Főmenü megnyitása

A Zijáridák egy iráni eredetű emírdinasztia tagjai voltak a 1011. században a Kaszpi-tenger déli partvidékén, Gurgánban és Tabarisztánban. 928-ban kerültek hatalomra, és 1041/1042-ben a szeldzsukok vazallusaivá váltak.

Zijáridák
9301090
Ziyardi Dynasty 928 - 1043 (AD).PNG
Fővárosa
Vallás
A Wikimédia Commons tartalmaz Zijáridák témájú médiaállományokat.
Arab
زياريون
Tudományos átirat
Ziyāriyyūn
Fordítás
Ziyāridák

Tartalomjegyzék

TörténetükSzerkesztés

Az alapítóSzerkesztés

A dinasztiát Mardávídzs alapította meg, a névadó Zijár fia, aki az eredetileg giláni Argics-klán sarja volt. Mardávídzs a zoroasztriánus Aszfar Sirúje hadseregében futott be karriert, aki elhódította Tabarisztánt az azt uraló Alavidáktól, majd a transzoxániai Számánidák hadseregének lázadását kihasználva az Alborz hegység és a Kaszpi-tenger partjának szinte egészét megszerezte, beleértve Gorgánt, Ámolt, Zandzsánt, Kazvint és Rajjt is.

Mardávídzs, Zandzsán kormányzója 927-ben lázadt fel ura ellen, és 928-ban sikeresen le is győzte őt. Ezt követően a dzsibáli városok: Hamadán, Kásán és Iszfahán meghódításával foglalkozott, melyet 931-re fejezett be. Ekkor Irán emírjének nevezte ki magát, és hitet tett a Perzsa Birodalom felélesztésére – annak zoroasztriánus hagyományait is beleértve. Időközben egyik helytartója, Ali ibn Búja megszerezte a maga számára Fárszot, és megpróbálta meghódítani az iráni területeket Iraktól, a kalifátus központjától elválasztó Húzisztánt. Mardávídzs azonban elébe vágott, és a békeszerződésben Ibn Búja kénytelen volt hajdani ura hűbéresévé válni.

A Számánidák hűbérébenSzerkesztés

935-ben török szolgái végeztek a Zijáridák dinasztiájának első emírjével. Helyét fivére, Vusmgír (935967) vette át. Igen nehéz körülményekkel kellett szembenéznie: számos török katonája elhagyta, miközben a Buvajhidák önállósodtak, és Ali fivére, Haszan hosszas háborúba kezdett az iráni vidékeken. A Számánidák közben dajlami erőkkel összefogva Tabarisztán és Gorgán ellen vonultak, ez utóbbiakat azonban szívós harccal sikerült megtartania. Vusmgír belátta, hogy minden felől ellenfelekkel van körülvéve, ezért hűséget esküdött a Számánidáknak, és az ő segítségükkel folytatta váltakozó sikerű harcát a Buvajhidákkal, melynek eredményeképpen Tabarisztánban és Gorgánban megszilárdult a Zijáridák uralma. Vusmgír 967-ben egy vadkanvadászaton halt meg, és fia, Biszutún (967977) követte.

Biszutúnnal szemben a Számánidák öccsét, Kábúsz Vusmgírt léptették fel trónkövetelőként, ám Rukn ad-Daula segítségével sikerült megfékeznie fivérét. Biszutún a Buvajhidák hűbérese és szövetségese lett; feleségül vette Adud ad-Daula lányát, Rukn unokáját, és fáradozásai eredményeképp elnyerte a Záhir ad-Daula („a dinasztia fényességese”) nevet. 977-es halála után azonban ismét a Számánidák híve, Kábúsz került hatalomra.

Kábúsz uralma (9771012), aki a kalifától a Samsz al-Maáli („a Magasságos Napja”) címet kapta, egyáltalán nem volt stabilnak mondható. Beavatkozott a Buvajhidák viszályaiba, amikor menedéket adott a rajji Fahr ad-Daulának, ezzel azonban Adud ad-Daula haragját vívta ki. 981-re mind Tabarisztánt, mind Gorgánt elvesztette. Bár Fahr ad-Daula 984-ben restaurálta hatalmát, 997-es haláláig Kábúsz nem térhetett vissza. Ezután sem volt azonban nyugta, bár a Bújidák már többé nem jelentettek nagy veszélyt: hadserege a fiát, Manúcsihret tette trónra.

A bukásSzerkesztés

Manúcsihr (1012–1031), azaz Falak al-Maáli („a Magasságos csillaga”) legfőbb gondja az erőszakosan kelet felé törő Gaznavidákkal szembeni távolságtartás volt. Ez nem mindig sikerült maradéktalanul, bár sokszor segítette segédcsapatokkal Mahmúd emírt. Uralkodása végére a Zijáridák a Gaznavidák hűbéreseivé váltak.

Manúcsihret fia, Anúsírván (1031–1041/1042), azaz Saraf al-Maáli („a Magasságos nemessége”) követte, de uralma nagy részén a Gaznavidák által is támogatott főparancsnok, Abu Kálídzsár gyakorolta a hatalmat. 1040 körül sikerült csak megbuktatnia a tisztet, de hamarosan szeldzsukok özönlötték el országát, pontot téve a Zijáridák uralmára. A dinasztia nyomai a 11. században tűntek el.

KultúraSzerkesztés

Mardávídzs személyében a zoroasztriánus irániak rétege került hatalomra, viszont utódai politikai okokból áttértek az iszlámra. Udvari kultúrájuk mindazonáltal iráni maradt, összhangban a transzoxániai folyamatokkal. Kábúsz maga például jelentős prózai munkát hagyott hátra: a Kábúsz náme afféle királytükör, melyben a hercegi neveltetést, az erkölcsi kérdéseket és a helyes viselkedést tárgyalja.

Szintén Kábúsz emlékét őrzi Gonbad-e Kábúsz városa, mely a régi Gurgántól 3 kilométerre északra fekszik. A település nevét a világ legmagasabb téglatornyáról kapta, melyet az emír építtetett a maga számára 1006-ban síremlékül. (Arab nyelvű feliraton meg is örökítette magát a tornyon.) A hagyomány szerint halála után Kábúsz testét üvegkoporsóban lógatták le az építmény plafonjáról.

Bírúní, az arabul alkotó híres perzsa csillagász Kábúsz pártfogását élvezte; az ő gurgáni udvarában írta meg 1000 körül Kronológia című művét, és holdfogyatkozásokat is megfigyelt innen.

UralkodókSzerkesztés

Uralkodó
Születési idő
Halálozási idő
Élethossz
Uralkodási idő
Uralkodási évek
Megjegyzés
Mardávidzs 890 körül 934 kb. 45 év emír: 928934 6 év
Vusmgír Zijár ? 967 ? emír: 934967 33 év
Záhir ad-Daula Bíszutún ? 976 ? emír: 967976 9 év
Samsz al-Maálí Abú l-Haszan Kábúsz Vusmgír ? 1012 ? emír: 9761012 36 év
Falak al-Maálí Manúcsihr Kábúsz ? 1031 ? emír: 10121031 19 év
Saraf al-Maálí Anúsírván Manúcsihr ? 1043 ? emír: 10311043 12 év
1043 után az állam beolvadt a Nagyszeldzsuk Birodalomba

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés