális és természeti örökségének megóvását célzó egyezményhez. Az ország területéről 2022 végéig egyetlen helyszín, Cidade Velha(wd) került fel a világörökségi listára (2009-ben). 2016 óta nyolc további helyszín (5 kulturális, 1 természeti, 2 vegyes) a javaslati listán várakozik a felvételre.[8]

A szellemi kulturális örökség listájára 2019-ben került fel a morna(wd), a Zöld-foki-szigetek hagyományos zenés-táncos műfaja.[9]

Történelme szerkesztés

 
Nossa Senhora do Rosário templom 1495-ben épült, ezzel a legrégebbi gyarmati templom a világon. Cidade Velha, Santiago-sziget

A lakatlan szigeteket 1460-ban Diogo Gomes fedezte fel, de a szigetek felfedezőjének hivatalosan Alvise Cadamostót tekintik, aki 1456-ban járt itt. A szigeteket lakatlannak találták, és semmi sem utal korábbi lakosságra. A szigetek mai nevüket 1461-ben kapták, amikor portugál gyarmattá szervezték. A portugálok a szigetekről indultak útnak Nyugat-Afrikába. Kolumbusz Kristóf 1498-ban járt itt.

A szigetek első települése az 1462-ben alapított Ribeira Grande volt (ma Cidade Velha).

1532-ben lett hivatalosan Portugália gyarmata. A 16. században elindult a rabszolga-kereskedelem Afrika és Amerika között, és ennek egyik állomása a szigeteken volt; fontos vízfelvevő hely volt, ahová idővel cukornádültetvényeket is telepítettek.

1850-ben megalapították São Vicente település kikötőjét. Ezután nagy szénbányákat nyitottak a szigeteken.

1975. július 5-én Portugália függetlenséget adott a szigeteknek. Az első államfő Aristides Pereira volt.

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

Alkotmány, államforma szerkesztés

Államformája köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

A Zöld-foki-szigetek demokratikus jogállam, az egyetlen olyan afrikai ország, amelynek mind politikai, mind polgári szabadságait a Freedom House éves jelentései a legjobb kategóriába sorolják.[10]

Elnökök szerkesztés

Név Születési év Hivatalban töltött idő Párt
Aristides Maria Pereira (* 1924-2011) 1975. július 8.1991. március 22. PAIGC (1980 óta PAICV)
António Mascarenhas Monteiro (* 1944) 1991. március 22.2001. március 22. MPD
Pedro de Verona Rodrigues Pires (* 1934) 2001. március 22.2011. szeptember 9. PAICV
Jorge Carlos de Almeida Fonseca (* 1950) 2011. szeptember 9.2021. november 9. MPD
José Maria Neves (* 1960) 2021. november 9. óta PAICV

Miniszterelnökök szerkesztés

Név Születési év Hivatalban töltött idő Párt
Pedro Pires (* 1934) 1975. július 8.1991. április 4. PAIGC (1980 óta PAICV)
Carlos Veiga (* 1949) 1991. április 4.2000. október 5. MPD
Gualberto do Rosário (* 1950) 2000. október 5.2001. február 1. MPD
José Maria Neves (* 1960) 2001. február 1.2016. április 22. PAICV
Ulisses Correia e Silva (* 1960) 2016. április 22. óta MPD

Politikai pártok szerkesztés

Párt neve Rövidítése Politikai irányvonal Alapítása
Afrikai Párt a Független Zöld-foki-szigetekért PAICV szociáldemokrata 1956-ban PAIGC néven
Független és Demokratikus Zöld-foki Unió UCID liberális 1974
Demokratikus Mozgalom MPD polgári demokrata 1990
Szociáldemokrata Párt PSD szocialista 1992
Demokratikus Összetartás Pártja PCD demokrata 1994
Demokratikus Megújulás Pártja PRD baloldali
Munka és Összetartás Pártja PTS szociáldemokrata

Közigazgatás szerkesztés

A Zöld-foki Köztársaság fővárosa és legnépesebb települése a Santiago-szigeten lévő Praia. A második legjelentősebb város a São Vicente-szigeten található Mindelo. 2005-ig az ország 17 közigazgatási egységre, körzetre (concelhos) volt osztva. 2005 első félévében a Zöld-foki Köztársaság országgyűlése öt új körzet bevezetéséről döntött, létrehozva a jelenlegi 22 közigazgatási egységet.

 
A köztársaság fővárosa, Praia, Santiago-sziget
 
Nova Sintra, Brava szigete
Santiago-sziget

1. Tarrafal
2. São Miguel
3. São Salvador do Mundo
4. Santa Cruz
5. São Domingos
6. Praia
7. Ribeira Grande de Santiago
8. São Lourenço dos Órgãos
9. Santa Catarina

Brava

10. Brava

Fogo

11. São Filipe
12. Santa Catarina do Fogo
13. Mosteiros

 
Maio

14. Maio

Boa Vista

15. Boa Vista

Sal

16. Sal

São Nicolau-sziget

17. Ribeira Brava
18. Tarrafal de São Nicolau

São Vicente-sziget

19. São Vicente

Santo Antão-sziget

22. Paul
20. Porto Novo
21. Ribeira Grande

Védelmi rendszer szerkesztés

Népesség szerkesztés

 
Santiago szigetének asszonyai
 
2005-ös korfa

Több itteni származású ember él a szigeteken kívül diaszpórában, mint ahányan a szigeteken élnek.

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1960 és 2020 között
Lakosok száma
212 247
248 050
293 218
305 363
324 815
359 642
417 562
466 939
485 714
555 988
1960196619721978198419911997200320092020
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések szerkesztés

Etnikai megoszlás szerkesztés

Etnikai csoportok: kreol (mulatt) 71%, afrikai 28%, európai 1%[11]

Nyelvi megoszlás szerkesztés

Nyelvek: a hivatalos nyelv a portugál, de emellett beszélnek még kreolul is, amely a legtöbb ember anyanyelve. Vannak olyan idősebb emberek, akik nem tudnak írni és olvasni portugálul. A szigeteken két kreol nyelvjárást beszélnek.

Vallási megoszlás szerkesztés

Vallások 2010-es felmérés alapján:[11] római katolikus 77,3%, protestáns 3,7% (főleg nazarénusok, adventisták, Universal Kingdom of God, God and Love), egyéb keresztény 4,3% (Christian Rationalism, Jehova Tanúi, Assembly of God, Új Apostoli Egyház), muszlim 1,8%, egyéb 1,3%, felekezeteken kívüli vagy törzsi vallású 10,8%, meghatározatlan 0,7%

Szociális rendszer szerkesztés

Gazdaság szerkesztés

A Zöld-foki Köztársaság 2008 óta fejlődő gazdaság, egyike azon mindössze öt országnak, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete a legkevésbé fejlett országok csoportjából a fejlődő országok csoportjába emelt (a másik négy Botswana, a Maldív-szigetek, Szamoa és Egyenlítői-Guinea). Az ország gazdasági teljesítményét több nemzetközi szervezet afrikai sikertörténetnek tartja.[12][13][14][15]

A gazdasági sikerek ellenére az ország az ENSZ megállapítása szerint több gazdasági nehézséggel küzd. Elhelyezkedése miatt távol esik a főbb gazdasági piacoktól. Kis szigetországként kevés nyersanyaggal és édesvízzel rendelkezik, veszélyeztetik a természeti csapások és az éghajlatváltozás következtében az elsivatagosodás. Gazdasága túlzott mértékben függ a szolgáltatásoktól, főként a turizmustól, ezenfelül pedig a külföldön dolgozók hazajuttatott jövedelmeitől és a külföldi fejlesztési segélyektől.[16]

A (2000-es évek elején) a GDP 73%-át a külföldön dolgozók hazajuttatott jövedelmei és a szolgáltatások adják, 20%-át az ipar, 7%-át a mezőgazdaság.[17]

 
A Zöld-foki Köztársaság egyik bankjegye

Gazdasági ágazatok szerkesztés

Mezőgazdaság szerkesztés

A szigetek lakossága a mezőgazdaságból él; ennek fő terménye a datolya. Cukornádat, banánt, dohányt, kávét, mogyorót, alárendelten egyéb haszonnövényeket is termesztenek.

Halászat szerkesztés

A halászatnak jelentős szerepe van a gazdasági életben. A tengerparti települések megélhetésében van jelentősége; kis hajókkal, főleg a lakosság ellátására, de jut exportra is.

Ipar szerkesztés

A bőr-, a textil- és a kézművesipar jelentős, főleg ajándéktárgyakat készítenek. Jelentős halfeldolgozó üzemek találhatóak São Vicente szigetén, Mindelo városban. Santiagón nagy üdítőital- és sörgyárak vannak, az összes szigetet innen látják el.

Ásványkincsekben szegény ország.

Külkereskedelem szerkesztés

Külkereskedelme 2014-ben:[11]

Főbb termékek:

  • Export: üzemanyag (re-export), cipő, ruha, hal, languszta, nyersbőr
  • Import: üzemanyag, élelmiszer, ipari termékek, közlekedési eszközök

Főbb partnerek:

  • Export: Spanyolország 46,1%, Lengyelország 22,4%, Portugália 11,8%
  • Import: Algéria 72,5%, Portugália 10%

Egyéb jellemző ágak szerkesztés

Az Európa és Dél-Amerika között közlekedő hajók üzemanyag-felvevő helye,[18] valamint a tengeralatti kábelek gyűjtő- és elosztóközpontja.

