Nyugati hosszúcsőrű hangyászsün

emlősfaj
(Zaglossus bruijni szócikkből átirányítva)

A nyugati hosszúcsőrű hangyászsün (Zaglossus bruijni), vagy egyszerűen hosszúcsőrű hangyászsün, a kloákások (Monotremata) rendjébe és a hangyászsünfélék (Tachyglossidae) családjába tartozó Zaglossus nem egy faja.

Nyugati hosszúcsőrű hangyászsün
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Kloákások (Monotremata)
Család: Hangyászsünfélék (Tachyglossidae)
Nem: Zaglossus
Faj: Z. bruijni
Tudományos név
Zaglossus bruijni
Peters & Doria, 1876
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati hosszúcsőrű hangyászsün témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati hosszúcsőrű hangyászsün témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Indonézia Új-Guinea szigetéhez tartozó területének nyugati részén él. 1300-4000 méteres magasságaiban fordul elő. Fosszilis leletei előkerültek Ausztráliából is, ahonnan feltehetően az éghajlat fokozatos felmelegedés miatt pusztult ki.

Megjelenés szerkesztés

Testhossza átlagosan 45-77,5 centiméter, súlya 5-16,5 kilogramm. Gyakorlatilag nincs farka.[1]

Életmódja szerkesztés

A rövidcsőrű hangyászsünnel ellentétben elsősorban talajlakó férgekkel táplálkozik. A faj fő zsákmányállata az új-guineai földigiliszta.

Szaporodása szerkesztés

Tojásokat rak, de az utódait anyatejjel táplálja. Hasán erszény található, amiben egy ideig a tojásait, aztán az utódait tartja, amíg ki nem nő azok tüskéje.

Ellenségei szerkesztés

Ragadozók ellen úgy védekezik, hogy függőlegesen (mind a négy lábával) beássa magát a földbe. Képes egy perc alatt eltűnni úgy, hogy csak a tüskéi látszanak ki.

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. augusztus 16.