Főmenü megnyitása

Zimmermann Ágoston

(1875–1963) állatorvos, anatómus, akadémikus

Zimmermann Ágoston (Mór, 1875. december 3.Budapest, 1963. október 6.) Kossuth-díjas állatorvos, állatanatómus, egyetemi tanár, az állatorvos-tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. A háziállatok összehasonlító és funkcionális anatómiájának iskolateremtő alakja volt. 1910-től 1946-ig a magyarországi állatorvosképzés anyaintézetében, a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskolán és utódintézményeiben volt a leíró és tájanatómia tanszékvezető tanára. 1937-től 1944-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.

Zimmermann Ágoston
Életrajzi adatok
Született1875. december 3.
Mór
Elhunyt1963. október 6. (87 évesen)
Budapest
Ismeretes mint állatorvos
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Magyar Királyi Állatorvosi Akadémia, Budapest (1895)
Pályafutása
Szakterület állatorvos-tudomány
Kutatási terület anatómia, fejlődéstan, élettan
Tudományos fokozat állatorvos-tudomány doktora (1952)
Munkahelyek
Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola, Budapest ny. r. főiskolai tanár (1910–34)
József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest ny. r. egyetemi tanár (1934–46)
Szakmai kitüntetések
Kossuth-díj (1957)
Akadémiai tagság levelező tag (1922), rendes tag (1935), tiszteleti tag (1942)
A Wikimédia Commons tartalmaz Zimmermann Ágoston témájú médiaállományokat.

Zimmermann Gusztáv (1911–1984) állatorvos apja.

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

A budapesti Deák téri evangélikus főgimnáziumban tett érettségi vizsgát. A Magyar Királyi Állatorvosi Akadémián tanult tovább, ahol 1895-ben szerezte meg állatorvosi oklevelét. Ekkor beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem orvosi karára, de tanulmányait hamar félbeszakította, s a pusztavacsi ménesbirtokon helyezkedett el állatorvosként. 1896-ban Hutÿra Ferenc az állatorvosi akadémia – 1899-től főiskola – belorvosi intézetébe vette maga mellé tanársegédnek, majd 1900-ban kineveztette segédtanárrá. 1901-től 1907-ig a belgyógyászati ambulatóriumon és poliklinikán folyó állatgyógyászi munkát vezette. 1904-ben magántanárként a patabetegségek kór- és gyógytanának is előadó tanára volt. Ezzel párhuzamosan 1903-ban a Budapesti Tudományegyetemen bölcsészdoktori, 1905-ben pedig az állatorvosi főiskolán állatorvos-doktori oklevelet szerzett. 1908–1909-ben a bécsi, drezdai, berlini és a giesseni egyetemeken képezte tovább magát.

Hazatérését követően, 1909–1910-ben az állatorvosi főiskolán az anatómia előadója volt. 1910-ben kinevezték a fejlődéstan megbízott előadójává, egyúttal a leíró és tájanatómia nyilvános rendes tanárává. 1934-ig vezette az oktató- és klinikai munkát anatómiai tanszékén, ezzel párhuzamosan több más egyetemen is tanított. 1910-től a Budapesti Tudományegyetemen az emlős háziállatok összehasonlító anatómiájának és az emlősök fejlődéstanának magántanára volt, illetve 1932–1933-ban az általános állattani és összehasonlító bonctani tanszéket vezette helyettes tanárként. 1920 és 1934 között a Királyi József Műegyetemen szintén tartott előadásokat a háziállatok anatómiájáról és fiziológiájáról.

1934-ben az addig önálló Állatorvosi Főiskolát a műegyetem mezőgazdasági és állatorvosi karába integrálták. Zimmermann korábbi tanszéke is átalakult, az új anatómiai és fejlődéstani katedra vezetését azonban továbbra is rá bízták. 1934-től 1946-ig végezte a tanszéki munka szervezését nyilvános rendes egyetemi tanári címmel, egyidejűleg 1934–1935-ben a mezőgazdasági és állatorvosi kar dékáni, 1939–1940-ben a műegyetem rektori posztját is betöltötte. 1937-től 1944-ig karának képviseletében a felsőház tagja volt.

1946-ban nyugdíjazták, de még egy évtizeden keresztül, 1956-ig volt a Pázmány Péter (1950 után Eötvös Loránd) Tudományegyetemen az összehasonlító fejlődéstan megbízott előadója. Hetvenhét éves korában, 1952-ben megvédte doktori értekezését, és az állatorvos-tudomány doktora lett.

MunkásságaSzerkesztés

Tudományos életművének legjelentősebb eredménye, hogy a háziállatok anatómiai vizsgálatakor elmozdult a hagyományos leíró szemlélettől, és az egyes szövetek, szervek, az ér-, váz- és izomrendszer tanulmányozásakor azok szerkezetét és felépítését funkcionális élettani és fejlődésbiológiai keretbe helyezte. Behatóan foglalkozott a belső elválasztású mirigyek anatómiájával, de jelentősek a végtagok csontrendszerét és körömképleteit (pl. lópata), az érrendszert és az erek finomszerkezetét, a szív ingerképző és ingerületvezető rendszerét, a perifériás idegrendszert, a tejmirigy, a gyomor és különösen a kérődzők összetett gyomrának összehasonlító és funkcionális anatómiai vizsgálatát összegző eredményei is.

Monografikus áttekintéseket készített több emlős háziállatról, amelyekben a házinyúl, a macska, a tengerimalac stb. anatómiai sajátosságai mellett összefoglalta azok általános zoológiai jellemzőit (fajták, életmód stb.) és a velük kapcsolatos állattenyésztési tudnivalókat (elhelyezés, táplálás, tenyésztés, betegségek stb.) is. 1913-as nápolyi útján a halak ontogenetikáját is tanulmányozta, ez irányú kutatásait később a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet segítségével folytatta.

Anatómiai vizsgálatainak eredményeit igyekezett az állattenyésztés szolgálatába állítani, így például a lópata vagy a tehéntőgy felépítése alapján ajánlásokat tett a patkolás, illetve a fejés helyes módozataira. Funkcionális szemlélete szaktudománya szinte valamennyi részletére kiterjedt. Sajátos tudományos gondolkodásának tanúsága például a madarak énekéről és hallásáról írott, alapvetően anatómiai jellegű tanulmánya, illetve a nevezetesebb lovas szobrokat lóanatómiai szempontból elemző írása.

Főiskolai (majd műegyetemi) tanszékén tartott előadásai, és különösen bonctermi demonstrációi nagy hírnévnek örvendtek, emellett intézetében világhírű anatómiai gyűjteményt hozott létre.

1914-től 1928-ig szerkesztette az Állatorvosi Lapok, valamint a Közlemények az Összehasonlító Élet- és Kórtan Köréből című szakfolyóiratokat. Magyar és német folyóiratokban megjelent tudományos közleményeinek száma több százra tehető.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1935-ben rendes, majd 1942-ben tiszteleti tagjává választották, 1942-től 1945-ig elnökölte a tudóstestület matematikai és természettudományi bizottságát. Az Akadémia 1949. évi átszervezésekor rendes taggá minősítették vissza. 1917-től 1920-ig főtitkára, azt követően tiszteleti tagja volt a Magyar Országos Állatorvos-Egyesületnek. Több tisztséget is betöltött a Királyi Magyar Természettudományi Társulatban: az állattani szakosztály alelnöke (1916–1920), majd elnöke (1926–1929), a társulat alelnöke (1935–1936) és elnöke (1937–1940), majd 1940-től tiszteleti tagja volt. További számos tudományos testületben töltött be vezető szerepet: elnökölte az Országos Természettudományi Tanácsot, tiszteleti tagja volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének, rendes tagja a Darányi Ignác Agrártudományi Társulatnak (annak 1948-as megszüntetéséig), az Országos Evangélikus Tanáregyesület pedig tiszteleti tagjául választotta.

Nemzetközileg is elismert tudós volt, 1952-ben választotta tiszteletbeli tagjául a londoni Állatorvosok Királyi Kollégiuma és a heidelbergi Anatómiai Társaság.

Állatorvos-tudományi, összehasonlító állatanatómiai munkásságáért 1940-ben neki ítélték a Szily Kálmán-emlékérmet, 1957-ben pedig a Kossuth-díj első fokozatát. 1962-ben az Állatorvostudományi Egyetem díszdoktorává avatták. Emellett díjazottja volt a Munka Érdemrendnek (1953) is.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Adatok az ungulaták pártjának anatomiájához. Budapest: Pátria ny. 1902.  
  • A ló ujjának anatómiája. Budapest: Buschmann ny. 1909.  
  • Anatomiai gyakorlatok házi állatokon: Útmutatás az anatomiai gyakorlatokhoz és az anatomia repertoriuma a nemzetközi állatorvosi anatomiai műszavakkal. Budapest: Buschmann ny. 1911.  
  • Patkolástan kovácsok számára. Budapest: Pallas ny. 1912.  
  • A pata ápolása: A patkolásra vonatkozó általános tudnivalókkal. Budapest: Pátria. 1913.  
  • Fejlődéstan. Budapest: Állatorvos-Egyesület. 1917.  
  • Háziállatok anatómiája. Budapest: Pesti ny. 1920.  
  • Háziállatok anatómiájának kézi atlasza. Budapest: Buzárovits ny. 1922.  
  • A házinyúl természetrajza, tenyésztése és hasznosítása. Budapest: Természettudományi Társulat. 1927.  
  • Fejlődéstan. Budapest: Magyar Szemle Társaság. 1930.  
  • Háziállatok anatómiája és élettana: Gazdák számára. Budapest: Sylvester ny. 1941.   (Zimmermann Gusztávval)
  • A házi macska. Budapest: Királyi Magyar Természettudományi Társulat. 1944.   (Zimmermann Gusztávval, Természettudományi Könyvkiadó Vállalat)
  • A tengerimalac I–II. Budapest: Országos Magyar Természettudományi Múzeum. 1948.  

EmlékezeteSzerkesztés

Születésének századik évfordulóján móri szülőházára emléktábla került, tiszteletére emlékérmet és bélyeget bocsátottak ki. Azóta köztéri szobor is őrzi emlékét szülővárosában és az Állatorvostudományi Egyetem területén.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 1078–1079. o.  
  • Biológiai lexikon IV. (S–Z). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1978. 506. o. ISBN 963-05-0533-9
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 290. o. ISBN 963-05-4420-2  
  • Magyar agrártörténeti életrajzok III. (R–Zs). Szerk. Für Lajos, Pintér János. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 1989. 664–668. o. ISBN 963-7092-06-4  
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 891–892. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 848. o. ISBN 963-9257-19-2  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1431–1432. o.
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. 1467–1468. o. ISBN 963-547-414-8