Z. Molnár László

(1883–1956) magyar színész

Z. Molnár László, Müller (Zombor, 1883. június 23.Budapest, Erzsébetváros, 1956. november 17.)[3] magyar színész, Báthory Giza színésznő férje. Többnyire epizódszerepeket játszott, azonban szikár megjelenésével, száraz humorával korának egyik legjelesebb karakterszínészévé vált.

Z. Molnár László
Veres A. Pál felvétele 1910-ben
Veres A. Pál felvétele 1910-ben
Született 1883. június 23.
Zombor[1]
Elhunyt 1956. november 1. (73 évesen)[1][2]
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Házastársa
Foglalkozása színész
Iskolái Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1904)
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert

A Wikimédia Commons tartalmaz Z. Molnár László témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Z. Molnár László és Báthory Giza sírja

ÉletpályájaSzerkesztés

Müller Nándor és Keppich Regina fia. Szegeden tette le az érettségit. A Színművészeti Akadémia elvégzése után 1904-ben a Király Színház tagja lett, majd a Magyar Színházhoz szerződött, amelynek a tagja maradt 1935-ig (kivéve a Belvárosi Színházban töltött 1929-es évadot). 1907-ben a Fővárosi, 1907–1910 között a Bonbonnière Kabaréban is színpadra lépett. 1913. október 29-én feleségül vette Báthory Giza színésznőt,[4] de egy év múlva elváltak. 1937. február 25-én újra összeházasodtak.[5] 1921-ben, 1923–24-ben, 1929–31, illetve 1934–1936 között a Belvárosi, 1922-ben a Renaissance, 1926-ban a Víg-, 1932-ben és 1934-ben a Fővárosi Operett-, 1932-ben a Labriola, 1935-ben a Városi, 1937-ben az Andrássy úti, 1937-ben a Művész, 1940–41-ben az Andrássy Színházban szerepelt. 1935-ben újra a Belvárosi Színházhoz szerződött. A Magyar Színházban kisebb megszakításokkal 1941-ig működött. Ettől kezdve – zsidó származása miatt – nem léphetett színpadra, egészen a második világháború végéig.

1945–46-ban a Művész, 1946–47-ben, illetve 1948–49-ben a Vígszínház tagja volt. 1945–46-ban a Víg-, 1946-ban a Magyar, 1947-ben a Medgyaszay Színházban is fellépett. 1949-től 1956-ig a Nemzeti Színház tagja volt.

Fontosabb színházi szerepeiSzerkesztés

  • Rieux Gaston (Dumas: A kameliás hölgy);
  • Thurzó (Biró Lajos: Sárga liliom);
  • Maxenpfutsch (Jókai-Hevesi Sándor: Az új földesúr;
  • Lakáj (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban);
  • Schneller Lajos (Drégely Gábor: A császár katonái).
  • A kutya (Maeterlinck: A kék madár);
  • Krehl (Molnár Ferenc: Olympia);
  • Főpincér (Zsolt Béla: Oktogon);
  • Georg Corell (Steinbeck: Lement a hold).

FilmszerepeiSzerkesztés

  • Sárga liliom (1914)
  • A kuruzsló (1917) – Zsámoly riporter
  • Egy krajcár története (1917)
  • "99" (1918)
  • Lulu (1918)
  • Az ezredes (1918)
  • A nőstényfarkas (1918)
  • Twist Olivér (1919) – Fagin
  • Se ki, se be! (1919) – Tom Harbison
  • A lélekidomár I-II. (1919) – L'isine márki
  • Luxemburg grófja (1919, szkeccs)
  • A sárga árnyék (1920) – kínai intrikus
  • A bostonville-i kaland (1920)
  • Júdás fiai (1920)
  • Hétszáz éves szerelem (1921)
  • New-York express kábel (1921)
  • Luxemburg grófja (1922, szkeccs)
  • Csak nővel ne! (1924)
  • Csárdáskirálynő (1927)
  • A bor (1933)
  • Az új rokon (1934) – Muki, a család rokona
  • Lila akác (1934) – Körmendy, vezérigazgató
  • Az iglói diákok (1934) – Tirtsák tanár úr, Évi apja
  • Szerelemi álmok (1935, magyar-német-osztrák) – gróf Duday Imre
  • Szent Péter esernyője (1935) – Sztorarik, közjegyző, Wibra György gyámja
  • Az okos mama (1935) – Keresztessy, államtitkár
  • Méltóságos kisasszony (1936) – Napoleon, főkomornyik
  • Lovagias ügy (1936-37) – Milkó Sándor vezérigazgató
  • Hetenként egyszer láthatom (1937) – közjegyző
  • A szív szava (1937)
  • Édes a bosszú (1937) – Dr. Horváth, Evelin gyámja
  • 120-as tempó (1937) – Walter, igazgató
  • Megvédtem egy asszonyt (1938)
  • A tanítónő (1945) – a hajótársaság képviselője, ügyvéd

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés