Zöld-foki Köztársaság
A Zöld-foki Köztársaság (portugálul: República de Cabo Verde vagy röviden Cabo Verde, zöld-foki kreolul: Repúblika di Kabu Verdi) szigetország. Tíz vulkanikus eredetű sziget alkotja, amelyek a középső Atlanti-óceánban, Afrika legnyugatibb pontjától, a Zöld-foktól 570 kilométerre nyugatra fekszenek. A Zöld-foki szigetek az Azori-, Madeira-, Kanári- és Selvagens-szigetekkel együtt Makaronézia részét képezik. Az ország területe valamivel kisebb Győr-Moson-Sopron megyénél.
| Zöld-foki Köztársaság | |||
| República de Cabo Verde | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Egység, Munka, Haladás Nemzeti himnusz: Cântico da Liberdade | |||
.svg) | |||
| Fővárosa | Praia | ||
| é. sz. 15° 55′, ny. h. 24° 05′ | |||
| Államforma | parlamentáris köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Jorge Carlos Fonseca[1] | ||
| Miniszterelnök | José Maria Neves | ||
| Hivatalos nyelv | Portugál, Zöld-foki szigeti kreol | ||
| függetlenség | Portugáliától | ||
| kikiáltása | 1975. július 5. | ||
| Tagság | |||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 546 388 fő (2017)[2] | ||
| Rangsorban | 175 | ||
| Becsült | 491 875 fő | ||
| Rangsorban | 175 | ||
| Népsűrűség | 122 fő/km² | ||
| GDP | |||
| Összes | 600 millió USD | ||
| Egy főre jutó | 1400 USD | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 4033 km² | ||
| Rangsorban | 146 | ||
| Időzóna | CVT (UTC-1) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem |
Zöld-foki escudo (CVE) | ||
| Nemzetközi gépkocsijel | CV | ||
| Hívószám | 238 | ||
| Segélyhívó telefonszám |
| ||
| Internet TLD | .cv | ||
| Villamos hálózat | 220 volt | ||
| Elektromos csatlakozó |
| ||
| Közlekedés iránya | jobb | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-foki Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
| |||
A Zöld-foki szigetek a 15. századig lakatlanok voltak, amikor is portugál hajósok fedezték fel. Az itt létrehozott gyarmatuk az első európai gyarmat volt a trópusokon. A szigeteket a 16. és 17. században az atlanti rabszolga-kereskedelem tette gazdaggá, és kereskedőket, privatéreket és kalózokat vonzott ide. A 19. században a rabszolgaság felszámolása gazdasági válsághoz és a lakosság kivándorlásához vezetett. Évtizedekbe telt, amíg a szigetek gazdasága újra felvirágzott az atlanti kereskedelemnek és hajózásnak köszönhetően. 1975-ben békésen függetlenedett Portugáliától.
Az 1990-es évek eleje óta a Zöld-foki Köztársaság megszakítás nélkül képviseleti demokrácia, Afrika egyik legfejlettebb és legdemokratikusabb országa.[3][4] Mivel kevés nyersanyaggal rendelkezik, gazdasága ma a szolgáltatásokra, főként a turizmusra és a külföldi befektetésekre épül. Lakosságát 2016-ban 540 000 főre becsülték, többségük európai, mór és afrikai felmenőkkel rendelkezik. A legelterjedtebb vallás a katolikus, amely a portugál gyarmatosítás hagyatéka. Ezen felül a Zöld-foki szigeteki diaszpóra népesebb, mint az anyaország.
A Portugál Nyelvű Országok Közössége nevű nemzetközi szervezet egyik alapító tagja.[5]
Tartalomjegyzék
FöldrajzSzerkesztés
A szigeteket földrajzi helyzetük szerint két csoportba sorolják.
