Zdrápc
falu Romániában, Hunyad megyében
Zdrápc (Zdraholc, románul: Zdrapți) falu Romániában, Hunyad megyében.
| Zdrápc (Zdrapți) | |
 | |
| Az ortodox fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Kristyor |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kristyor |
| Irányítószám | 337203 |
| SIRUTA-kód | 87406 |
| Népesség | |
| Népesség | 782 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 (2002) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 09′ 21″, k. h. 22° 52′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 21″, k. h. 22° 52′ 08″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zdrápc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Az Erdélyi-érchegységben, Brádtól tíz kilométerre északkeletre fekszik.
Népessége szerkesztés
- 1910-ben 1002 lakosából 963 volt román és 34 cigány anyanyelvű; 984 ortodox és 13 görögkatolikus vallású.
- 2002-ben 971 lakosából 970 volt román nemzetiségű; 927 ortodox és 40 egyéb vallású.
Története szerkesztés
Zaránd vármegyei román pásztor- és földműves falu volt.[1] Először 1441-ben, Zeropa alakban említették mint Világosvár tartozékát. 1791 után a Toldalagi és a Zeyk család bányatársulatot szervezett a közelében található Szent János apostol aranybánya művelésére. Az aranybányában 1867-ben 140 fő dolgozott.[2] A bányát 1889-ben a rudai 12 Apostol bányát is művelő német Harkort cég vásárolta meg.
Csutak Kálmán csapatai 1849. március 13-án felégették és 56 lakosát megölték.[3] Április 3-án Csutak a közelében verte meg Ioan Buteanut. 1876 után Hunyad vármegyéhez tartozott.
Látnivalók szerkesztés
- Ortodox fatemploma 1852-ben épült. 1984–85-ben átalakították.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Nicolae Dunăre: Sate din Zărand specializate în meșteșuguri țărănești. In Contribuții la cunoașterea regiunii Hunedoara. Deva, 1956
- ↑ Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 92–93. o.
- ↑ Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 42–43. o.
Források szerkesztés
- Ion Rusu Abrudeanu, Aurul românesc: istoria lui din vechime până azi. București, 1933
- Egyed Ákos: Erdély 1848–1849. Csíkszereda, 1998–1999
.svg){kind=small}