Zajonghy Elemér

(1845–1899) magyar színész, rendező, színházigazgató

Zajonghy Elemér; Rummel Ferenc Károly, névváltozat: Brummer (Mohács, 1845. december 28.Nagykikinda, 1899. március 6.) magyar operaénekes (tenor), színházi rendező, színházigazgató.

Zajonghy Elemér
Született1845. december 28.
Mohács
Elhunyt1899. március 6. (53 évesen)
Nagykikinda
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Apja Rummel János, tekintélyes kereskedő volt, s fiát is ennek szánta. Édesanyja Vitt Katalin. 1845. december 30-án keresztelték a mohácsi belvárosi római katolikus templomban.[1] Zajonghy a gimnáziumot végezve, otthagyta a boltot, ügyvédnél, majd jegyzőnél dolgozott, végül 1867-ben Szigeti Imre társulatának tagja lett. 1874. május 9-én már fényes operai szerepben mutatkozott be, Kolozsvárott, mint Lyonel (Mártha), 1876 márciusában a budapesti Nemzeti Színház szerződtette. Játékoperákban szépen megállta a helyét; majd a Népszínház segédtenoristája lett, de 1880 nyarán visszatért Kolozsvárra, csak egy-egy nyári évadban szerepelt a Budai Színkörben. Az egész ország ismerte és kedvelte, volt Aradi Gerő, Mosonyi Károly (1883-4), Tóth Béla (1885), Dombay Mihály (1889), társulatánál; 1890-ben maga is igazgató lett. De 1894-ben Rakodczay Pálhoz szerződött, később Deák Péterhez. 1895 őszétől betegsége miatt nem tudta végezni a munkáját, 1898-ban visszavonult, s a következő évben elhunyt. Halmai Imre társulata adta meg a végtisztességet a fiatalon elhunyt művésznek.

Első neje Lucsák Jozefin volt, 1878 augusztusában kötöttek házasságot. Második neje Pethő Júlia, született 1856. március 3-án, Debrecenben és már 1872-ben lépett színpadra; 1909-ben vonult nyugdíjba. Fia Zajongi Komjáti Elemér (1870 k.–Bp., 1937. jan. 8.)[2] tenorista, 1911-ben Komjáthy János társulatánál volt.

Fontosabb szerepei szerkesztés

  • Simon (Millöcker: Koldusdiák)
  • Faust (Gounod)
  • Alfred (Verdi: Traviata)

Működési adatai szerkesztés

1866–67: Pécs; 1867–70: Kassa; 1870–71: Arad; 1871–73: Kolozsvár; 1873–74: Kassa; 1874–76: Kolozsvár; 1876–80: Nemzeti Színház; 1880–81: Kolozsvár; 1881–82: Szabadka; 1882–83: Szeged, majd Temesvár, Nagyvárad; 1883–85: Szabadka, ill. Zombor; 1885–86: Szabadka; 1887–89: Temesvár–Pozonyi társ.; 1889–90: Nyitra; 1892–93: Szatmár; 1893–94: Nagybecskerek, Lugos, Pancsova, Fehértemplom; 1894–95: Deák Péter; 1897: Baranyai Mihály; 1897–98: Peterdy Sándor.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés