Zafírgyurgyalag

madárfaj

A zafírgyurgyalag vagy bíborhátú gyurgyalag (Merops muelleri) a madarak osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjéhez, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Zafírgyurgyalag
Merops muelleri.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Gyurgyalagfélék (Meropidae)
Nem: Merops
Faj: M. muelleri
Tudományos név
Merops muelleri
(Cassin, 1857)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zafírgyurgyalag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zafírgyurgyalag témájú médiaállományokat és Zafírgyurgyalag témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt John Cassin amerikai ornitológus írta le 1857-ben, a Meropiscus nembe Meropiscus Mülleri néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

ElőfordulásaSzerkesztés

Közép-Afrikában, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Ghána és Kenya területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 19 centiméter, testtömege 24–33 gramm.[3]

ÉletmódjaSzerkesztés

Rovarokkal táplálkozik.[3]

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
  2. a b c A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. december 21.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. március 20.)

További információkSzerkesztés