A Szél felőli szigetek csoportjának tagjai:
- Boa Vista (620 km²)
- Sal (216 km²)
- São Nicolau-sziget (343 km²)
- Santa Luzia-sziget (35 km²)
- São Vicente-sziget (227 km²)
- Santo Antão-sziget (779 km²)
A Szélcsendes-szigetek:
- Brava (64 km²)
- Fogo (476 km²)
- Maio (269 km²)
- Santiago-sziget (991 km²)[6]
DomborzatSzerkesztés
A szigetek túlnyomóan vulkáni eredetűek, néhánynak az alapja azonban idősebb palából, feldarabolt mészkőből és dolomitból áll. Valamennyiüket változó szélességű tengerparti síkság keretezi; a mögöttes fennsíkok vulkáni kúpokat hordoznak, melyek közül a Pico do Fogo (2829 m, Fogo) és a Topo da Coroa (1979 m, Santo Antão-sziget) emelkedik a legmagasabbra.
VízrajzSzerkesztés
A Zöld-foki-szigetek gyér vízrajzú terület, amit a kevés csapadék és a földből feltörő források hiánya okoz. Egyes szigeteken máig megtalálhatóak azok az ősi folyók, amelyek bőségesen ellátták a szigetet az emberek megérkezése előtt; mára már az emberek növekvő szükségletei miatt a legtöbb folyó kiszáradt, vagy patak lett belőle. Szintén nagyon kevés sziget rendelkezik olyan kinccsel, mint Santo Antão, melynek természetes, vulkanikus forrása van. A legtöbb patak időszakos vízfolyás, melyeknek vízhozamát az aktuális csapadékmennyiség határozza meg.
A szigetek jelentős problémája a természeti kincsek túlzott mértékű kiaknázása. Az ország egyes szigetein több tó kiszáradt a túlzott vízhasználat következtében.
Ennek a legjobb példája Santa Luzia-szigeten található. Az első emberek megérkezése előtt egy édesvizű tó volt a szigeten. Ez volt a Zöld-foki-szigetek utolsó tava. Az embereknek nem volt tudomásuk arról, hogy a tó nem forrásból ered, hanem az idők során a kövek által megszűrt esővíz felgyülemlése hozta létre. Mivel a tó vize emberi fogyasztásra alkalmas édesvíz volt, semmi nem gátolta meg őket abban, hogy megigyák, így körülbelül 400 év alatt a tó kiapadt. Csupán néhány kisebb patak maradt meg. A szigetet később természetvédelmi területté nyilvánították.
Az ország tíz nagyobb szigetéből mára csak négy sziget rendelkezik folyamatos forrásokkal, és ha nem figyelnek eléggé a szigetek ökológiájának érzékenységére, akkor ezeken a szigeteken is bekövetkezik az elsivatagosodás.
ÉghajlatSzerkesztés
A szigetcsoport éghajlatát a passzátszél határozza meg, emiatt az nagyon száraz. A relatív páratartalom 70% körüli.
|
Képek       .jpg)   .jpg) |
Élővilág, természetvédelemSzerkesztés
Vannak endemikus állat- és növényfajok. Ezek legtöbbjét veszélyezteti az emberi tevékenység.
Endemikus madarak: Alexander-sarlósfecske (Apus alexandri), razói pacsirta (Alauda razae), zöld-foki nádiposzáta (Acrocephalus brevipennis), egy verébféle madár (zöld-foki veréb); endemikus hüllő a zöld-foki óriás gekkó (Tarentola gigas).
Endemikus növények:
- tűzhányó kígyószisz (Echium vulcanorum) – csak Fogón
Nemzeti parkjaiSzerkesztés
- Fogo Nemzeti Park (Parque Natural do Fogo) – Fogo középső részén
VilágörökségeiSzerkesztés
TörténelemSzerkesztés
A lakatlan szigeteket 1460-ban Diogo Gomes fedezte fel, de szigetek felfedezőjének hivatalosan Alvise Cadamostót tekintik, aki 1456-ban járt itt. A szigeteket lakatlannak találták, és semmi sem utal korábbi lakosságra. A szigetek mai nevüket 1461-ben kapták, amikor portugál gyarmattá szervezték őket. A portugálok a szigetekről indultak útnak Nyugat-Afrikába. Kolumbusz Kristóf 1498-ban járt itt.
A szigetek első települése az 1462-ben alapított Ribeira Grande volt (ma Cidade Velha).
1532-ben lett hivatalosan Portugália gyarmata. A 16. században elindult a rabszolga-kereskedelem Afrika és Amerika között, és ennek egyik állomása a szigeteken volt; fontos vízfelvevő hely volt, ahová idővel cukornádültetvényeket is telepítettek.
1850-ben megalapították São Vicente település kikötőjét. Ezután nagy szénbányákat nyitottak a szigeteken.
1975. július 5-én Portugália függetlenséget adott a szigeteknek. Az első államfő Aristides Pereira volt.
Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés
Alkotmány, államformaSzerkesztés
Államformája köztársaság.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés
A Zöld-foki-szigetek demokratikus jogállam, az egyetlen olyan afrikai ország, amelynek mind politikai, mind polgári szabadságait a Freedom House éves jelentései a legjobb kategóriába sorolják.[7]
ElnökökSzerkesztés
| Név | Születési év | Hivatalban töltött idő | Párt |
|---|---|---|---|
| Aristides Maria Pereira | (* 1924-2011) | 1975. július 8. – 1991. március 22. | PAIGC (1980 óta PAICV) |
| António Mascarenhas Monteiro | (* 1944) | 1991. március 22. – 2001. március 22. | MPD |
| Pedro de Verona Rodrigues Pires | (* 1934) | 2001. március 22. – 2011. szeptember 9. | PAICV |
| Jorge Carlos de Almeida Fonseca | (* 1950) | 2011. szeptember 9. óta | MPD |
MiniszterelnökökSzerkesztés
| Név | Születési év | Hivatalban töltött idő | Párt |
|---|---|---|---|
| Pedro Pires | (* 1934) | 1975. július 8. – 1991. április 4. | PAIGC (1980 óta PAICV) |
| Carlos Veiga | (* 1949) | 1991. április 4. – 2000. október 5. | MPD |
| Gualberto do Rosário | (* 1950) | 2000. október 5. – 2001. február 1. | MPD |
| José Maria Neves | (* 1960) | 2001. február 1. óta | PAICV |
Politikai pártokSzerkesztés
| Párt neve | Rövidítése | Politikai irányvonal | Alapítása |
|---|---|---|---|
| Afrikai Párt a Független Zöld-foki-szigetekért | PAICV | szociáldemokrata | 1956-ban PAIGC néven |
| Független és Demokratikus Zöld-foki Unió | UCID | liberális | 1974 |
| Demokratikus Mozgalom | MPD | polgári demokrata | 1990 |
| Szociáldemokrata Párt | PSD | szocialista | 1992 |
| Demokratikus Összetartás Pártja | PCD | demokrata | 1994 |
| Demokratikus Megújulás Pártja | PRD | baloldali | |
| Munka és Összetartás Pártja | PTS | szociáldemokrata |
KözigazgatásSzerkesztés
A Zöld-foki Köztársaság fővárosa és legnépesebb települése a Santiago-szigeten lévő Praia. A második legjelentősebb város a São Vicente-szigeten található Mindelo. 2005-ig az ország 17 közigazgatási egységre, körzetre (concelhos) volt osztva. 2005 első félévében a Zöld-foki Köztársaság országgyűlése öt új körzet bevezetéséről döntött, létrehozva a jelenlegi 22 közigazgatási egységet.
|
1. Tarrafal 10. Brava 11. São Filipe |
 |
14. Maio 15. Boa Vista 16. Sal 17. Ribeira Brava 19. São Vicente 22. Paul |
Védelmi rendszerSzerkesztés
NépességSzerkesztés
Több itteni származású ember él a szigeteken kívül diaszpórában, mint ahányan a szigeteken élnek.
Legnépesebb településekSzerkesztés
Etnikai megoszlásSzerkesztés
Etnikai csoportok: kreol (mulatt) 71%, afrikai 28%, európai 1%[8]
Nyelvi megoszlásSzerkesztés
Nyelvek: a hivatalos nyelv a portugál, de emellett beszélnek még kreolul is, amely a legtöbb ember anyanyelve. Vannak olyan idősebb emberek, akik nem tudnak írni és olvasni portugálul. A szigeteken két kreol nyelvjárást beszélnek.
Vallási megoszlásSzerkesztés
Vallások 2010-es felmérés alapján[8]: római katolikus 77,3%, protestáns 3,7% (főleg nazarénusok, adventisták, Universal Kingdom of God, God and Love), egyéb keresztény 4,3% (Christian Rationalism, Jehova Tanúi, Assembly of God, Új Apostoli Egyház), muszlim 1,8%, egyéb 1,3%, felekezeteken kívüli vagy törzsi vallású 10,8%, meghatározatlan 0,7%
Szociális rendszerSzerkesztés
GazdaságSzerkesztés
A Zöld-foki Köztársaság 2008 óta fejlődő gazdaság, egyike azon mindössze öt országnak, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete a legkevésbé fejlett országok csoportjából a fejlődő országok csoportjába emelt (a másik négy Botswana, a Maldív-szigetek, Szamoa és Egyenlítői-Guinea). Az ország gazdasági teljesítményét több nemzetközi szervezet afrikai sikertörténetnek tartja.[9][10][11][12]
A gazdasági sikerek ellenére az ország az ENSZ megállapítása szerint több gazdasági nehézséggel küzd. Elhelyezkedése miatt távol esik a főbb gazdasági piacoktól. Kis szigetországként kevés nyersanyaggal és édesvízzel rendelkezik, veszélyeztetik a természeti csapások és az éghajlatváltozás következtébeni elsivatagosodás. Gazdasága túlzott mértékben függ a szolgáltatásoktól, főként a turizmustól, ezenfelül pedig a külföldön dolgozók hazajuttatott jövedelmeitől és a külföldi fejlesztési segélyektől.[13]
A (2000-es évek elején) a GDP 73%-át a külföldön dolgozók hazajuttatott jövedelmei és a szolgáltatások adják, 20%-át az ipar, 7%-át a mezőgazdaság.[14]
Gazdasági ágazatokSzerkesztés
MezőgazdaságSzerkesztés
A szigetek lakossága a mezőgazdaságból él; ennek fő terménye a datolya. Cukornádat, banánt, dohányt, kávét, mogyorót, alárendelten egyéb haszonnövényeket is termesztenek.
HalászatSzerkesztés
A halászatnak jelentős szerepe van a gazdasági életben. A tengerparti települések megélhetésében van jelentősége; kis hajókkal, főleg a lakosság ellátására, de jut exportra is.
IparSzerkesztés
A bőr-, a textil- és a kézművesipar jelentős, főleg ajándéktárgyakat készítenek. Jelentős halfeldolgozó üzemek találhatóak São Vicente szigetén, Mindelo városban. Santiagón nagy üdítőital- és sörgyárak vannak, az összes szigetet innen látják el.
Ásványkincsekben szegény ország.
KülkereskedelemSzerkesztés
Külkereskedelme 2014-ben:[8]
Főbb termékek:
- Export: üzemanyag (re-export), cipő, ruha, hal, languszta, nyersbőr
- Import: üzemanyag, élelmiszer, ipari termékek, közlekedési eszközök
Főbb partnerek:
- Export: Spanyolország 46,1%, Lengyelország 22,4%, Portugália 11,8%
- Import: Algéria 72,5%, Portugália 10%
Egyéb jellemző ágakSzerkesztés
Az Európa és Dél-Amerika között közlekedő hajók üzemanyag-felvevő helye,[15] valamint a tengeralatti kábelek gyűjtő- és elosztóközpontja.
A Latin-Amerikából (főleg Dél-Amerikából) Európába irányuló kábítószer (kokain) egyik átrakodópontja.[8]
TurizmusSzerkesztés
A turizmus a GDP 10%-át adja. A látogatók többsége Sal szigetére érkezik, és a többi szigetre általában csak egynapos programokra látogat át.
MédiaSzerkesztés
Televízió: Portugál nyelven sugároz a Radio Televisao Caboverdiana (RTC) és a RTP-Africa. Francia nyelven csak a TV4 Afrique
Rádióadók: Portugál nyelven az RTC, RDP sugároz, míg franciául az RFI Afrique: FM-adó Praiában, Mindelóban, Salban, Fogóban és Santo Antãoban van.
Újságok: Az ország újságjai:
- A Semana (Praia, 1991–)
- Expresso das Ilhas
- Journal O Cidadao (São Vicente)
- Jornal Horizonte (Praia, 1988–)
- Terra Nova (São Vicente, 1975–)
- Artiletra (São Vicente, 1991–)
KözlekedésSzerkesztés
Belföldön a szigetek között komppal, illetve repülővel közlekedhetünk. A belföldi repülőjáratokat a TACV üzemelteti.
MűvészetekSzerkesztés
Költők: Sergio Frusoni, Eugénio Tavares, B. Léza, João Cleofas Martins, Ovídio Martins, Barbosa Jorge, Fortes Corsino António, Baltasar Lopes (Oswaldo Alcântara), João Vário, Oswaldo Osório, Arménio Vieira, Vadinho Velhinho, José Luís Tavares
Írók: Manuel Lopes – Movimento Claridade, Luís Romano de Madeira Melo, Germano de Almeida, Orlanda Amarilis, Jorge Vera Cruz Barbosa, Pedro Cardoso, Mário José Domingues, Daniel Filipe, Mário Alberto Fonseca de Almeida, Corsino António Fortes, Arnaldo Carlos de Vasconcelos França, António Aurélio Gonçalves, Aguinaldo Brito Fonseca, Ovídio de Sousa Martins, Osvaldo Osório, Dulce Almada Duarte, Manuel Veiga
Híres mesebeli lények: 'Ti Lobo' und 'Chibim', 'Ti Lobo'und 'Ti Pedro', Ti Ganga, Capotona.
Festők: Manuel Figueira, Luisa Queros, Tchalé Figueira, Bela Duarte, Kiki Lima, Mito
Zeneszerzők: Manuel de Novas, Vasco Martins, Jorge Fernandes Monteiro (Jotamont), Zenészek: Cesária Évora, Simentera, Terezinha Araujo, Bana, Gil Semedo, Luís Morais, Os Tubarões, Bulimundo, Lura, Celina Pereira, Boy Gé Mendes, Orlando Pantera, Tchéka, Tito Paris
GasztronómiaSzerkesztés
SportSzerkesztés
ÜnnepekSzerkesztés
| Dátum | Ünnep |
|---|---|
| Január 1. | Újév |
| Január 13. | A demokrácia napja |
| Január 20. | A nemzeti hősök napja |
| Évenként változó | Karnevál |
| Évenként változó | Nagypéntek |
| Évenként változó | Úrnapja |
| Május 1. | A munka ünnepe |
| Május 19. | Praia főváros ünnepnapja |
| Június 1. | Nemzetközi Gyermeknap |
| Július 5. | A függetlenség napja |
| Augusztus 15. | A Zöld-foki-szigetek védőszentjének napja |
| November 1. | Mindenszentek napja |
| December 25. | Karácsony |
EgyébSzerkesztés
2009 őszén a szigetcsoport négy szigetén ütötte fel a fejét a dengue-láz. A járvány a turisták által leginkább látogatott Sal szigetét elkerülte. Különösen súlyos volt a helyzet Fogo szigetén.[16]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ A 2011. augusztus 21-i elnökválasztás eredményei. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 18.)
- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ „Freedom in the World 2017”, Washington, D.C., Kiadó: Freedom House. (Hozzáférés ideje: 2018. március 20.)
- ↑ (2012. november) „Cape Verde: A Success Story”, Kiadó: African Development Bank, African Development Fund. (Hozzáférés ideje: 2018. március 20.)
- ↑ A Portugál Nyelvű Országok Közösségének tagállamai
- ↑ Zöld-foki-szigetek
- ↑ freedomhouse.org: Freedom in the World
- ↑ a b c d https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/cv.html
- ↑ Institutional Stability and Economic Success in Africa: Lessons from Cabo Verde (angol nyelven). Chatham House, 2015. március 9. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ Cape Verde: A Success Story (angol nyelven). Afrikai Fejlesztési Bank, 2012. november. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ Cape Verde development trajectory; a lesson for Africa (angol nyelven). ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottság, 2013. július 17. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ African Successes - One Pagers (angol nyelven). Világbank. [2018. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ Cape Verde is looking towards new challenges after its graduation from the group of Least Developed Countries (LDCs) (angol nyelven). United Nations Office of the High Representative for the Least Developed Countries, Landlocked Developing Countries and Small Island Developing States, 2008. február 19. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ Zöld-foki Köztársaság: ahol a H1N1-nél súlyosabb problémák is vannak
ForrásokSzerkesztés
- A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