A Latin-Amerikából (főleg Dél-Amerikából) Európába irányuló kábítószer (kokain) egyik átrakodópontja.[11]

Turizmus szerkesztés

A Zöld-foki-szigetek turizmusa az 1970-es években kezdődött Sal szigetén.[19]

A turizmus a GDP 10%-át adja.[mikor?] A látogatók többsége ma is Sal szigetére érkezik, és a többi szigetre általában csak egynapos programokra látogat át.

A 2010-es években vízummentességet vezettek be az Európai Unió állampolgárai,[20] így Magyarország,[21] továbbá más államok, például az Egyesült Államok, Kanada állampolgárai részére.

Média szerkesztés

Televízió: Portugál nyelven sugároz a Radio Televisao Caboverdiana (RTC) és a RTP-Africa. Francia nyelven csak a TV4 Afrique

Rádióadók: Portugál nyelven az RTC, RDP sugároz, míg franciául az RFI Afrique: FM-adó Praiában, Mindelóban, Salban, Fogóban és Santo Antãoban van.

Újságok: Az ország újságjai:

  • A Semana (Praia, 1991–)
  • Expresso das Ilhas
  • Journal O Cidadao (São Vicente)
  • Jornal Horizonte (Praia, 1988–)
  • Terra Nova (São Vicente, 1975–)
  • Artiletra (São Vicente, 1991–)

Telekommunikáció szerkesztés

Hívójel prefix D4
ITU zóna 46
CQ zóna 35

Közlekedés szerkesztés

Belföldön a szigetek között komppal, illetve repülővel közlekedhetünk. A belföldi repülőjáratokat a TACV üzemelteti.

Művészetek szerkesztés

 
Eugénio Tavares, az egyik legismertebb költő

Költők: Sergio Frusoni, Eugénio Tavares, B. Léza, João Cleofas Martins, Ovídio Martins, Barbosa Jorge, Fortes Corsino António, Baltasar Lopes (Oswaldo Alcântara), João Vário, Oswaldo Osório, Arménio Vieira, Vadinho Velhinho, José Luís Tavares

Írók: Manuel Lopes – Movimento Claridade, Luís Romano de Madeira Melo, Germano de Almeida, Orlanda Amarilis, Jorge Vera Cruz Barbosa, Pedro Cardoso, Mário José Domingues, Daniel Filipe, Mário Alberto Fonseca de Almeida, Corsino António Fortes, Arnaldo Carlos de Vasconcelos França, António Aurélio Gonçalves, Aguinaldo Brito Fonseca, Ovídio de Sousa Martins, Osvaldo Osório, Dulce Almada Duarte, Manuel Veiga

Híres mesebeli lények: 'Ti Lobo' und 'Chibim', 'Ti Lobo'und 'Ti Pedro', Ti Ganga, Capotona.

Festők: Manuel Figueira, Luisa Queros, Tchalé Figueira, Bela Duarte, Kiki Lima, Mito

Zeneszerzők: Manuel de Novas, Vasco Martins, Jorge Fernandes Monteiro (Jotamont), Zenészek: Cesária Évora, Simentera, Terezinha Araujo, Bana, Gil Semedo, Luís Morais, Os Tubarões, Bulimundo, Lura, Celina Pereira, Boy Gé Mendes, Orlando Pantera, Tchéka, Tito Paris

Gasztronómia szerkesztés

A zöld-foki konyha nagyrészt nyugat-afrikai, részben pedig portugál, dél- és nyugat-európai elemek keveredéséből jött létre.[22] Mivel a szigetek az óceán belső vizein helyezkednek el, ezért a halászat alapvető élelemforrást biztosít.

A rum alapú grog, mely a régi tengerészek kedvelt itala volt, egy nagyon fontos kulináris elem. A legjobb fajták a Santo Antao és a Santiago szigeten készülnek. Egyik változata ponche, amely a grog és sűrített tej vagy melasz keveréséből készült puncs.[23]

Az ételek alapjait leginkább a bab és kukorica teszik ki.[24] Népszerű továbbá a rizs, a tápióka, a burgonya és a zöldségek, úgy mint sárgarépa, kelkáposzta és a tök. A halak közül kiemelkedik a tonhal, fűrészhal és a homár. A húsok közül a leggyakoribbak a baromfi- és a sertéshús, továbbá a madarak tojása. A portugálok kimagasló olajbogyó- és bortermelést honosítottak meg. Az alentejo a Zöld-foki szigetek nemzetközi hírű és közkedvelt bora.[25]

A szigetek nemzeti étele a cachupa nevű zöldségragu, amelynek hozzávalói kukoricapüré, hagyma, főzőbanán, tápióka, édesburgonya, tök és jamgyökér.[26] Gyakori étel még a tápiókából készült golyócskák, amiket mézzel édesítenek. Az étkezésben a kuszkusz is megtalálható, melyet kecskesajttal és melasszal ízesítenek.

Valaha népszerű fogás volt a sült teknősszelet (főleg Santiago szigetén), de a szigetek törvényhozása állatvédelmi okokból betiltotta a teknősök elejtését, ezért ma már ez a fogás eltűnt a gasztronómiából.[27]

A szigetre eleinte csak portugál söröket importáltak, 2006 óta viszont már a Zöld-foki szigetek is rendelkezik saját sörfajtával, amit Strelá-nak hívnak.[28]

Sport szerkesztés

 
Praia, a főváros

Ünnepek szerkesztés

Dátum Ünnep
Január 1. Újév
Január 13. A demokrácia napja
Január 20. A nemzeti hősök napja
Évenként változó Karnevál
Évenként változó Nagypéntek
Évenként változó Úrnapja
Május 1. A munka ünnepe
Május 19. Praia főváros ünnepnapja
Június 1. Nemzetközi Gyermeknap
Július 5. A függetlenség napja
Augusztus 15. A Zöld-foki-szigetek védőszentjének napja
November 1. Mindenszentek napja
December 25. Karácsony

Egyéb szerkesztés

2009 őszén a szigetcsoport négy szigetén ütötte fel a fejét a dengue-láz. A járvány a turisták által leginkább látogatott Sal szigetét elkerülte. Különösen súlyos volt a helyzet Fogo szigetén.[29]

 
Porto Grande-öböl, Monte Cara, São Vicente-sziget

Jegyzetek szerkesztés

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2021. október 26.)
  2. Worldometers
  3. Worldometers 2020
  4. Freedom in the World 2017”, Washington, D.C., Kiadó: Freedom House. (Hozzáférés: 2018. március 20.)  
  5. (2012. november) „Cape Verde: A Success Story”, Kiadó: African Development Bank, African Development Fund. (Hozzáférés: 2018. március 20.)  
  6. A Portugál Nyelvű Országok Közösségének tagállamai
  7. Zöld-foki-szigetek
  8. Cabo Verde. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  9. Zöld-foki-szigetek. ich.unesco.org (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  10. freedomhouse.org: Freedom in the World. [2012. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 28.)
  11. a b c d Archivált másolat. [2020. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  12. Institutional Stability and Economic Success in Africa: Lessons from Cabo Verde (angol nyelven). Chatham House, 2015. március 9. [2015. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
  13. Cape Verde: A Success Story (angol nyelven). Afrikai Fejlesztési Bank, 2012. november. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
  14. Cape Verde development trajectory; a lesson for Africa (angol nyelven). ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottság, 2013. július 17. [2016. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
  15. African Successes - One Pagers (angol nyelven). Világbank. [2018. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
  16. Cape Verde is looking towards new challenges after its graduation from the group of Least Developed Countries (LDCs) (angol nyelven). United Nations Office of the High Representative for the Least Developed Countries, Landlocked Developing Countries and Small Island Developing States, 2008. február 19. (Hozzáférés: 2018. március 23.)[halott link]
  17. Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
  18. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  19. Pitt Reitmeier: Cabo Verde, p. 264. Bielefeld 2009.
  20. EUR-Lex - 22013A1024(01) - EN - EUR-Lex (angol nyelven). eur-lex.europa.eu . (Hozzáférés: 2018. szeptember 9.)
  21. Vízummentes külföldre utazás (magyar nyelven). konzinfo.mfa.gov.hu. (Hozzáférés: 2023. november 6.)
  22. King, Russell (2001): The Mediterranean Passage: Migration and New Cultural Encounters in Southern Europe. Liverpool University Press. ISBN 0-85323-646-1 104. o.
  23. Flood, Callie (2010): Cape Verde (Other Places Travel Guide). Other Places Publishing. ISBN 978-0-9822619-2-7 35. o.
  24. Raymond A. Almeida: Cachupa di Cabo Verde
  25. Ham, Anthony (2009): West Africa. Lonely Planet. ISBN 978-1-74104-821-6 233. o.
  26. Maria Augusta Carvalho (2013): Comeres de África Falados em Português. Casa das Letras. ISBN 978-972-46-2188-3 129. o.
  27. Cabo Verde: Tartarugas marinhas ameaçadas de extinção em menos de dez anos - RTP Notícias
  28. Cabo Verde: Cerveja Strela ultrapassou Sagres e quer passar Superbock
  29. Zöld-foki Köztársaság: ahol a H1N1-nél súlyosabb problémák is vannak. [2012. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 22.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-foki Köztársaság témájú médiaállományokat.

Újságok szerkesztés