Főmenü megnyitása

Zico, vagyis Arthur Antunes Coimbra (Rio de Janeiro, 1953. március 3. –) brazil válogatott labdarúgó, edző. Profi évei alatt kiváló cselező és góllövő volt. Sokan tekintik minden idők egyik legjobb labdarúgójának.[1][2]

Zico
Zico 2012-ben
Zico 2012-ben
Személyes adatok
Teljes név Arthur Antunes Coimbra
Születési név Arthur Antunes Coimbra
Születési dátum 1953március 3. (66 éves)
Születési helyBRA Rio de Janeiro, Brazília
Állampolgárság BRA brazil
Magasság172 cm
Testtömeg68 kg
Becenév Fehér Pelé
Poszt középpályás
Junior klubok
IdőszakKlub
19671971 Brazília Flamengo
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19711983Brazília Flamengo02120(123)
19831985Olaszország Udinese003900(22)
19851989Brazília Flamengo003700(12)
19911994Japán Kasima Antlers004600(35)
 Összesen:03340(192)
Válogatottság
19761988 Brazília Brazília007100(48)
Edzőség
IdőszakKlub
1999Japán Kasima Antlers
20002002 Brazília CFZ do Rio
20022006Japán Japán
20062008Törökország Fenerbahçe
20082009Üzbegisztán Bunyodkor
2009Oroszország CSZKA Moszkva
20092010Görögország Olimbiakósz
20112012Irak Irak
20132014Katar Al-Gharafa
20142016India Goa
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Zico témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

JátékoskéntSzerkesztés

A Flamengo fénykorában Zico a csapat kulcsfontosságú játékosa volt. Megnyerték többek között az 1981-es Copa Libertadorest, ugyanebben az évben a Világkupát valamint 1980-ban, 1982-ben, 1983-ban és 1987-ben a brazil nemzeti kupát. A pályán hihetetlen góljaiért és térlátásáért tisztelték, nagyszerű csapatjátékos, szervező és büntetőrúgás-lövő volt.[3]

Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Svédország ellen befejelt egy szabadrúgást az ellenfél kapujába a meccs utolsó percében. A bíró, Clive Thomas azonban Zico gólját nem ismerte el, mondván, hogy lefújta a mérkőzést, mikor a labda még a levegőben volt.

Több millió dollárért Zico az Udinesébe szerződött. 1983 és 85 között csapatát az olasz legjobbak közé emelte. Az 1983-84-es szezonban 19 gólt lőtt, eggyel kevesebbet, mint Platini (a franciánál azonban 4 mérkőzéssel kevesebben játszott). Az Udinese nem nyert meg semmilyen fontosabb bajnokságot és Zico nemsokára újra hazájában, a Flamengónál játszott.

Visszatérése után térdsérülést szenvedett, így karrierje több hónapra félbeszakadt. Az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon még sérülten játszott. Franciaország ellen döntetlen játszottak, így tizenegyesekkel dőlt el, hogy ki lesz a továbbjutó. Zico értékesítette lövését, ám Sócrates és Júlio César sikertelen volt: Brazília kiesett a bajnokságból. Miután felgyógyult, ismét teljesen a focinak szentelte életét. 1987-ben a Flamengóval megszerezte negyedik bajnoki címét.

1989 végén Zico utoljára öltötte magára a Flamengo mezét a brazil nemzeti liga keretén belül, a Fluminense elleni mérkőzésen. Több mint hétszáz meccsével a Flamengo színeiben a csapat második leghosszabb ideig játszó labdarúgója, góljaival pedig a legnagyobb góllövő.

SportminiszterkéntSzerkesztés

Brazília 1990-es elnökválasztása után az új elnök, Fernando Collor de Mello Zicót nevezte ki sportminiszternek. Zico egy évig maradt ezen a poszton. Hivatali idejének legfontosabb lépése a sportcsapatok üzleti ügyeit ellenőrző törvény elfogadtatása.

EdzőkéntSzerkesztés

Japán

Zico félbeszakítva politikai pályáját elfogadta a kasimai Sumimoto vállalat labdarúgócsapatának ajánlatát. Feladata az volt, hogy bejuttassa őket az új labdarúgó ligába, amelyet 1993-ban indítottak. Az új ligát már viszont a Kasima Antlersben kezdte, amellyel megszerezte a második helyet és bejuttatta azt a legjobbak közé.

Tehetsége, tudása és profizmusa nagy elismerést szerzett neki Japánban. Befolyása miatt kapta a „labdarúgás istene” (サッカーの神様, szakká no kamiszama) becenevet a japán focirajongóktól.

SikereiSzerkesztés

KlubSzerkesztés

VálogatottSzerkesztés

EdzőkéntSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés