Zaporizzsjai terület
Zaporizzsjai terület (Запорізька область) – közigazgatási egység Ukrajna délkeleti részén, székhelye Zaporizzsja. Területe 27 180 km², népessége 1 877 200 fő (2005). Északon a Dnyipropetrovszki, nyugaton Herszoni, keleten a Donecki területtel határos. Délen a partjait az Azovi-tenger mossa. 1939. január 10-én hozták létre.
Zaporizzsjai terület (Запорізька область) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Székhely | Zaporizzsja | ||
Járások száma | 20 járás, 14 járási jogú város | ||
Települések száma | 23 városi jellegű település, 921 falu | ||
Alapítás éve | 1939. január 10. | ||
Rendszám | AP | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1 638 462 fő (2022. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 70,84 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 27 180 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Zaporizzsjai terület témájú médiaállományokat. |
FöldrajzSzerkesztés
A Zaporizzsjai terület az Azovi-tenger északnyugati partvidékét, az Azovmelléki-hátságot és a Dnyeper-síkságnak a folyóig terjedő részét foglalja magába. Az egész terület a sztyepp övezetében helyezkedik el, túlnyomó része szántóföld. A területen az árkos erózió súlyos gondokat jelent. Az éghajlat száraz, a vízfolyások legnagyobb része időszakos.
GazdaságSzerkesztés
Zaporizzsja jelentős nehézipari központ, Melitopolban és Bergyanszkban gépgyárak működnek, a Kahivkai-víztározó délnyugati partján pedig vasércet bányásznak. Az egyéb üzemekben főként mezőgazdasági termékeket dolgoznak fel. A gyakori aszály ellenére fejlett a terület mezőgazdasága. Két fő terménye a búza és a kukorica, de számottevő a napraforgó, a burgonya, a sárgadinnye és a zöldségfélék termesztése is, sok a szőlő és a gyümölcs. A szarvasmarha tartás az északi részen, a juhtartás pedig az Azovi-tenger partvidékén jellemző.
TörténelemSzerkesztés
A történelmi Zaporizzsja területén alakult ki a 15–16. században a kalandvágyó emberekből, szökött jobbágyokból a sajátos katonai demokráciában élő kozákság. Ennek a központja a megerősített tábor, a Szics volt. A kozák autonómia felszámolása során 1775-ben a Szicset az oroszok elpusztították.